Tiszántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 11., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

nyomásképnek megfelelő szélviszonyokat ábrá­zolja. Végűi 7. az 500/1000 millibáros RT (relatív topográfiai) térkép, mely az 1000 mb-os (talajközeli) és az 500 mb-os (átlagosan 5500 m magasságú) szintek kö­zötti távolságokat tünteti fel. Tekintettel arra, hogy a hideg légtömegek kisebb, a meleg légtöme­gek nagyobb kitérj edésűek, e térképről a hideg és meleg légtömegek területi elhelyezkedéséről kap a meteorológus képet. A felsorolt térképek alapján készült 36 órás prognózist az Országos Meteorológiai Intézet (OMI) naponta 14 órakor rádió útján, továbbá Időjárási Napi jelentés c. kiadványában teszi köz­zé. E prognózisok átlagos beválási valószínűsége az Országos Meteorológiai Intézet értékelése sze­rint hazánkban a Kárpátok és az Alpok időjárást módosító hatása miatt 80%. Hosszabb idejű (2 hetes) kísérleti előrejelzéseket jelenleg az Országos Meteorológiai Intézet Távidő­jelző osztálya készít. Ezek beválási valószínűsége ugyanazon értékelés szerint 65% körül van, ezért csak hivatalok, intézmények kapják meg. A vízgazdálkodás szempontjából fontos időjárási elemek 5—10 napos előrejelzési módszerének ki­dolgozásával a Vízgazdálkodási Tudományos Ku­tató Intézet kísérletezik. 2.3 Felszíni vízkészlet 2.31 ALTALANOS ISMERTETÉS Felszínieknek nevezzük — eredetüktől függet­lenül — azokat a vizeket, amelyek a Föld szilárd kérgén találhatók. A felszíni vizek részint közvet­lenül a légköri csapadékból erednek, részint pedig a felszínalatti vizekből, amelyekkel szoros kapcso­latban vannak (partiszűrésű talajvizek). A földkéreg időlegesen vagy állandóan felszíni vizeket magában foglaló, partokkal határolt mé­lyedéseit medernek nevezzük. A mederben állandó irányú folyamatos mozgást végző vizek a folyó­vizek vagy vízfolyások (ér, csermely, patak, folyó, folyam). Azok a vizek pedig, amelyek valamely mélye­dést, tefcnőt, medencét kitöltenek, de a maguk egészében haladó mozgást nem végeznek, azok az állóvizek (láp, mocsár, tó). Mind a vízfolyások, mind az állóvizek lehetnek időszakosak vagy ál­landók. Az ember természetalakító tevékenysége folya­mán egyre inkább létesít, műszaki eszközeivel, mesterséges vízfolyásokat (csatornákat) és állóvi­zeket (pl. tározókat, halastavakat) is. 2.311 Vízrendszer és vízjárás Valamely terület vízrendszerének nevezzük a felszíni vizeknek hálózatát, a vízgyűjtő területtel és a műszaki beavatkozásokkal szoros összefüggés­ben. Valamely vízfolyás vagy állóvíz vízjárásán ért­jük a vizek mennyiségi és minőségi jellemzői idő­beli változásának összességét. A mennyiség és mi­nőség, valamint változásuk számszerű kifejezésére, és törvényeik leírására számos fogalom szolgál. A vízgazdálkodási gyakorlat számára legfontosabb fogalmak a következők: vízállás, vízhozam (víz- mennyiség), vízhőfok, jégmegjelenés, -zajlás, -be­állás, -felszakadás, hordalékhozam (hordaléktö­ménység), továbbá az oxigénfogyasztás, kemény­ség, sótöménység, nátriumszázalék, coli-szám, stb. A vízállás a vízszín magassága a vízfolyás vagy tó vizsgált függélyében, egy önkényesen felvett alapszint felett. Az alapszint általában a meder­ben szilárdan elhelyezett, beosztásos vízmércelap nullpontja, amely a nagyobb vízfolyásokon rend­szerint az előforduló legkisebb vízszint magasságá­ban, kisvízfolyásokon és tavakon pedig a fenék- szinten, van, de lehet más tetszőleges magasságban is. A vízállást rendszerint cm-egységben adjuk meg. Az előfordult legnagyobb és legkisebb víz­állás közötti különbség, azaz a vízállásingadozás tartománya, a víz játék. A vízállásokat — külö­nösen hajózási célokra — szokásos a vízjáték há­nyadában kifejezni. A vízjáték tizedrésze a víz- fok, más néven hidrográd. A vízhozam a vízfolyás vizsgált keresztszelvé­nyén másodpercenkint átfolyó vízmennyiség. A vízmennyiség valamely víztest térfogata. A vízho­zamot rendszerint m3/s-, 1/s-egységben, a vízmeny- nyiséget m3-egységben adjuk meg. A vízhőfok a vízfolyás vagy tó vizsgált pontjá­ban fennálló vízhőmérséklet. A vízfolyásokon a vizsgált pontbeli hőfok, valamint a ponthoz tar­tozó függély és a függélyhez tartozó keresztszel­vény többi pontjabeli hőfok a turbulencia miatt rendszerint nem tér el számottevően egymástól, ezért az egypontbeli hőmérséklet általában a ke­resztszelvény középhőmérsékletének tekinthető. A tavaknál azonban általában nem egyenletes a hő­mérsékleteloszlás. A vízhőfokot rendszerint C°- egységben adjuk meg. A jég jelenségekre vonatkozó fogalmak maguktól értetődnek. A jégadatok az észlelőhely közvetlen környezetére vonatkoznak. A hordalék a tó Ш. vízfolyás vízében lebegő ill. a víz által szállított kőzettörmelék és ásványszem­cse. A lebegtetett hordalék a hordaléknak az a része, amelyet az áramlás ereje lebegésben tart ill. lebegtetve szállít tova. A görgetett hordalék a hordaléknak az a része, amelyet az áramlás ereje a fenéken görget tova. E kétféle hordalék nem határolható el élesen. A hordaléktöménység a víz egységnyi térfogatában lebegő hordalék súlya. A hordalékhozam a vizsgált keresztszelvényen másodpercenként áthaladó hordalékmennyiség. A hordalékmennyiség valamely hordaléktest térfo­gata vagy súlya. A hordaléktöménységet rendsze­rint kg/m3, g/m3-egységben, a hordalékhozamot m3/s, t/s-egységben adjuk meg. A felsorolt leghasználatosabb fizikai fogalmak mellett számos kémiai és biológiai fogalom szolgál a vizek jellemzésére. Ezek alapján lehetséges osz­tályozni a vizeket aszerint, hogy milyen mérték­ben felelnek meg a közegészségügy és a külön­böző vízhasználó ágazatok minőségi követelmé­nyeinek. 59

Next

/
Oldalképek
Tartalom