Tiszántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 11., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
ségek. Számszerű adatokat a TVK. XVII. „Területi vízmérleg” c. fejezeténél adtunk. Konkrét esetekben azonban egyedi vizsgálatokra van szükség, ahol a komplex vízgazdálkodás érdekeit kell figyelembe venni és az öntözés érdekeit az ivóvízellátás és ipar igényeivel egyeztetni. 2.4 Felszínalatti vízkészlet 3.40 ALTALANOS ISMERTETÉS 3.401 A felszínalatti vizek osztályozása Felszínalatti vízkészletnek nevezzük azt a víz- mennyiséget, ami a laza üledékes kőzetek, valamint a repedéses. hasadékos kőzetek hézagaiban helyezkedik el. A felszínalatti vizeket több szempontból (eredet, hőfok, kémiai összetétel, stb.) csoportosíthatjuk. A vízkészlet megismeréséhez a természetes osztályozás vezet, ami a genetikai jelleg és a jelenlegi vízmozgások szerint két fő csoportot ad. Az a mozgásban lévő víz, ami a természetes hidrológiai körfolyamatban résztvesz, a dinamikus felszínalatti vízkészlet. A vízkészletnek az a része pedig, amely a hidrológiai körfolyamatban nem vesz részt, a passzív vízkészlet. A mozgásállapottól függetlenül, a hézagokat kitöltő víz térfogata által meghatározott vízmeny- nyiséget, vagyis a dinamikus és passzív készlet pillanatnyi összegét, sztatikus vízkészletnek nevezzük. A felszínalatti vízkészlet összefüggő komplex egészet alkot, mégis az elhelyezkedés, valamint a gyakorlati felhasználás és a főbb hidrológiai jellemzők szerint megkülönböztetünk partiszűrésű vizet, talajvizet, karsztvizet és mélységi vizet. a) A partiszűrési víz tulajdonképpen nem képez felszínalatti vízkészletet, hanem a felszíni vízkészlet része. A vízkivétel módja azonban teljesen azonos, mint a felszínalatti vizeknél és a kitermelt víz minősége is teljesen hasonló tulajdonságokat mutat. Ennek tulajdonítható, hogy a partiszűrésű víz a felszínalatti vizek csoportosításában szerepel. A partiszűrésű vízkivétel lehetőségeit a hidrogeológiai adottságok, a vízfolyások mentén elhelyezkedő durva szemű pleisztocén-holocén rétegek szabják meg. A kitermelhető partiszűrésű víz mennyisége a felszíni vízkészletnek azt a hányadát képezi, ami a. vízfolyás partjához közel elhelyezett kutakkal és galériákkal termelhető ki, és nagysága bizonyos határokon belül az előidézett depresszió mértékétől függ. b) Talajvíznek nevezzük azt a földfelszín közelében elhelyezkedő első felszínalatti vizet, ami a laza üledékes kőzetek szemcséi közötti hézagokat összefüggően kitölti, a nehézségi erő hatása alatt áll, és készletében a felszíni befolyásoló tényezők hatására gyakori, közvetlenül érzékelhető változások állanak elő. A talajvíz alsó elhatárolása egységesen nem adható meg, mindenütt a helyi adottságoktól függően az első vízzáró rétegig tart, c) Karsztvíznek nevezzük a karsztosodott kőzetekben! (Magyarországon főleg mészkőben és dolomitban) tározott vizet, ill. azt a vizet, amely földalatti útjának nagyobb részét karsztosodott kőzetben teszi meg. d) A mélységi víz a földkéreg mélyebben fekvő likacsos, hasadékos és üreges kőzeteiben elhelyezkedő víz rendszerint nyomás alatt áll és a felszín- alatti vízkészlet felső elhatárolását képező talajvíz és karsztvíz alatt helyezkedik el. Feloszthatjuk rétegvizekre, rétegezetten kőzetek (eruptivák, kristályos palák, stb.) vizére és nyomás alatti mély karsztvízre. A különböző feliszínalatti vizek (talaj-, karszt- és mélységi víz) között gyakran nincsen éles elválasztó határ. A felszínalatti víz hőfok és vegyi ösz- szetétel szerint is csoportosítható. Hőfok szerint van hideg, langyos, meleg és forró víz. A vegyi összetétel alapján megkülönböztetünk közönséges-, ásvány- és gyógyvizet. Ásványvíz a hőmérséklettől függetlenül az a víz, amelyben 1000 mg/1 oldott alkotórésznél több van, vagy egyes ritka, de élettanilag aktív elemből (lithium, jód, fluor, bór, arzén, rádium, rádiumema- náció) kimutatható mennyiséget tartalmaz. A gyógyvíz olyan ásványvíz, ami vegyi vagy fizikai tulajdonságai miatt gyógyhatású. Ásványvizet gyógyvízzé orvosi vélemény alapján hatósági elismerés avat. 3.403 A felszínalatti, felszíni és csapadékvizek összefüggése A felszínalatti vízkészlet táplálása, a felszín- alatti-, felszíni és csapadékvizek összefüggése szempontjából elsőrendű fontosságú szerepet játszik a karszt- és a felszínnel összeköttetésben lévő hasa- dékvíz, valamint a talajvíz, mert az egész felszín- alatti vízkészlet táplálása ezeken keresztül lehetséges. A felszínalatti vízkészlet fő táplálója a csapadék. A felszíni vizek táplálása még kedvező helyi adottságok mellett is csak a felszíni vizek mentén elhelyezkedő szőkébb — maximálisan néhány km szélességű — partmenti sávra korlátozódik. A talajvíznél és a karsztvíznél szoros összefüggés mutatkozik a csapadék és az időszakosan előálló vízkászletváltozások között. A mélységi vizeknél jelenlegi ismereteink szerint nem mutatható ki csapadékhatás és valószínű, hogy a természetes hidrológiai körfolyamatban zömmel csak a karsztvíz és a talajvíz vesz részt. A hasadékos, repedéses kőzetekben — a karsztvízben — mindig tartós készletnövekedés jelentkezik, ha a csapadék több a pillanatnyi párolgásnál. A laza üledékes kőzeteknél — a talajvíznél — csak időszakos pótlódás keletkezik abban az időszakban, amikor a csapadék halmozódó összege több, mint a párolgás, de ez a csapadékból származó pótlódás nyáron teljes egészében elpárologhat. A csapadékhatás egészen szoros kapcsolatokkal a téli félévben mutatható ki. A csapadékbői származó utánpótiódás a talajvíztükör mélységének növekedésével csökken, több hétre, vagy egy83
