Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)

VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás

Miskolc ivóvizét 1949-ben az í. táblázatban fel­tüntetett vízszerzőhelyekről szerezték be: 1. táblázat A vízbeszerzés helye j Ellátott körzet Napi víztermelés m3-ben Tapolca Miskolc 14 700 Tavi forrás Vasgyár 1 200 Felső forrás Vasgyár, Diósgyőr 800 Szinva forrás Lillafüred 500 Gallya forrás Pereces 300 összesen: 17 500 mYnap 1950 és 1960 között újabb vízellátóberendezések lé­tesültek. Miskolc vízellátásának helyzete 1960-ban a 2. táblázat szerint alakult: 2. táblázat A vízbeszerzés helye Ellátott körzet Napi víztermelés m^ben Tapolca Miskolc 23 000 Tavi­és strandforrás Vasgyár 6 500 Felső forrás Pereces 600 Szinva forrás Lillafüred 400 Anna barlang Diósgyőr 4 500 összesen: 35 000 mYnap A Szinva forráscsoport alsó karsztforrásának fog­lalása rövid vízszintes táróval történt. Alatta 30 m-re 1 db 50 m3-es szolgálati medence gyűjti a vi­zet és biztosítja az egyenletes nyomást. A víz ke­ménysége 15 nkf. Főfogyasztó a lillafüredi Palota­szálló. A Felső-forrás eredetileg a Vasgyár lakótelepét látta el ivóvízzel. Rövid vízszintes táróval, a forrás vizének közvetlen megcsapolásával foglalták. Vizét jelenleg Pereces vizellátására használják, fel. Az Anna-f orr ás Palota-szálló alatti barlangjára­tait 1951—52-ben tárták fel. A szénsavas, vasag­resszív víz keménysége 14 nkf. Az eredeténél fog­lalt vizet a 100 m3-es Hámori medencében gyűjtik, majd innen 0 300 mm-es fővezetéken keresztül a Görög-hegyi 2X750 m3-es felső medencébe vezetik. A forrás a fővezeték mentén lévő fogyasztókat (Diósgyőrt) látja el ivóvízzel a pereces! kisvasút vonaláig. Vize nyáron csak szűkösen elegendő az igények kielégítésére. Az épülő Kilián lakótelep vízellátását nyári csúcsfogyasztási időszakban már nem biztosítja. A diósgyőri Tavi forrás vízadóképessége 5 300 m3/nap. Vizét galériával foglalták. A fogyasztás nö­vekedése miatt az utóbbi időben a közeli strand­forrás napi 1 200 m3 mennyiségű, felszín-közeli karsztvizét is bekapcsolták az ivóvíztermelésbe. A víz jóízű, 16 nkf keménységű, szónsavtartalmú. A két forrás vizét szivattyúval részben a fővezeték vé­gén épült 2X700 m3-es (Görög-hegyi alsó) ellen- nyomó-medencébe nyomják, részben közvetlenül a fogyasztókhoz szállítják. (Vasgyári ipari üzemek.) A termelt vízmennyiség az igényeket nem elégíti ki, bár a vasgyári üzemekben nem ivóvízminőségű vizet is használnak fürdésre, WC öblítésre stb. Ki­segítésre elvileg az Anna-forrás vize is igénybeve­hető, minthogy a Görög-hegyi felső medence túl­folyó vize az alsó medencébe folyik át. Gyakorla­tilag azonban a fogyasztási csúcsok egyidejűsége miatt a diósgyőri zónából a vasgyári zóna csak igen ritkán kaphat vizet. A tapolcai vízmű hideg vizű karsztforrásokra te­lepített aknából és 3 db túrt kútból termeli a vizet. Közvetlenül a hideg vizű karsztforrások mellett 28 C” hőmérségietű, 21 000 m3/nap vízadókópessé- gű meleg karsztforrások találhatók, amelyeknek a vizét a fürdők vízellátására használják fel. A hideg vizet a központi gépház szivattyúi a fővezetéken keresztül a városi hálózatba nyomják. A víz jó mi­nőségű, keménység és egyéb szempontból megfe­lelő. Hátránya, hogy nagyobb esőzések után zava­rossá válik, színe 2—3 napig sárgásbarna. Jelenleg 2 db fővezeték üzemel, az épülő harmadik főveze­ték első szakasza is be van már kapcsolva. A rend­szer 2X750 m3-es avasi ellennyomó medencéje mellett 1954-ben 2X1 500 m3-es medencét építet­tek. A vízmű ellátási körzete Miskolc eredeti tele­pülésére terjed ki, de a vasgyári körzet fővezetéké­vel is össze van kötve. Az elmondottak értelmében Miskolc ivóvízellátá­sára mindenütt karsztvizet használ fel, mely klóro­zás után minden tisztítás nélkül közvetlenül fo­gyasztható. A város 5 vízellátási övezetre oszlik, melyek felülről lefelé gravitációs kapcsolatban van­nak (vagy lehetnek) egymással. Így a felsőbb zónák felesleges ivóvize az alsó — drágább víztermelésű — zónák vízellátását segítheti. Csúcsfogyasztási időszakban azonban mindegyik zóna víztermelő ka­pacitását saját fogyasztói teljes mértékben igény be­veszik, sőt a vasgyári, továbbá a diósgyőri zóná­ban esetenként vízhiány is mutatkozik. A tapolcai víznyerőhely viszont jelenleg mintegy 2—3 000 m3/'nap vízfelesleggel rendelkezik. A napi 35 000 m3 víztermelésből a nagyipari üzemek 11 000 m3/nap ipari kisfogyasztók 3 000 m3/nap közületek 4 000 m3/nap háztartások, utcai közkifolyók 17 000 m3/nap mennyiséget fogyasztanak. Miskolc vízigényét a meglévő vízművek kapaci­tása — kivéve a nyugati városrészt — szűkén még fedezi, de 2—3 éven belül a nyári csúcsfogyasztási időszakban már az egész város vízhiánnyal fog küzdeni. Nehézséget jelent az is, hogy a napi víz- fogyasztásnak mindössze a 22%-át lehet tározni. Helyenként a szűk csőkeresztmetszet is nehezíti a vízellátást. 256

Next

/
Oldalképek
Tartalom