Tiszántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 11., 1965)
VI. fejezet. Öntözés
felelő állatsűrűség beállítása, a termeléssel és betakarítással járó korszerű gépesítés megteremtése, a termények tárolásának lehetővé tétele, az öntözéssel összefüggő meliorációs feladatok, mint pl. talajjavítás, talajvédelem, lecsapolás stb. megoldása. Ezen kívül tanácsi kezdeményezést kíván a talajok termőképességének fenntartásához szükséges többlet szerves- és műtrágya rendelkezésre bocsátása. Fontos feladata az öntözéses gazdálkodáshoz értő szakemberek beállítása és folyamatos továbbképzése. Tanácsi feladatkörbe tartozik továbbá az öntözés hatékonyságának növelése érdekében az öntözőberendezések létesítésének tervezésével egyidejűleg a fejlesztéssel járó üzemi és komplex beruházási tervek elkészítése, és végül, de nem utolsó sorban tanácsi feladat a meglévő lehetőségek figyelembevételével az öntözőgazdaságok kijelölése és a kijelölésben résztvevők szak- véleménye alapján az összes előfeltételek megteremtése. A Földművelésügyi Minisztérium szerepe az öntözés fejlesztésénél elsősorban, mint a tanácsok mezőgazdasági szakfelügyeleti hatósága az elvi irányítást gyakorolni és segíteni, koordinálni, véleményezni s a szükséges anyagi eszközöket a felhasználók rerdelkezésére bocsátani. Másik ilyen nagy volumenű feladat, az öntözésre berendezni tervezett területeken a szükséges talajjavítási munkák összhangbahozatala az öntözési és az öntözéshez szükséges felső-, közép- és alsószintű káderek kiképzésének megszervezése. A Földművelésügyi Minisztériumon belül az Állami Gazdaságok Fő- igazgatóságának feladata az állami gazdaságok öntözésfejlesztési előfeltételeinek biztosítása. A vízügyi szervezet szerepe az öntözéshez szükséges víz minőségi, mennyiségi és kellő időben történő biztosítása és a terület vízrendezése. Az OVF és a vízügyi igazgatóságok feladatkörébe tartozik az állami főművek megvalósítása, tehát beruházása, a termelőszövetkezeti és állami gazdasági öntözőtelepek tervezése és építése, továbbá a főművek üzemelése, felújítása, fenntartása és a termelők segítése öntözéses problémáik megoldásában. A jelenleg ideiglenesen az igazgatóság által ellátott másodlagos vízszolgáltatást az elkövetkezendő időben maguknak a termelőknek, több érdekelt esetében esetleg társulati úton kell biztosítani. Fenti szerveken felül az öntözés fejlesztésében feladatuk végzése folyamán más szervek is érdekeltek, így a hordozható, esőztető berendezéseket és az öntözés kisebb eszközeit forgalomba hozó AGROKER, a szükséges berendezéseket és eszközöket gyártó ipari vállalatok, s végül a kutató intézetek, amelyek szakértelmük és vizsgálati eredményeik folytán propagandát tudnak kifejteni az öntözéses gazdálkodás jó és gazdaságos alkalmazását illetően. 2.2 Az öntözés keretterve A TVK területe legnagyobbrészt rendszerhez tartozik és ezek részét képezik a tisztántúli együttműködő öntözőrendszereknek, (tiszalöki, nagykunsági és körösvölgyi rendszerek). Ezeket részleteiben a megfelelő TVK-ban tárgyaljuk. Itt három rendszer kerül részletes ismertetésre: T/l Tiszalöki öntözőrendszer T/2 Tiszalöki öntözőrendszer löszháti fürtjei T/6 Nagykúnsági öntözőrendszer Az egyes rendszereket a részletezésben fürtönként tárgyaljuk, melyeknek kisebb egységenkénti felsorolását a megfelelő fejezetekben részletezzük. A rendszerenkívüli területek kisebb jelentőségűek, a TRK/4 és TRK/6 egységhez tartoznak. A terület éghajlata egységesnek tekinthető, ezért ebből a szempontból nem rendszerenként tárgyaljuk, hanem egységesen — bevezetésként — ismertetjük A terület csapadékban igen szegény, az átlagos csapadék 500—600 mm között van, a Hortobágy középső részén sok év átlagában még az 500 mm-t sem éri el. A legcsapadékosabb hónap 50 éves átlagban (1901—1950) a június (70—77 mm körül), a legkevésbé csapadékos a január—február hónap. A júniusban lehulló csapadék az egész évben lehullott csapadék 12,4%-át teszi ki. A csapadékos napok száma 50 éves átlagban (1901—1950) évenként átlagosan 86—96 között ingadozik, maximuma 128, minimuma 53. Az öntözési félévben lehullott csapadékmennyiségek 50 éves átlagát, több meteorológiai állomásra vonatkoztatva, az alábbi táblázat szemlélteti. Állomás Átlagos csapadék IV. 1— IX.30. 1 Évi átlag %-a Debrecen 340 67,9 Püspökladány 319 56,5 Berettyóújfalu 314 57,8 Az évi középhőmérséklet 9,5—10,5 C° között változik. ÉVes viszonylatban a havi középhőmérséklet legmagasabb júliusban, 21,5 C° és legalacsonyabb januárban, —2,5 C°. A tenyészidő legalacsonyabb havi középértéke áprilisban található, 11 C°. A kapásnövények tény észidőszakának középhőmérséklete 17—18 C° között mozog. A legmagasabb hőmérséklet 35—36 C°, legalacsonyabb hőmérséklet pedig —18—20 C°. Debrecen—Pallag adatai alapján a napfénytar- tam 50 éves (1901—1950) átlaga 2030 óra, maximuma 2436 óra (1930-ban), minimuma 1715 óra (1941-ben). A napfénytartam havi maximuma 300 óra (július hónapban), ingadozása a tenyészidő alatt 190—300 óra. A tenyészidőszak napsütéses óráinak száma 1450—1500 óra. A fagyos napok száma 100—120 között ingadozik; az első fagy megjelenésének átlagos napja október 15—25-e közé, az utolsó fagy átlagos napja pedig április hó 15—20-a közé esik. Az uralkodó szelek iránya 35%-ban északkeleti és délnyugati. A szélcsendes napok száma az év összes napjainak 10—11%-át érik el. 22 и TVK 169
