Tiszántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 11., 1965)
VI. fejezet. Öntözés
Talajtani szempontból a szokásos 5 talajkategórián az öntözést az alábbiak szerint helyeztük el. Az 1. talajkategórián a mezőségi középkötött vályogtalajokon az öntözővíz kimosó hatása következtében fokozott mértékben kell a talaj tápanyagutánpótlásáról gondoskodni és a jó mészállapot fenntartása érdekében talajvizsgálat alapján előírt mennyiségű szénsavas mész adagolása szükséges. Az öntözési mód megválasztásánál elsősorban az esőszerű és ahol a domborzati viszonyok megengedték a sávos csörgedeztető és barázdás öntözés alkalmazásával számoltunk. A 2. talajkategórián, a mezőségi erősen kötött vályogtalajokon elsősorban a barázdás és sávos csörgedeztető öntözés jöhet számításba, de ha a domborzati viszonyok megkívánják, még az alacsony-nyomású esőztető öntözés is gazdaságosan alkalmazható. A talajerő-fenntartás érdekében az öntözés megkezdése előtt, talajvizsgálat alapján előírt szénsavas mész terítése feltétlenül szükséges, megfelelő mennyiségű szervestrágya adagolásával. A 3. talaj kategórián az agyagtalajokon az öntözéses termelés megkezdése előtt feltétlenül szükséges a szénsavas mésszel történő talajjavítás. A talajjavítással egybekötött öntözéses gazdálkodás a termésátlagok nagyarányú emelkedését eredményezi. Ezeken a talajokon elsősorban a sávos csörgedeztető és barázdás öntözési mód alkalmazható a szántóföldi növények öntözésére. Ez a talaj kiválóan alkalmas rizstermelésre. E talajok a szárazságot jobban megsínylik, ezért kellő óvatossággal végrehajtott öntözésre feltétlenül szükségünk van. A 4. talaj kategórián a szántóföldi művelésre alkalmas szikes talaj, a talajjavítással egybekötött öntözést meghálálja, rizstermelésre alkalmas. Ezeken a talajokon is csak sávos csörgedeztető és barázdás öntözési móddal lehet gazdaságosan öntözni. Az 5. talajktegórián, szántóföldi művelésre ke- vésbbé, vagy csak feltételesen alkalmas és alkalmatlan szikes talajokon a sekély termőréteg miatt, ti szárazságot a benne termesztett növények nagyon megsínylik, ezért ezeken az öntözés szükséges, azonban bevezetése előtt talajjavítást és fokozottabb mértékű talajművelést kell végrehajtani. A szántóföldi művelésre alkalmatlan szikeseken az ősgyepek öntözése is igen hasznossá válik, ha azt megfelelő talajjavítással és ápolással kapcsoljuk össze. T/l. A Tiszalöki öntözőrendszer A korábbi Tiszalöki öntözőrendszert a Keretterven belül két részre bontottuk, a T/l jelzéssel ellátott öntözőrendszer a Keleti-főcsatornától nyugatra elterülő területek öntözését teszi lehetővé, a T/2 jelzéssel ellátott öntözőrendszer a Keleti-főcsatornától keletre elhelyezkedő úgynevezett löszháti öntözéseket foglalja magába. Az alábbiakban a T/l rendszert tárgyaljuk, melyhez területileg hozzátartozik az N—XIV-es öntözőfürt is, (vízmennyiségét nem a tiszalöki vízlépcső által duzzasztott vízmeny- nyiségből kapja, hanem a meglévő 7,0 m3/sec kapacitású tiszakeszi szivattyútelepen keresztül) ide soroljuk az Egyeki öntözőfürtöt is, mely vízmeny- nyiségét a Tisza második bögéjéből, az úgynevezett Egyeki-főcsatornán keresztül kapja. A Tiszalöki öntözőrendszer területét ezenkívül kiterjesztettük a Berettyó és Sebes-Körös között elterülő jó vízgazdálkodású területekre is. Ez a fürt lesz a Keleti-főcsatorna XIV. öntözőfürtje. Az egyes öntözőrendszerekhez tartozó területeket — a meglévő főművekhez kapcsolódó — új több feladatú létesítmények látják el öntözővízzel. Ezek — a Nyugati-főcsatorna — a Keleti—Nyugati összekötő csatorna (K—N csatorna) — Egyeki-főcsatorna. A Nyugati-főcsatorna térségébe eső öntözött területek és tógazdaságok vízellátására több fontosabb változat képezte megvitatás tárgyát. A viták alapján kialakult megvalósításra elfogadott terv szerint a Nyugati-főcsatorna Tiszavas- vári és Bödönhát között látja el az N—I — N— XIII. fürtöket, valamint a Bágyszandalik és Királyér mellett tervezett szórványöntözéseket. Az esése 4 cm/km. A Nyugati-főcsatornának 0—15+660 szelvényéig 12,4 m3/sec 15+660—27—000 szelvényéig 10,4 m3/sec 27+000—42+967 szelvényéig 8.6 m-Vsec vizet kell szállítania. A Kerettervben a Nyugati öntöző főcsatorna távlati csúcsvízigénye júliusban 14,5 nvVsec, ezért szükséges, hogy 1980 után erre a vízmennyiségre lehessen bősíteni. А К—N főcsatorna ismertetését а К. VI. öntözőfürt ismertetésével közöljük. Az Egyeki-főcsatorna az egyeki holt Tisza-ágból indul ki, 6,0 m3/sec vízszállító képességű. А II. Tiszai Vízlépcső duzzasztott vizéből a karcagi és nagyiváni terület mellett, a 11. TVK területén az egyeki öntözőfürtöt látja el öntözővízzel. Az egyes öntözőfürtök részletes ismertetése a következő : T/l—1. A Keleti-főcsatorna öntöző für tjei: T/l—l/а Rázomi öntözőfürt Közigazgatásilag Tiszadob, Tiszadada, Tiszalök és Tiszavasvári községek határát érinti és a Nyugati- főcsatorna kezdeti szakaszától északra helyezkedik el. A terület magasabb részei hirtelen eséssel csatlakoznak a Dankó-laposhoz s így a Nyugati- főcsatorna a Rázomi öntözőfürt belvizeinek is befogadója lesz, ezért ezt a szakaszát egyoldali töltéssel kell építeni. A fürt területén a talaj megoszlás a következő: 1. talajkategória 2. talaj kategória 3. talaj kategória 4. talaj kategória 5. talajkategória Összesen : 1250 ha 31,8 % 1684 ha 42.9 % 150 ha 3,8 % 497 ha 12,5 % 355 ha 9,0 % 3936 ha 100,0 % Az összes öntözhető terület 3140 ha, tehát a be- öntözöttség 80 %. 170
