Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)
XVI. fejezet. A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai
títás megoldásával ezekkel a szennyvizekkel kapcsolatosan sem foglalkozik az említett 15 éves tervprogram. Vízierőhasznosítás A 10. sz. vízgazdálkodási egységhez tartozó vízgyűjtők csehszlovák részén kimondottan vízierő- hasznosítást célzó létesítményeket értesüléseink szerint nem terveznek. Az elsősorban más célokat szolgáló tározók mellett azonban csaknem mindenütt létesülnek elektromos energiatermelő telepek. Ezek teljesítményére nincsenek adataink. Kétségkívül legjelentősebb lesz ezek közül a vi- horláti tározó közelében megépülő erőmű, amely 40 mVs közel állandóan vízlebocsátást fog hasznosítani. Jelentős mennyiségű elektromos energiát fog szolgáltatni a Veiké Domasa (Nagy Domasa) közelében létesülő tározó vízlebocsátásának hasznosítására tervbevett vízierőtelep is. A Gölnic patakon létesült tározóból igen sok vizet használtak fel a dobsinai vízierőműnek csúcsidőben, teljes kapacitással történő üzemeléséhez, ami száraz évjáratokban a tározó nagy mértékű vízcsökkentését eredményezte. Ennek ellensúlyozására egy 170 000 m8-es és egy 200 000 m“-es kiegyenlítő medence létesült, amelyek lehetővé teszik, hogy a csúcsidő alatt a vízierőműből távozó vizet az éjjeh órák olcsó villamosenergiájának igénybevételével visszanyomják a tározóba. Kisvizek idején ez a művelet csökkenti a Sajó dobsinai szakaszának a vízierőtelep által eddig évi átlagban 1,5 mVs-mal (az országhatár szelvényére vonatkoztatva pedig 1,15 m8/s-mal) növelt vízhozamát. A Hernádon az óruzsini tározóból lebocsátott vizet is előreláthatólag fel fogják használni enex-- viatermelésre. Ez az állandó jellegű vízlebocsátás a Hernád vízerőkészletének hazai khasználását is előnyösen fogja befolyásolni. A fentiekben csupán az állami vízgazdálkodás feladatát képező jelentős beruházásokat vázoltuk. Helyi jelentőségű beruházásokat azonban az erdészeti és mezőgazdasági intézmények, továbbá a kerületi-, járási, és községi tanácsok, sőt egyes termelőszövetkezetek is végrehajtanak, különösen a patakok mxdeziéee, lecsapolása, (alagcsövezés) víz- mosáskötés, valamint az öntözés terén. Ezekre vonatkozólag azonban áttekintést kapni mindeddig nem sikerült. Az említett létesítmények megvalósulása a 10. sz. vízgazdálkodási egységen belül az alábbi problémákat veti fel: A Bodrognak és mellékvízfolyásainak ármentesítésével és mederszabályozásával megszűnnek az árvizeknek a kiterjedt ártereken való szétterülési lehetőségei. Ezért az árhullámok késleltetés nélkül gyorsabban és magasabb szinten fognak levonulni mint eddig, annál is inkább, merd az eddigi maximális árvízhozam Bodrogszerdahelynél 1160 m’/s volt, ezután pedig 1400 mVs lesz. Az árhullámok r< videbb ideig tartó esőzéseknél is ki fognak lépni a hullámtérbe, vagyis gyakrabban keiülnek ezek a területek víz alá. Nálunk a Bodrog mentén ez a tény a Sátoraljaújhely alatt elterülő 4660 kát. hold kiterjedésű, Ronyva—Bodrogzúgnak nevezett ártér helyzetének súlyosbodását vonja maga után. Az itt lévő rétek, legelők és szánóművelés alatt álló területek termése sokkal gyakrabban fog elpusztulni, mint eddig és a földek elsavanyúdásának mértéke is fokozódni fog. Ez a helyzet a Ronyva szabályozásának befejezése után a Bodrog jobbpartján létesítendő 10 km hosszú árvédelmi töltéssel és a terület belvízmentesítésével megszüntethető. Ez egyben 4660 kát. hold jóminőségű földnek intenzívebb mező- gazdasági művelését is lehetővé tenné. A Hernád országhatár feletti szakaszának ármentesítése is az eddigi mértékadó árvízszintek emelkedését fogja eredményezni, ami különösen a hidasnémeti közúti vasbeton híd szempontjából okoz problémát. A Hernádon az 1948. évi maximális árvíz szintje a szóbanforgó közúti híd szerkezeti alsó élének magasságát 10 cm-rel meghaladta. Még magasabb árvíz tehát a híd állapotában helyrehozhatatlan károkat okozna. Ezeket a híd szabadnyílásának növelésével és a híd feletti elfajult mederszakasz rendezésével lehet megelőzni. A keletszlovákiai alföldön és a Bodrogközben az állami tervprogram kertében tervezett több mint 120 000 ha nagyságú öntözőtelepek vízigénye, a nálunk irányadó normákkal számítva és a legkedvezőbb esetet feltételezve (kötött talaj, permetező öntözés) minimálisan cca 38 mVs, maximálisan pedig cca 66 mVs vízmennyiség kivételét igényli a vízfolyásokból, illetve a holtmedrekből. Optimális feltételezések alapulvételével az még elképzelhető, hogy a minimális vízszükségletet a tervezett tározókból, valamint a holtmedrekből sikerül biztosítani. Az ezt meghaladó vízigényt azonban a Bodrogból, illetve ennek mellékfolyóiból, valamint a Tisza vízhozamából szándékoznak kielégíteni. Valószínű továbbá, hogy ott, ahol erre az adottságok megvannak, a Bodrog csehszlovák vízgyűjtő területén a termelőszövetkezetek másutt is. fognak berendezni öntözőtelepeket, melyeknek a vízigénye az állami tervprogramban szereplő öntözőtelepek vízigényén felül fog jelentkezni. Ez azt jelentené, hogy az eddiginél jóval kevesebb vízhozam érkezik majd hozzánk mind a Bodrogon, mind a Tiszán, ami hosszantai’tó nyári szárazság idején katasztrofális helyzetet teremtene; nem is annyira a 10. sz. vízgazdálkodási egység területének öntözéseinél, mint inkább a tiszalöki vízkivételre támaszkodó öntözőrendszerek, valamint a hajózás szempontjából. Ennek kiküszöbölésére a KGST államok legfelsőbb fórumán el kell érnünk a felmerült kérdéseknek, olyan értelmű rendezését, mely biztosítja, hogy a vízfolyások a nyári kisvizek idején legalább az eddig észlelt minimális vízhozamokkal lépjék át országunk határát. A Bódvánál is számolnunk kell a vízhozam csökkenésével. Itt a helyzetet súlyosbítja, hogy a drie- novcei (somodi) forrásfoglalással kapcsolatban 250 1/s vízmennyiség elvezetését már befejezett tény-
