Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)
VII. fejezet. Halászati vízhasznosítás
lásét pedig 2 600 m3/ha/év értékre vettük fel Ennek megfelelően a montáji halastó 4,5 millió m3 délborsodi halastavak 42,0 millió m3 tiszalud halastavak 19,0 millió m3 felső Bódva-völgyi halastavak ,í2,2 millió m3 évi vízmennyiséget igényelnek. A vizsgált terület domborzati adottságai igen nagyszámú hegy- és dombvidéki tározó létesítésére nyújtanak lehetőséget. A tározók túlnyomó része mezőgazdasági hasznosításra épül. (Bükk déli lejtője, Hemád, Takta, Bodrog vízrendszere). Ezek főként piaci áruk termelésére alkalmasak, és minthogy az öntözési idény végére kiürülnek, lehalászásukat eddig az időpontig el kell végezni. Az ipari és ivóvízellátási oélokra szolgáló tározóknál vegyes népesítés alkalmazható. Ezek a tározók csak több éves üzemeltetés után ürülnek le, ezért telelte^ tésne is alkalmasak. A síkvidéki tározókba tiszalud Holt-Tisza, me- zőcsáti Dalos ér (csak piád árut, 2 nyaras ivadékot) lehet kihelyezni. A tározók a sporthorgászatra alkalmas vízfelületeket nagymértékben növelik, és így jelentősen hozzájárulhatnak a lakosság halhússal való ellátásához. Ezért valamennyi létesítendő tározó halasítását szükségesnek tartjuk. A terület szennyvizei kevés kivételtől eltekintve fenolosak, így haltenyésztésre való hasznosítás szempontjából nem jöhetnek számításba. Az ötvenes években szórványosan létesített rizstelepek javarészt már kiöregedtek. Felújításukat az érdekeltek nem kívánják. Ezért rizstelepi hal- tenyésztést sem imyoztunk elő. 2.21 Л TERMÉSZETES VIZEK HALÁSZATI HASZNOSÍTÁSI KERETTERVE A terület természetes vizei közül a halászat fejlesztése elsősorban a Tiszán, a Bodrogon és a Her- nádon szükséges. Mindhárom folyó takarmányter- melő képessége — kellő mennyiségű ivadék kihelyezése esetén — 40—50 kg/ha természetes hozam elérését teszi lehetővé. Elsősorban kétnyaras ivadékokat kell kihelyezni, ha-ként 10 kg-os mennyiségben. Az említett vízfolyásnál gondoskodni kell a ke- csege tenyésztéséről és tervszerű kihelyezéséről is, mert ez az egyik legértékesebb haszonhalunk. Nagyobb mértékben kell alkalmazni a szelektáló halászatot. Szükségesnek látszik az elektromos halászat elterjesztése, hogy a rendkívüli módon elszaporodott törpeharcsa-állományt ritkítani lehessen. Nemzetközi egyezménnyel biztosítani kell, hogy a Bodrog felső szakaszára települt csehszlovák ipartelepek a periodikus szennyvízüebocsátást szüntessék meg, illetve a szennyvizeket csak kellő tisztítás után eresszék a folyóba. A Bodrog szennyvízhullámai ugyanis nemcsak a természetes vízi halászatot érintik, hanem a tiszalud és a délborsodi halastavak feltöltését és eredményes üzemelését is veszélyeztetik. A Sajó folyót a halászat fejlesztése szempontján ból nagy mérvű szennyezettsége miatt — melynek számottevő csökkenése a jövőben nem várható — nem vettük figyetlembe. A holtágak területe a vízrendezési munkák következtében különösen a Bodrogközben és a Bod- rogzugban csökkenni fog. Az így kieső vízfelületeket a kavicsbányászat és a külszíni szénfejtés során létrejövő tavak közelítőleg pótolják. A tiszalud Holt-Tiszát és a mezőcsátá Dalos eret a jövőben mint síkvidéki tározókat kívánjuk hasznosítani. Ezeket tehát a járulékos haltnyésztésnél vesszük figyelembe, üy módon a természetes vizek felülete kb. 4 134 ha lesz, melynek megoszlása a következő: Holt ág 443 ha Tó 482 ha Vízfolyás 3 209 ha A pisztrángost vizek hozamainak emelése az ivadékkihelyezésen kívül kisebb műszaki beavatkozást is igényel. A helyszínen található anyagokból kb. 50—100 m-enként 0,30—0,50 m magas fenékgátakat kell építeni, hogy a pisztráng egyik életfeltétele, a szükséges vízmélység, biztosítva legyen. Ezzel a beavatkozással a pisztrángos vizek halhozama a jelenleginek a többszörösére növelhető. A Bódva folyó egyes felső szinttájú szakaszain a nagyobb vízhőfokot is jól elviselő tavi pisztrángot kell meghonosítani. A pisztrángos vízfolyások ivadékpótlását (10 000 db ha/év) a meglévő két pisztrángtenyésztő telepünk biztosítani tudja. Az alsó szinttájú vízfolyásoknak ivadékkal való ellátására a tervezett felső Bódva-völgyi halastavak hivatottak. A Hemád a szikszói halastóból — a Bársonyoson, ill. a Vadász patakon keresztül — szöktetéses módszerrel is halasítható. A halasításnál a természetes szaporodást figyelembe vettük. A kisvízfolyások közül azoknak a halászati hasznosítását, amelyeken tározók épülnek, nem irányoztuk elő. Ezeknél ugyanis a halasításra szóba jöhető mederszakasz felülete alig néhány tized ha, ugyanakkor a tározóik sokkal kedvezőbb hargászlehető- ségeket biztosítanak. A Tisza és a Bodrog halászati hasznosítása a jövőben főleg a HTSZ-ek útján, nagyüzemi módszerrel fog történni. A kisvízfolyásokat, holtágakat és a tavakat továbbra is a horgász egyesületek fogják hasznosítani. 2.22 A TÓGAZDASÁGOK HALTENYÉSZTÉSI KERETTERVE 1. A szilvásváradi pisztrángos tavakat 3,5 ha-ra lehet fejleszteni. Korszerűsítésük után az ivadék- és hústermelée együttesen 5q/ha-ra növelhető. Fő feladatuk az ivadéknevelés. 2. A monoki tógazdaságnál teljes kiépítés, illetve a meglévő tavak felújítása szükséges. A fejlesztés itt' már csak azért is indokolt, mert a tógazdaság magas vízszintje a környezetet teljesen elvizenyő- sítette, és így az másféle hasznosításra nem is alkalmas. 4. A montáji halastó Tiszavalktól É-ra, a tásza- valki belvízlevezető főcsatorna baloldalán mély246
