Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)

XVI. fejezet. A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai

г) 1965 és 1975 között kerül sor az országhatár és Kosice (Kassa) közötti Hernád-szakasz ármen­tesítésére, mely kb. 3000 ha-t fog az árvizek kár­tételedtől mentesítem. j) Az országhatár környezetében az 1960. évben a Bódván végrehajtott ármentesítés és medersza­bályozás a Bódva felső szakaszán is folytatódni fog (Moldvai síkság). Hozzávetőleg 5000 ha ár­mentesítésére kerül itt sor. k) Elsősorban az Ondava árvízi csúcsainak visz- szatartását fogja szolgálni a Velhé Domása (Nagy Domása) közelében 1965 és 1975 között megépülő völgyzárógátas tározó, mely 173,5 millió m' víz tá­rozását teszi lehetővé. A tervek szerint a tározó az Ondava eddigi 520 mVs maximális árvízhoza­mát 320 mVs-г fogja csökkenteni, ami árvizek ide­jén szintén hozzájárul majd a Bodrog tehermen­tesítéséhez. Belvízgazdálkodás a) A Feketevíz Senne (Ungszenna) mellett be- lorkoló legnagyobb mellékvízfolyását tápláló, le- gyezőszerűen szétágazó hegyi patakok vizeinek fel­fogására Szobránctól keletre, a hegyek lábánál, az Okna pataktól kiindulólag egy nagyméretű övcsa­torna épül, mely Lekárovce alatt fog a már sza­bályozott Ung folyóba torkolni. b) Ezzel az övcsatornával és a vihorláti tározó­val hegyvidéki vízgyűjtőjétől csaknem megfosztott Feketevíz mindkét parti belvíz árterének lecsapo- lására belvízcsatorna-rendszer épül, melynek be­fogadója a Feketevíz lesz. Mindkét oldali főgyűjtőt Ungszenna (Senne) térségében fogják a Fekete­vízbe bevezetni. A balparti belvizek levezetésére a hegyipatakok övcsatorna alatti, holttá váló med­reit is felhasználják. A Feketevízbe torkoló két főgyűjtő csatornától délre, az Ung jobb- és a Labore balparti árvédel­mi töltése közötti területről származó belvizeknek az Ung folyóba történő átemelésére Stretavkától délre egy 10 m8/s teljesítményű szivattyúállás lé­tesül. c) Az Ung balpartja és a Latorca jobbpartja közötti belvíz ártér tervezett főcsatornája az Udócs töltésébe épített zsilipen át fog a befogadóba jutni Csincser község alatt. A Latorca magas és vissza­duzzadó árvizei a gravitációs bevezetés lehetősé­gét korlátozzák. Ezért a főcsatorna torkolatánál a belvizek átemelésére 16 mVs teljesítményű szi­vattyútelep épül. d) A Duna patak belvíz árteréről összegyűjtött belvizek átemelésére, amidőn a gravitációs leveze­tés lehetősége megszűnik, Ratkovcénál (Nagyrás- ka) 10 m8/s teljesítményű szivattyútelep létesül. e) A Bodrog-köz csehszlovák részének belvíz- mentesítését csak részben oldotta meg a felsőbe- rccki főcsatorna és 2,5 m8/s teljesítményű szivaty- tyútelepünk. Ezért a csehszlovák vízügyi szervek a Bodrogköz hozzájuk tartozó területének belvíz­mentesítését a Bodrogszerdahelytől kiinduló főcsa­tornára támaszkodó belvízárokhálózattal tőlünk teljesen függetlenüld oldják meg. E főcsatorna ál­tal szállított vizeknek a Bodrogba történő áteme­lésére 20 m'/s teljesítményű szivattyútelep létesül. Az a)—e) pontokban ismertetett létesítmények 1965. év végéig készülnek el és Kelet-, illetve Dél- Szlovákiában több mint 200 000 ha nagyságú me­zőgazdasági művelésre alkalmas terület belvíz- mentesítését fogják lehetővé tenni. A belvízleveze­tő és átemelő berendezések méretezése jóval ma­gasabb fajlagos vízmennyiségre történt (cca 60 1/s/km2), mint hazánkban szokásos. f) Kassa és az országhatár közötti völgyfenék ármentesítése után keletkező cca 3000 ha kiter­jedésű belvízártér mentesítését szolgáló víziművek megépítése 1975-ig fog megtörténni. g) A Sajó csehszlovák szakaszának ármentesíté­sével egyidejűleg 1953 végéig befejezést nyer az itteni kb 4000 ha nagyságú belvízártér mentesí­tése is. h) Ezekhez a munkálatokhoz kapcsolódik a Ri­ma-menti területek belvízrendezése, ami 1965-ig fog elkészülni. i) A Bódva felső szakaszának ármentesítésével egyidejűleg elkészül a moldovai síkság belvízren­dezése is, előreláthatólag 1975-ig. Kisvízfolyások és vízgyűjtő területek rendezése a) A keletszlovákiai Feketevíznek a vihorláti tározó és a torkolat közötti szakaszán 1965-ig igen jelentős mederrendezési munkát fogunk végezni. A medret mindkét oldalon töltések közé fogják úgy, hogy 60 mVs vízmennyiség kiöntés nélküli levezetése biztosítva legyen. Az ily módon szabá­lyozott patakmeder egyrészt a vihorláti tározóból lebocsátott 40 mVs állandó jellegű vízhozam, más­részt a megmaradt vízgyűjtőjéről származó csapa­dék és belvizek (20 mVs) befogadására, illetve le­vezetésére lesz alkalmas. b) A Kelet-szlovákiai Alföld vízrendezéseinek keretében több patakot fogunk szabályozni, össze­sen 42,5 km hosszban, legkésőbb 1965. év végéig. c) 1961. évben befejezést nyert a Migléci patak legalsó 2,0 km hosszú szakaszának rendezése, mely az országhatár fölött kb. 10,00 m-rel torkollik a Szartosba. Alsó szakaszát 13,0 m’/s vízmennyiség kiöntés nélküli levezetésére képezték ki. d) Tervezés alatt áll az országhatárt rövid sza­kaszon érintő és Felsőregmec fölött a Ronyvába torkoló Izra patak rendezése, 7,3 km hosszban, alsó szakaszán 27,0 m'/s vízemésztésre történő ki­képzéssel. Kivitelezésére néhány éven belül fog sor kerülni. e) 1962. évben indult meg a Rima mellékvizei­nek rendezése, melyek közül a legjelentősebb a Balog patak. Öntözés A közös vízgyűjtők csehszlovák részein az öntö­zések kiterjedése 1980-ig nagy mértékben növe­kedni fog. A helykijelölés és a tervézés tudomá­sunk szerint még nem öltött konkrét formát, tehát a vízszükségletre vonatkozólag sem állanak meg­felelő datok rendelkezésre. Így ezeknek a létesít­ményeknek Eszak-Magyarország vízgadálkodására várható kihatásait sem tudjuk ezidő szerint meg­390

Next

/
Oldalképek
Tartalom