Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)
VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás
Àz I sz. vízműtelepről 2 db 0 400 mm ö. v. fővezeték indul ki, melyek Sajőszentpéteren át Beren- téig épültek meg, egyenként 9 km hosszban. A II. és Il/a. vízműtelepek közös fővzetéke 0 400 mm ö. v. csőből készült, folytatása az I-es telep egyik 400-as csővezetékének és Berentétől a II. sz. vízműtelepig tart. Hossza 6 km. A II. sz. vízműtelep 14 km hosszú önálló fővezetéke a Kazincbarcika ÉNY-i szélén, Szuhakálón, Izsófalván, Ormosbányán halad keresztül és Ruda- bánya belsőségének szélén ér véget. A vízfogyasztási csúcsok kiegyenlítéséhez szükséges víztárolás, továbbá a hálózati nyomás biztosítására Berentén 2 000 m3~es, Kazoncbarcikán 2x1500 m3-es ellennyomó medence épült, éspedig a kooperáció érdekében azonos szinten. A II. sz. telep Szuhakálló-rudabányai vezetékéről ellátott fogyasztók jelenleg két vízellátási övezetbe tartoznak. Az alsó övezet nyomását a szuhakállói 1000 m3-es medence szintje határozza meg. Ez egyúttal az itteni átemelőtelep részére a szívómedence szerepét is betölti. A felső vízellátási övezetben szükséges nyomást a kurityáni 400 m3-es, az ormosbá- nyai 1000 m3-es és a rudolftelepi 200 m3-es medence biztosítja. A vízmű normális üzemeltetését nagymértékben megnehezíti a. medencék, víztermelő telepek és átemelőtelepek közötti jelzőberendezés hiánya. A BRV jelenleg Kazincbarcika, Felsőnyárád, Izsófalva, Kurityán, Mucsony, Sajókápolna, Sajó- szentpéter és Szuhakálló részére szolgáltat vizet. Kazincbarcikát a múltban magántulajdonban levő ásott kutak látták el vízzel. Az 1950-es évek elején új szocialista város épült, amelyhez közigazgatásilag Berentét is hozzácsatolták. A járási jogú város területén a lakótelepek és az ipari üzemek szétszórtan helyezkedtek el. Az ipartelepek és a felvonulási lakótelepek vízellátását eleinte önállóan, egyedileg oldották meg. így pl. a Borsodi Vegyi Kombinát bejárata előtt 8 m mélységű, hídroforos üzemű kutat létesítettek, mely a BRV üzembelépése után csak tartalékként maradt meg. A berentei ipartelepek körzetében a borsodsziráki vízmű üzembehelyezéséig 3 db intézményi vízellátó berendezés működött. Az újvárosi lakótelep részére épült békevárosi vízmű 1953 elején kezdett üzemeim, de 1958-tól kezdve már nem tudta az igényeket egyedül kielégíteni. Az említett városrész vízellátása érdekében a BRV II. sz. víztermelő telepét is igénybe kellett venni. Ezért a békevárosi vízmüvet mint Il/a sz. víztermelő telepet a BRV rendszerébe olvasztották be. A BRV Kazincbarcika régi településeit 40%-ig, az újvárosi lakótelepet 100%-osan, a Borsodi Vegyi Kombinátot és szomszédos lakótelepét 90%-ig, Be- rente falusias jellegű részét 30%-ig, a berentei ipartelepeket és lakótelepeiket 90%-ig látja el ivóvízzel. Az átlagos ellátottság tehát 87%. A vízellátás a volt községek (Sajókazinc, Barcika és Berente) területén közkutakkal, az új városrészekben házi bekötések útján történik. A BRV ellátási körébe vont községek, illetve települések ivóvízellátását régebben 3 törpevízművel, egy intézményi vízművel, továbbá köz- és ma- gánkutakkal igyekeztek megoldani, azonban — mint már említettük — kielégítő eredmény nélkül. A BRV Kazincbarcika—Szuhakálló—Rudabánya közötti fővezetékére, valamint az ebből kiágazó mu- csonyi, rudolftelepi és felsőnyárádi vezetékeire kapcsolt községek jelenlegi ivóvízeliátottsága ö3u/0-°eA rudabányaá Vasércbányának és lakótelepének vízellátására Szendrő—Rudabánya között 0 200 mm-es fővezeték, Rudabányán 500 m3-es medence létesült. A vizet egy régen felhagyott szendrői bányatáró (Winter-táró) szolgáltatta. 1960 őszén ennek a vízadóképessége erősen lecsökkent, ezért az ércdúsító ipari vízszükségletet nyers Bódva-vízzel kellett kielégíteni. Északkeletbükki Regionális Vízmű A Bükk hegység ÉK-i részén, Parasznya község határában 304,0 m-es szinten fakadó Gallya karszt- forrást — melynek átlagos hozama 1960-ban 380 m3/nap volt — a Diósgyőri Vasgyár 1912-ben Pereces egy részének gravitációs vízellátása céljából vízszintes táróval foglalta. A megépült 5 km vezeték 2 km-es szakaszának felhasználásával és egy 50 m3-es nyomáscsökkentő medence építésével kisebb regionális vízmüvet alakítottak ki. A medence túlfolyó vezetékéhez csatlakoztatott 0 100 mm-es a. c. csővezeték Parasznya és Varbó községeket látja el ivóvízzel. 1960-ban ezt a vezetéket Sajólészlófalváág hosszabbították meg. A vezeték végpontján ellennyomó és nyomáscsökkentő medence épült, melynek szintje a Borsodi Regionális Vízművel való együttműködést is lehetővé teszi. A vízellátási rendszerbe 0 100 mm-es leágazó vezetékkel Kondót, továbbá két leágazásból kialakított körvezetékkel Radostyánt is bekapcsolták. A vízmű az ellátási körzetéhez tartozó települések részére az ivóvizet gravitációs úton, közkifolyókból szolgáltatja. A jelenlegi vízszükségletet a Gallya forrás hozama fedezi. Az igények várható növekedésével azonban a rendszer bővítéséről kell majd gondoskodni. A regionális vízmű különböző bányaüzemek részére napi 30 m3 vizet ad le. 2. Városi vízművek Miskolcon az első vízmű a gör omboly tapolcai karsztforrásra alapozva 1908—1911 között épült ki, és 1 200 m3/nap víztermeléssel 1912-ben kezdett üzemelni. Csővezetékének hossza 34 km, tározótere 1 500 m3 volt. A vízmüvet, mely a város belterületét látta el vízzel, a Városi Vízmű Vállalat üzemeltette. A tapolcai vízmű üzembehelyezésével egyidőben létesült a Felső-forrás 12 km hosszú gravitációs nyomóvezetéke, mely abban az időben a Vasgyár és lakótelepe részére 800 m3/nap vízmennyiséget szolgáltatott. 1950 óta Pereoes ivóvízellátását biztosítja. 255
