Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)

XVI. fejezet. A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai

aljaúj hely vízmüvének 1911. év óta üzemben lévő kútsora is, ezért veszélyeztetve láttuk Sátoralja­újhely vízellátását. A két fél érdekeinek megóvására a XVIII. KMB úgy határozott, hogy a víztartó kavicsréteg víz­készletének, illetve az ebből kivett vízmennyiségek természetes utánpótlása mértékének megállapítása céljából kutató fúrásokat és próbaszivattyúzásokat végez mindkét állam a saját területén. Ezek ered­ményének közös kiértékelése után fogják megálla­pítani a kutakból kitermelhető maximális víz- mennyiséget. Szennyvízelvezetés és a vizek tisztaságának védelme Az északmagyarországi nagyobb vízfolyások víz­minőségében néhány év óta tapasztalt rohamos romlás arra késztette a magyar meghatalmazottat, hogy a KMB XX. ülésszakán javaslatot terjesszen elő a határvizek tisztaságának megóvása tárgyá­ban. Ebben az ügyben megindult tárgyalások első szakaszában a felek megegyeztek a határon átlépő vizek szenyezettségének módszeres ellenőrzésében, valamint abban, hogy az ellenőrzést végrehajtó munkabizottság első lépésként a Bodrog, Hernád, Sajó és Bódva folyók vizének vizsgálatára alakul meg. Működését 1961. április 18-án és 19-én esz­közölt közös helyszíni mintavételezésekkel kezdte meg. V ízerőhasznosítás A vízerőhasznosítás tárgykörében a KMB ma­gyar és csehszlovák meghatalmazottai általában csak közvetve és utólag értesültek olyan kérdések­ről is, melyek szoros kapcsolatban voltak a KMB hatáskörébe utalt vízgazdálkodási ágazatokkal. Ezért a két fél 1960. évben megegyezett abban, hogy minden KMB ülésszakon a meghatalmazot­tak jelentés formájában felváltva tájékoztatják a KMB-t a Vízerő Bizottságnak arról a munkájáról, melyet két KMB ülésszak között végzett. 3.2 Egyezményekkel nem szabályozott vízgazdálkodási tevékenységek A fentiek szerint számos vízgazdálkodási kér­désben sikerült az elmlút évek során egyezségire jutni a csehszlovák féllel. Nem sikerült azonban általában a „hatáxmenti” vízfolyások mellékvöl­gyeiben és a „határmenti” vízfolyások országhatá­ron kívül eső szakaszain, illetve ezek vízgyűjtőjén tervezett, vagy végrehajtott vízimunkák vonatko­zásaiban közös nevezőre jutni, mert ezekre a kér­désekre az érvényben lévő egyezmény nem terjed ki. Létezésükről általában csak e vízfolyások ma­gyar szakaszain tapasztalt káros jelenségek alap­ján, vagy véletlenül lehet tudomást szerezni. A továbbiakban a közös vízgyűjtők csehszlovák szakaszán folytatott, vagy tervezés alatt álló olyan vízügyi tevékenységekről emlékezünk meg, ame­lyekre egyezmények nem vonatkoznak, de ame­lyek érintik, illetve érinteni fogják Észak-Magyar­ország vízgazdálkodását. Az ezek között előforduló többcélú létesítmények ismertetését elsőrendű cél­juknak megfelelő szakágazatnál közöljük. Ármentesítés és folyószabályozás a) A csehszlovák vízügyi szervek az országhatár­tól felfelé Ladamoviec (Ladamóc) községig terjedő szakaszon az 1960. év folyamán megindították a Bodrog hiányzó árvédelmi töltéseinek kiépítését és a meglévő megerősítését 1400 m’/'s árvízmeny- nyiség alapulvételével. b) 1956. évben megindult a Latorca 51 km hosz- szú csehszlovák szakaszának mederrendezése (igen sok átvágással), valamint bal- és jobbparti árvé­delmi töltésének kiépítése a szovjet—csehszlovák határtól a Labore torkolatáig. Ez a munka 1960. év végén befejeződött. c) Ezt követte a Labore mederrendezése és ár­védelmi töltéseinek kiépítése a Latorcától Mező- nagymihályig terjedő szakaszon. d) Megindul az Ung 22 km hosszú csehszlovák szakaszának mederszabályozása és mindkét oldali árvédelmi töltéseinek megépítése is. e) A Kelebszlovákiai Alföld fentiekben említett ármentesítéseinek és mederszabályozásainak sorát a Duna vízfolyás mederrendezése és ármentesítése zárja le a vízfolyás torkolatától Nacina Ves-ig. Ezen kívül Michalovce (Nagymihály) fölött gon­doskodnak a folyó nagyvizeinek a Laboréba, illet­ve ezen keresztül a vihorláti tározóba történő át­vezetéséről. f) A kelet-szlovákiai ármentesítések szoros tar­tozékát fogja képezni a Michalovcétól (Nagy­mihály) keletre, 1963. évben elkészülő hatalmas, ún. vihorláti tározó. Ez a Labore 600 mVs maxi­mális árvízéből 500 m’/s-t fog tárolni és így a La­bore alsó szakasza csupán 100 m’/s víztömeget fog a Bodrogba szállítani. Ugyancsak ez a tározó fogja befogadni a Feketevíz Luckától (Vámoslucska) északra lévő szakaszának és mellékvizeinek egész évi teljes vízhozamát is, ami szintén a Labore alsó szakaszának, illetve a Bodrognak a tehermente­sítését eredményezi árvizek idején. g) Rendkívül hosszantartó csapadékos időjárás alkalmával a vihorláti tározó üzembeállítása után is előfordulhatna, hogy a Bodrog árvízi hozama csehszlovák területen 1400 mVs fölé emelkedik. Ennek kiküszöbölésére a Latorca jobb partján, az Udocs patak és a Labore, továbbá a Labore és az Ondava közötti térségben két időszakos tározó lé­tesítését tervezik. Ezeket a tározókat a Latorca jobbparti töltésébe építendő zsilipek felnyitásával fogják részben, vagy egészben megtölteni abban az esetben, ha a Bodrog árvízhozama a Streda nad Bodrogom-i (Bodrogszerdahely) vízmércén az 1400 m'/s-ot meghaladja. Az a)—g) pontok alatt ismertetett létesítmé­nyekkel Kelet-Szlovákiában 45 000 ha terület mentesül az árvizektől és válik mezőgazdaságilag biztonságosan művelhetővé. h) 1962. évben indul meg az országhatár felett cca 1,0 km-rel betorkoló Rima folyó ármentesítése és mederszabályozása. Ennek térjed élni érc nincse­nek adataink. 389

Next

/
Oldalképek
Tartalom