Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)
IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése
IV. FEJEZET Síkvidéki területek vízrendezése 1. BEVEZETÉS A feldolgozás során három időszakot különböztetünk meg. Az első időszak határa 1960. december 31-e, mely a szövegben megegyezik a jelennel és egyben elhatárolja a múltat. A második időszak 1960-tól 1980-ig terjed és ez szorosan kapcsolódik a népgazdaság 20 éves távlati fejlesztési tervéhez. A harmadik az 1980. év után következő és le nem határolt időszak. Ebben a részben kerülnek feldolgozásra a 20 éves tervidőszak utáni fejlesztési lehetőségek. 1.1 A témakör ismertetése A csapadékvízből, talajvízből, forrásvízből és fakadóvízből a terepadottsáigok következtében a lefolyástalan területeken a talaj felszínén, időszakosan káros vizek gyűlnek össze. A káros vizek hátrányosan befolyásolják a biztonságos termelési viszonyokat. A káros víziek keletkezési helyük szerint lehetnék külvizek és belvizek. Külvíznek nevezzük a belvízrendszer területére kívülről érkező vizeket. Ezeket legtöbször a belvízrendszer magasabb részein keletkezett vizekkel együtt övcsatornában fogjuk fel és lehetőleg gravitációsan a befogadóba vezetjük. A belvizek a belvízrendszer területén belül keletkezett káros vizek, melyeket a terep legmélyebb részién létesített csatornahálózattal vzeetünk a befogadóhoz. A befogadó vízállásától függően a belvíziét abba gravitációsan, vagy szivattyúval juttatjuk be. Belvízgazdálkodásnak nevezzük a belvizeknek a kártokozás helyéről történő elvezetését, a belvizek visszatartását és a tározott 'belvizek hasznosítását együttvéve. Belvizes területek rendezésén valamely belvízrendszerben a talaj felszínén összegyülekező káros vizek elvezetését értjük. A belvizes területek rendezésére szolgáló művek a csatornahálózat, azok műtárgyai (hidak, átereszek, bújtatok, tiltok, zsilipek) és a szivattyú- telepek. Ezek méretezésére, kiépítésük mértékére jellemző fogalmak: F (km2, ha) A vízgyűjtőterület nagysága Q (m3/s, vagy 1/s) szállított vízhozam, q (1/s km2, vagy 1/s ha) a fajlagos vízszállítási érték a területegységről másodpercenként elvezetett vízmennyiség. Belvízhasznosításnak nevezzük a tározókban összegyűjtött, vagy a keletkezés helyén visszatartott belvizek felhasználását a termelésben. A bel- víztározás célja lehet az öntözővízkészlet pótlása, a halastavak vizének biztosítása. A vizek tarozásának és visszatartásának célja lehet a lefolyó vizek ösz- szegyülekezésének késleltetése. A víz visszatartása a tározók alkalmazásán, kívül még sáncolással, skatulyázással és agrotechnikai módszerekkel is megoldható. Ebben az esetben a vízvisszatartás szoros kapcsolatba kerül a vízgyűjtőterület rendezésével (lásd V. fejezet). A belvízhasznosítás művei a belvizes területek rendezésére szolgáló műveken kívül a tározók, sáncolások és skatulyázások. A tározók lehetnék körtöltésesek, völgyzárógátasak és holtágak. Sáncolás — különösen dombvidéken — a rétegvonal menti mesterséges terephullám készítéséből áll. Általában külvízterületen keiül alkalmazásra. Skatulyázást síkvidékeken alkalmaznak, amikor is a belvíz visszatartására bizonyos területet kö- rülgátiolnak. E célra rendszerint értéktelenebb legelő területeket választanak 'ki, amelyet ezért övgá- talt legelőnek is szokás nevezni. Belvízvédekezés alatt a belvízkár megelőzésével, csökkentésével, illetve elhárításával kapcsolatos tevékenységet értjük. Ebbe a fogalomkörbe tartozik a belvízvédelmi művök kezelése, a belvízvédelmi szervezett fenntartása, továbbá a készenléti eszközök, anyagok és üzemanyagok tárolása. A belvízvédelemhez tartozik a megfelelő kezelő és őrhálózait, hírközlő berendezések, készenléti eszközök és anyagok, üzemanyag, továbbá azok elhelyezésére, tárolására alkalmas őrházak, raktárak. Talajvízszintszabályozásnak nevezzük a talajban lévő káros vizek elvezetését, ill. egyes esetekben a talajvízszín optimális mértékre való emelését, melyek szükségessége belvízrendszeren belül, vagy azon kívül egyaránt előfordulhat. A tőzeges és lápterületeken igen nagy a talajvízszín szabályozás jelentősége. E nélkül ilyen területeken mező- és erdőgazdálkodás el sem képzelhető. A talajvízszín-szabályozás nyílt árokhálózattal és alagcsövezéssel (drénezéssel) történik. Nyílt árakhálózat esetén a művek a belvízrendezés műveivel azonosak. Alagcsövezés a terepszint alá elhelyezett alagcsőhálózatból és annak tartozékaiból áll. 15 12 TVK 113
