Tiszántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 11., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
c. fejezet melléklete), „A felszíni vizek só koncentrációja, Na %-a és keménysége” с. 1:500 000 méretarányú térkép, „A felszíni vizek minősítése általános közegészségügyi szempontból” с. 1 :500 000 méretarányú térkép. A térképen ábrázolt vízminőségi adatok a közepes, kisvízhozam és a leggyakrabban előforduló vízhozam közötti tartományban végzett vizsgálatoknál előforduló értéket tüntetik fel. Az oxigénfogyasztási térképnél (lásd TVK IX. „Települések, ipartelepek csatornázása és a vizek tisztaságának védelme” c. fejezet) helyenként megadott két kategória közül az első — alapkategória — a fenti adatokat ábrázolja. A második, sraffozással jelzett kategória pedig az időszakosan előforduló szennyeződéseket jelzi, mint pl. egyes ipari üzemek kampány alatti szennyezéseit, vagy az 1961. évi különleges kisvíznél mért szennyezéseket. A táblázatok és térképek használatának megkönnyítése érdekében röviden megemlékezünk néhány olyan mutatóról, amelyeknek a vizek hasznosíthatóságának elbírálásánál elsőrendű szerepük van: a) Hőfok. Ivóvíz céljára legmegfelelőbb a 6— 12 C° közötti hőmérséklet. Ipari célra a felhasználás módjától függően változik a hőmérsékletigény. Meleg szennyvizek bevezetése a vízfolyásba nem kívánatos, mert az öntisztulást károsan befolyásolja. b) Összes oldott sók. Optimális mennyisége 300 —600 mg/l között van. Ilyen érték mellett agreszr- szív szénsav nem várható és a vizek lágyításának költsége még nem magas. Ha a só mennyisége növekszik, a víz ipari, mezőgazdasági és házi célokra mind kevésbé válik alkalmassá. c) összes keménység. A víz keménységét a benne oldott kalcium és magnézium sók okozzák. Háztartási és ipari célra a lágyvíz a legalkalmasabb, ivásra viszont a 10—20 nk°-ú. Egységes vízellátásnál legcélszerűbb, ha a víz 5—15 nk°-u, mert az ipari, ivó- és használati vizekkel szemben támaszt- tott követelményeknek ez felel meg legjobban. d) Ammonia, nitrit, nitrát. Ammonia és legközelebbi oxidációs terméke, a nitrit jelenléte friss fekáliás szennyeződésre, nitrát jelenléte régebbi eredetű szennyeződésre mutat. Tiszta vízben nitrit és ammónia nem mutatható ki. e) Mérgező anyagok. Lényegesen befolyásolja a vízben élő mikroszervezetek életét a víz többi alkotórészéhez képest mennyiségi értékben kifejezve elenyészően csekély néhány tized vagy század mg- nyi mérgező anyag (pl. cián, fenol, nehézfémsók, szulfid stb.). f) Oxigénháztartás. Oldott oxigéntartalom. A víz a hőmérséklettől függően bizonyos mennyiségű oxigéngázt tud oldani. A nem szennyezett felszíni vizek oldott oxigéntartalma 100 (telítettségi) % körül van. A növényzet asszimilációja következtében — a napszak függvényében — időnként túltelítettség áll be, amikor a telítettségi % meghaladja a 100-at; ilyenkor az oxigéntermelés nagyobb, mint az oxigénfogyasztás. Az oxigéntelítettség tehát annak függvénye, hogy milyen mértékben terhelt egy víz organikus szennyeződésekkel és ezek milyen mértékben fogyasztják az oxigént. Oxigénhiánynak nevezzük a hőfokhoz tartozó telítettségi érték és a tényleges oxigéntartalom közötti különbséget. Ez a különbség minél kisebb legyen. Alsó (még tűrhető) határ általában 60— 70%. Biokémiai oxigénigény. BOI5 mutatja azt az oxigénmennyiséget, mely a vízben oldott anyagok biokémiai úton való oxidálásához szükséges; (részletesen lásd TVK IX. „Települések, ipartelepek csatornázása és a vizek tisztaságának védelme” c. fej. 1.22). Oxigénfogyasztás. Mutatja azt az oxigénmeny- nyiséget, mely a vízben lévő anyagok kémiai úton való oxidáláshoz szükséges; (lásd TVK. IX. „Települések, ipartelepek csatornázása és a vizek tisztaságának védelme” c. fejezet 1.22). Értékelés az oxigénháztartás alapján. Bár a tervezésnél leggyakrabban használt mutató a BOI5, a felszíni vizek szennyezettségének és terhelhetőségének értékelésére egymagában nem használható. Következik ez a fentebb leírtakból. Az oxigén- fogyasztás gyorsabb, magas hőmérsékleten végrehajtott kémiai szerves anyagtartalom meghatározás, amely magába foglalja a víz valamennyi különféle oxidációs igényű összetevőit és ezeknek együttes értékét adja, mint relatív érték. Értékelésnél jól használható szennyvizek és felszíni vizek szennyezettségi mértékének összehasonlítására, tájékoztató értéknek tehát egymagában a legjobban megfelel. Messzebbmenő következtetéseket lehetővé tévő értékeléshez azonban mindhárom oxigén- háztartáshoz tartozó érték (oxigénfogyasztás, BOI5 és oldott oxigéntartalom) elbírálása szükséges. Közegészségügyi szempontból a minősítés, ill. a határértékek megállapítása az oxigénfogyasztás figyelembevételével a coli szám alapján történt. A négy kategória az alábbi: I. tiszta 0 —10 coli szám/ml II. kissé szennyezett 10 —100 coli szám/ml III. szennyezett 100 —1000 coh szám/ml IV. erősen szennyezett 1000— Ipari vízhasznosításnál a minőségi igények különbözőek: az élelmiszeripar pl. ivóvíz minőségű vizet igényel, más iparágaknál a keménység, pH érték, stb. szabják meg a követelményeket. A vizek öntözésre való felhasználásánál figyelembe kell venni mind a vizek kémiai sajátságait, mind az öntözendő talaj tulajdonságait. Az öntözésre felhasználandó víz minőségének elbírálásánál a következő kémiai tulajdonságokat kell figyelembe venni: a) A vizek összes oldott sótartalma mg/l-ben kifejezve. b) A vizek típusa, tehát az, hogy milyen az oldott só kémiai összetétele; pl. Ca, Mg—HCO3 típusú az a víz, amelyben az oldott sók többsége kalcdumhidrokarbonát és magnéziumhidrokarbo- nát. c) A víz Na %-a, amely megadja azt, hogy a vízben oldott sók hány egyenérték százaléka nátriumsó. d) A víz fenolftáléin lúgossága szódában kifejezve mg/l. 77
