Tiszántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 11., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
két hónapra terjedő késleltetés állhat elő és a hazai időjárási viszonyoknak megfelelően maximálisan 7—10 m mélységig elhelyezkedő talajvíztükör esetén mutatható Ki. Folyók és állóvizek partjainál a karsztvíz és a talajvíz közvetlen összeköttetésben állhat a felszíni vízzel. A felszíni víz közvetlen hatása alatt álló partmenti sávon a talajvíz hűen követi a felszíni víz vízállásváltozásait. Hazánkban ez a sáv a helyi adottságoktól függően 6,0—0,1 km szélességgel jellemezhető. Folyók mellett kimutatható egy második sáv is, ahol a folyó közvetlen hatása már nem észlelhető, de több árhullám összegezett eredményeként halmozódott talajvízállás emelkedés, alacsony vízállás idején talajvíz leszívódás észlelhető. A közvetett hatás távolsága a folyó partjától mérve a helyi adottságoktól függően 13,5—0,2 km határértékekkel jellemezhető. A partmenti sávon igen változatos talajvízforgalom alakul ki, árhullámok idején a folyó táplálja a partmenti sáv talajvizét, hosszantartó kisvizek idején a folyó talajvíz-elszívó hatása észlelhető. A partmenti vízforgalom nagysága elsősorban a folyó vízállásváltozásainak mértékétől és intenzitásától függ. A mélységi vizeknél sem a felszíni vizekkel, sem a csapadékkal kimutatható összefüggést jelenleg még nem ismerünk. 2.403 összefüggés a szomszédos területekkel TVK-egyséffünk határa áltálban a felszíni vízválasztókat követi, tehát a különböző felszínalatti víztartók elhelyezkedéséhez nem igazodik. Az így osztott víztartókból történő víztermelés hatással lehet a szomszédos egység felszín alatti készletére is és viszont: az e víztartók készletét a szomszédos területeken fogyasztó vízhasználatok TVK-egysé- günk felszín alatti vízháztartását is érezhetően megváltoztathatják. A terület vízkészletgazdálkóriásának tervezésénél feltétlenül számolni kell ezekkel az összefüggésekkel is, melyek közül a legfontosabbakról a következőkben adunk áttekintést. Az országhatár mentén, keskeny sávon belül települő talajvízhasználatok, továbbá egy jóval tágasabb — esetleg néhány 10 km szélességűre is tehető övezetben a rétegvízkitermelés is észrevehető módon érintheti a szomszédos Románia határmenti területén a felszínalatti vízkészletgazdálkodást, illetve az ott létesülő vízkivételek nálunk éreztethetik hatásukat. Különösen a területünket a szomszédos 12. és 13. TVK-egységtől elválasztó határ több jelentős rétegvíztartó egységet metsz: a határhoz közel települő rétegvízhasználatok tehát itt is érinthetik a szomszédos területek felszínalatti vízkészletgazdálkodását. 2.404 A felszínalatti vizek szerepe a terület vízgazdálkodásában Területünk felszínalatti vízkészlete, melyet kereken 8 m3/s-ra becsültünk, a felszíni készletet kizárólag képviselő Tisza augusztusi 85%-os tartósságú természetes hozamának ugyan mintegy huszadrésze, a maga nemében mégis jelentős érték. Csaknem 90%-a rétegvíz, a többi talajvíz. A talajvízkészlet elenyésző részét öntözésre, a rétegvizeket — ugyancsak nem számottevő mértékben — ivó- és ipari vízellátásra hasznosítják. Az eddig elmondottakról egyébként a XVII. (Területi vízmérleg) fejezet a „Jelenlegi vízmérleg” c. két táblázattal, továébbá a „Vízmérleg a felszíni vizekre (1960. évi állapot)”, „Vízmérleg a talaj- és partiszűrésű vizekre (1960. évi állapot)” és „Vízmérleg a karszt- és rétegvizekre (1960. évi állapot)” c. 1 : 500 000 méretarányú térképekkel együtt részletesen is tájékoztat. A felszínalatti vízkészlettel való gazdálkodás fejlődésének iránya területünkön a gyakorlatilag mindenütt megtalálható, jelentős rétegvízkészlet további feltárása és hasznosítása felé mutat. (A felszíni készlettel ilyen szempontból a 2.314 pontban foglalkozunk.) 2.41 PARTISZÜRÉSÜ VÍZ A 11. Tiszántúli TVK-egység területén jelentősebb partiszűrésű vízelőfordulás nincsen. 2.42 TALAJVÍZ 2.421 Általános rész A talajvíz felszínét kisebb-nagyobb területre kiterjedően folytonos görbefelületnek tekinthetjük, amely nagyjából követi a földfelszín domborulatát. A talajvíz általában szabad felszínű, egyes helyeken a változatos rétegtelepülés miatt, finom szerrv- cséjű fedőréteg alatt „nyomás alatt álló” talajvízként is jelentkezhet. Alsó elhatárolása élesen nem adható meg, s rendszerint az első vízzárórétegig tekintjük talajvíznek. A talajvíztükör alatt általában minden réteg — vízvezetők és vízzárók egyaránt — vízzel telítettek, és így a talajvíz „érintkezésben” van a különböző rétegvizekkel, csak az adott nyomásviszonyok mellett a vízzáró- rétegeken keresztül nincsen vízmozgás. A természetes talajvízháztartás egyensúlyban van. A talajvíztározódás hosszúidejű átlagértéke 0, és a talajvíztükör a hosszúidejű átlagérték által meghatározott szint körül ingadozik. A vízszint ingadozásának övezetében — az időjárástól függően — nedves években fokozatosan több és több, száraz években egyre kevesebb víz helyezkedik el. A talajvíztükör ingadozása jelzi a talajvíz készletében beállott változásokat. Ez alól kivételt képeznek a műszaki beavatkozásokkal érintett területek, ahol a természetes egyensúly megbomlott és a talajvíz vagy tartós emelkedési (pl. öntözés, rizsárasztás hatása), vagy süly- lyedési (pl. víz kitermelésnél túlzott igénybevétel) irányzatot mutat. A változás lehet időszakos, s bizonyos idő elteltével új egyensúlyi állapot áll elő, de lehet tartós is. A természeti adottságok és a műszaki beavatkozás mértéke szabja meg, hogy a kettő közül melyik fordul elő. 84
