Tiszántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 11., 1965)

VI. fejezet. Öntözés

alapján a távlatban 0,900 m3/sec folyamatos víz- menyiséget érhet el. Debrecenen kívül számításba lehet venni még Hajdúböszörményt és Hajdudoro- got 100—200 hektár terület öntözésével.

Felszínalatti vízkészletből a Berettyó, Sebes-Körös által bezárt területen a Román határ mellett lehetséges az öntözés. E területen az 1961-es évtől kezdődően megindult a felszínalatti vízkészlet hasznosítása s jelenleg az itt elhelyezkedő gazdaságok megtették az első lépéseket ennek teljes kiaknázására.

Az összes felhasználható felszínalatti víz a jelenleg folyó feltárás alapján 5—7 1/sec/km2 10—40 m közötti rétegekből.

A fent leírtaknak megfelelően az öntözésfejlesztésre a 20 éves időszakban mintegy 77,3 m3/ sec, a távlati tervek szerint mintegy 109,3 m3/sec vízmennyiséggel lehet számolni.

Az öntözéses gazdálkodás bevezetésével egyidő- ben, különösen azon öntözőrendszerekben, ahol a vizet magasvezetésű csatornákkal juttatjuk a területre, gondoskodni kell káros vizek maradéktalan elvezetéséről is.

A felszínalatti vízkészlet felhasználásánál óvatosan kell eljárni, mert az a talajvízszint csökkenéséhez vezet. A tervezett Biharkeresztesi öntözőfürt (RK—Cs) megvalósítását és annak teljes kiépítését 1961-től kezdődően folyamatosan tervezzük.

— A TVK. területének öntözéses növénykultúra arányának megállapításánál — a távlati mező- gazdasági tervek hiányában — a rendelkezésre bocsátott alapdokumentációt fogadtuk el. A szántóföldi öntözések vetésszerkezetét úgy alakítottuk ki, hogy a vetésforgók szakaszaira nem egyes növényeket, hanem növénycsoportokat helyeztünk, így megvan a lehetősége annak, hogy az igényeket követve, a vetésforgó egyes szakaszain a növénycsoportba tartozó többféle növény öntözhető.

Az öntözőfürtök és rendszerek vízigényét, az 1961. májusában elrendelt víznormák 15%-os csökkentésével, napi 24 órás vízfelhasználás és napi átlagosan 20 órás tényleges üzemidő feltételezésével készítettük, figyelembevéve az egyes fürtök domborzati és talajtani adottságait és a megfelelő öntözési módokat.

—• Nagymértékben irányoztuk elő a rét- és legelőöntözést, tekintettel arra, hogy a terület legelőin rendkívül alacsony a termésátlag és az állattenyésztés fejlesztéséhez elengedhetetlen a nagyhozamú legelő. A legelőöntözések döntő többségét felületi módon terveztük, 4—5 szakaszos, csörge- deztető módszerrel, kis mennyiségben esőszerű öntözési módszerrel is számoltunk, 28—32 szakaszos beosztású, sok műtrágyát használó, kimondottan belterjes legelők öntözését vettük számításba.

— A kertészeti növények öntözése elsősorban a löszháti jellegű, jóminőségű területeken lehetséges. Távlatban a térségen belül mintegy 20 000 hektáron kell zöldségnövényeket termelni, s ennek felét öntözéses körülmények között.

— Az elmúlt évek monokultúrás rizstermelésével szemben, a távlati fejlesztésnél a vetésforgós rizstermelést irányoztuk elő, és kiterjedését jelentősen csökkentettük. Itt is szükségszerű, hogy a

rizs termelését ne a terület növelésével, hanem a belterjesebb gazdálkodással, magasabb terméshozamokkal érjük el. Ezért a meglévő rizstelepek korszerűsítésére és az új rizstelepek létesítésére, teljes mértékű tereprendezést irányoztunk elő.

— A gyümölcsös és szőlő öntözéseknek all. TVK területén még nincsenek hagyományai, a kísérleti megfigyelések szerint azonban a gyümölcsösök öntözése igen jövedelmező. Átfogó gyümölcsöstelepítési tervről nem tudunk, ezért igyekeztünk a talajtani adottságok, döntőképpen a helyi tapasztalatok figyelembevételével reális alapon becsült gyümölcsös terület öntözését előirányozni.

— A növénykultúrák arányát a talajtani adottságok és a helyi társadalmi termelési viszonyok messzemenő figyelembevételével terveztük, és a kapott alapdokumentáció adatait ennek megfelelően korrigáltuk. Az eltérés főképpen a legelő és szőlőgyümölcsös öntözések területén mutatkozik, így a legelőterületek öntözése helyett, szántóföldi takarmánynövények nagyobb mennyiségi beállítását irányoztuk elő.

— Az öntözési módok tekintetében a felületi öntözések elsősorban történő kiterjesztése mellett, esőszerű öntözést is jelentős területen terveztünk. Az alapdokumentációban megadottaktól itt is nagymértékben eltértünk. Ez azzal indokolható, hogy a tiszalöki öntözőrendszer és a nagykúnsági öntöző- rendszer elsősorban felületi módon való öntözésre alkalmas és esőszerű öntözés kizárólag a jóminőségű 1., 2. esetleg 3. talajkategóriákban irányozható elő, főleg ott, ahol a felületi módon történő öntözésnek a domborzati adottságok szabnak határt.

— A szennyvízzel történő öntözés a felmerülő különleges többletköltségek miatt drágább mód az egyéb felszíni, vagy felszínalatti vízkészletből történő öntözéseknél, azonban a szennyvízben megtalálható tápanyag ellensúlyozza a többletköltségek hatását. Minthogy a szennyvízzel történő öntözésnél az üzemlő személyzet közvetlenül érintkezésbe kerül a fertőzést magába rejtő szenyvízzel, ennél az öntözési módnál a mindenkori egészségügyi előírások betartása kötelező.

2.13 AZ EGYES SZERVEK SZEREPE AZ ÖNTÖZÉSNÉL

Az öntözéses gazdálkodás bevezetése, illetve alkalmazása több alapfeltétel megteremtése után válik lehetővé. Az egyes alapfeltételek biztosítása a népgazdaság jelenlegi igazgatási formáján és államapparátusán belül más-más szervek feladatát képezi. Ezért az egyes szervek ténykedését és feladatainak ellátását az öntözés fejlesztése érdekében teljes összhangban kell megvalósítani.

Az öntözés fejlesztésénél elsősorban a tanácsok szerepe domborodik ki. A tanácsok feladata a mezőgazdasági üzemeken — termelőszövetkezeteken — belül megteremteni az eredményes öntözőgazdálkodáshoz szükséges üzemi előfeltételeket. így többek között a tanácsok feladata az eredményes öntözés érdekében szükséges és az öntözéses gazdálkodáshoz szükséges üzemi állóeszközök, arányos biztosítása, a szükséges állatlétszám, meg168