Tiszántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 11., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
e) A magnézium viszonyszám, mely megadja, hogy az összes oldott kalcium és magnézium sók hány egyenérték százaléka a magnéziumsó. f) Ha a víz kémiai javítást igényel, úgy a javítóanyagok mennyiségének kiszámításához megadandó a vízben lévő lúgossá váló sók mennyisége (szóda egyenérték). Az öntözővíz és talaj kölcsönhatását két alapvető csoportra bonthatjuk. Ezek: 1. Az öntözővíz közvetlen hatása a talaj tulajdonságaira, mely abban nyilvánul meg, hogy az öntözés, ill. az öntözővíz biztosítja a növény életéhez optimálisan szükséges vízmennyiséget. 2. Az öntözővíz közvetett hatása, azon fizikai, fizikokémiai, kémiai és biológiai folyamatokon keresztül nyilvánul meg, melyek az öntözés következtében fellépő levegő, víz és sóforgalom megváltozásának eredményeképpen hatnak s melyek együttes hatása végső eredményként átmenetileg vagy véglegesen a talaj termékenységét is befolyásolhatja, megváltoztathatja. Az öntözést befolyásoló talajtani tényezők közül a következő főbb tényezőket kell kiemelni. 1. A talaj genetikus típusa 2. A talaj mechanikus összetétele 3. A vizetzáró réteg jelenléte és felszíntől való távolsága 4. A talaj víszint mélysége 5. A talaj kicserélhető Na ionjának mennyisége 6. A talaj oldható só készlete 7. A talaj szódatartalma. Az előzőekben ismertetett öntözővíz minőségi követelmények közül az öntözővíz megengedhető maximális sótartalma alapvetően függ a talaj sóforgalmának jellegétől, melyek a talaj mechanikai összetétele, a talajvízszint mélysége, a vizetzáró réteg jelenléte és annak mélysége, valamint a talaj eredeti sótartalma szab meg. Az öntözővíz megengedhető maximális Na százalékánál figyelembe kell vennünk mind az előzőekben felsorolt tényezőket (mechanikai összetétel, talajvízszint mélység, vizetzáró réteg) mind a szikesedés mértékét kifejező kicserélhető Na ionok mennyiségét, az öntözővíz sókoncentrációját és az oldott sók kémiai összetételét, az anionok milyenségének megfelelően. A felsorolt tényezők és az öntözővíz megengedhető Na százaléka közötti összefüggést a 24. sz. ábra mutatja. Az ábrában közölt összefüggés jelenti azt, hogy minél nagyobb valamely talaj kicserélhető Na tartalma, annál nagyobb lehet az öntözővíz maximálisan megengedhető Na százaléka anélkül, hogy a szikesedés veszélye fennállna. Hasonlóképpen mutatja az ábra azt is, hogy nem szikes talajok esetében annál kisebb az öntözővíz megengedhető Na százaléka, minél nagyobb a víz összes oldott sótartalma. Nem megfelelő kémiai összetételű öntözővíz esetén bizonyos körülmények között lehetőség nyílik az öntözővizek javítására. A javításnak két módja ismeretes jelenleg (1. „A felszíni vizek sókoncent- rádója, Na %-a és keménysége” c. 1 :500 000 méretarányú térképet): a) A kis sótartalmú, de sok sót és esetleg szódát is tartalmazó vizek javítása közvetlenül az öntözendő táblára való adagolás előtt kémai javító anyaggal (gipsszel vagy más kaldumtartalmú anyaggal). b) A nagy sótartalmú vizek javítása, hígítással, azaz kis sótartalmú alacsony Na százalékú víz megfelelő arányban való keverésével. Ez utóbbi eljárás főként kétéltű csatornák, holtágak vizének javítására alkalmas. A fenti tényezőket figyelembevéve, az öntözővizek felhasználhatóságának a táblázatban foglalt csoportosítását alkalmazhatjuk: (lásd a 25. sz táblázat). 7000r •S то! s g •e s tatomul 30 АО 50 SO 70 ' ВО Öntözővíz szikesedési Hányadosa 90 too Nat Jelmagyarázat -----NC03-------- HC03 -------HC03 Cl S0/f---------------HC03---------------------HC03S0i —-------------HCOjCISOí 78 2 4. ábra. Az öntözővíz só-koncentrációja és Na %-a, nem szikes és szikes talaj esetén
