Tiszántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 11., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
A talajvízháztartást befolyásoló tényezők (csapadékbeszivárgás, párolgás, hozzá- és elfolyás, stb.) területrészenként különböző súllyal érvényesülnek, s ennek megfelelően többféle talajvíztípust különböztetünk meg. Az utánpótlás fő jellege szerint a különböző talaj víztípus ok két csoportba sorolhatók. A felszíni vizek által nem zavart talajvíz fő táplálója a csapadék, és a talajvíztükör mélysége szerint különböztetünk meg különféle talajvíztípusokat. A folyóvizek és állóvizek által befolyásolt területek talajvízkészlete a felszíni vízből is utánpótlást kap. A talajvíz sztatikus készletét tekintve, a készlet mennyiségében igen szűk határok közötti különbség mutatkozik. A talajvíztükör alatt a rétegek vízzel telítettek és a talajszemcsékhez kötött vizen felül a pórusokban elhelyezkedő, a gravitációs erő hatása alatt álló talajvíz mennyiségének fajlagos értéke az alábbi: kavics-homokos, kavics rétegben homok rétegben, finomhomak-iszaposhomok rétegben agyagos homok, vályog rétegben agyag rétegben 200—300 lit/m' 220—250 lit/m:) 170—190 lit/m:! 130—150 lit/m3 130 lit/m3 2.422 A talajvízszintészlelő kúthálózat A talajvizháztartás jellemzőinek meghatározását és a változások törvényszerűségéinek felfedését a talajvíz megfigyelő kutakban végzett rendszeres mérések teszik lehetővé. A 11. sz. vízgazdálkodási területegységen jelenleg 126 db országos hálózati és 80 db tanulmányi kútban folyik rendszeres talajvíz megfigyelés. A legtöbb kútnál kielégítő adatsor áll rendelkezésünkre, az országos hálózat fejlesztésére nincs szükség. 2.423 A terület folyóvizekből nem táplálkozó lalajvízkészletének jellemzése A talajviszonyok rövid jellemzése igen nehéz feladat, mert egymáshoz közelfekvő területeken is igen nagy változatosság tapasztalható. A részletek mellőzésével, a terület talajvízviszonyainak fő jellegzetességeit a „Talajvíztérkép” c. 1:500 000 méretarányú térkép tartalmazza. Ezen a talajvízállás sokévi átlagának terepalatti mélysége és a talajvíz szélső ingadozása nyert ábrázolást. A folyók partmenti sávj álnak kivételével, a talaj víztükör mélységét feltüntető foltok egyben a fő talajvíztípusokat is ábrázolják. A talajvízjárás részletes adatait a melléklet XXVII. sz. táblázat foglalja magában. A kiválasztott talajvíz megfigyelő kutakban észlelt vízjárás a szélesebb környezetre is jellemző, addig, amíg a talajvíztükör hasonló mélységben helyezkedik el, mint a megadott kútnál. Részleteket a térkép nem tartalmaz, a helyi adottságok szerint kisebb területfoltokon — elsősorban a domborzat változásai szerint — különböző mélységben található a talajvíztükör. A térképen feltüntetett adatok az egyes területekre jellemző talajvízállást mutatják, mégpedig a közelmúlt (1956—60) átlagát. A talajvíz szélső ingadozását izometrikus vonalakkal ábrázoltuk. Ebből a legmagasabb talajvízállás közelítő értékét megkapjuk, ha a szélső ingadozás felét vagy 3/5-ét az átlagos talajvízálláshoz hozzáadjuk, a legalacsonyabbat pedig, ha a felét vagy 2/5-ét levonjuk. Síksági területeinken a talajvíz mindenütt holo- cén és pleisztocén rétegekben helyezkedik el. Csupán hegyvidéki tájakon vannak olyan területrészek, ahol idősebb képződmények tárolják a talajvizet. A rétegekben tárolt víz fajlagos értéke hasonló. A teljes sztatikus készlet mennyiségét a rétegek méretei szabják meg. A sztatikus vízkészlet számbavételénél a mozgásállapotot nem tekintjük, csak az adott víztérfogatot számítjuk. A különböző vízvezető rétegek fizikai tulajdonságai mind természetes állapotban, mind mesterséges beavatkozásnál elsősorban a vízmozgás lehetőségeit, a vízkitermelés, a víznyerés adottságait, s nem a vízkészletet szabják meg. A vízvezető rétegek elhelyezkedésének ismerete a víztermelő berendezések telepítési helyének kiválasztását teszik lehetővé, de a kutak pillanatnyi vízbősége önmagában nem jellemzi a tartósan kitermelhető, folyamatosan után- pótlódó dinamikus vízkészletet. A dinamikus talajvízkészlet több összetevőből áll, nagyságát elsősorban az utánpótlás fajtája és mértéke, valamint a hidrológiai körfolyamatot befolyásoló egyéb adottságok szabják meg. A felszínalatti vízkészlet meghatározásánál elsősorban azt keressük, hogy hol találhatók jó vízadórétegek, amelyekből gazdaságosan víz termelhető. A „Talajvízkészlet” c. 1:500 000 méretarányú térképen a jelenleg ismeretes adatok alapján azokat a területeket tüntettük fel, ahol a felszín közelében (max. 30—35 m mélységig) nagyobb kiterjedésű vízvezető rétegek helyezkednek el. Az eddigiek során a geológiai kutatás a felszínközeli vízvezető rétegek elhelyezkedését nem tisztázta még kielégítően, s így a térképen feltüntetett vízvezető rétegek határai, valamint jellemzői a későbbiek során kissé módosulhatnak. A laza üledékes kőzetek osztályozására számtalan módszer ismeretes. A gyakorlat igényeinek megfelelően az alábbi csoportosításban foglaltuk össze. 1. Homokos kavics, kavics. Az átlagos szemcseátmérő, Dátl > 2 mm. A szivárgási tényező, к > 6xl0~1 cm/s. II = 10 m-es rétegvastagság esetén, 150 mm-es átmérőjű fúrt kútnál várható fajlagos vízhozam (a kút vízibősége, vízadóképessége) q > 2000 lit/perc/fm. 2. Kavicsos homök. D átl == 1,5—2 mm. к = 3x10'1 — бхЮ"1 cm/s A fajlagos vízhozam, q= 1000—2000 lit/perc fm. 85
