Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)
VII. fejezet. Halászati vízhasznosítás
2, a halászati vízhasznosítás fejlesztése 2.1 A tervezés alapjai 2.11 A TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK, ADATGYŰJTÉSEK. FELTÁRÁSOK ÉS TERVEZÉSI MUNKÁK ISMERTETÉSE A 10. sz. TVK területére vonatkozóan eddig készült mezőgazdasági vízhasznosítási tanulmányok csak egy bizonyos állapot rögzítésére, vagy egy részfeladat megoldására szorítkoztak. A teljességre való törekvésnek minden esetben határt szabott az a tévesen kialakult szemlélet, hogy az észak- magyarországi terület — domborzati viszonyai miatt — nagyobb kiterjedésű öntöző telepek és halastavak létesítésére nem alkalmas. A halászat és tógazdaságok múltját a Vízügyi Igazgatóságon készült Halászati Monográfia tárgyalja. Bár nem a halászati fejlesztési lehetőségek feltárása céljából készült, mégis meg kell itt említenünk a VITUKI által kiadott „Magyarország vízkészlete, III. kötet. Víztározási lehetőségek.” c. tanulmányt, a keretterv szempontjából kisebb jelentőségűek az egyes tógazdaságok létesítésére vagy a holtágak halászati hasznosítására vonatkozó műszaki tervek. A tiszaluc—kesznyéteni terület halászati hasznosítását egy újítási javaslat vetette fel. Az újító a tógazdaság feltöltését a Takata csatornából gravitációsan akarta biztosítani. Ez a megoldás azonban a Takta. vízjárási viszonyai mellett bizonytalan lenne, ezért tiszai vízkivétellel irányoztuk elő. A lillafüredi pisztrángos tógazdaságban több éven keresztül tenyésztési és halasítási kísérleteket folytattak. Az elmondottakon kívül egyéb műszaki terv-tanulmány vagy tudományos kutatási eredmény a keretterv kidolgozásához nem áll rendelkezésre. 2.12 A TERVEZÉSNÉL KÖVETETT FEJLESZTÉSI ALAPELVEK Hazánkban a halászati vízhasznosítás célja a szükségleteknek a lehetőségekhez mérten fokozódó kielégítése, az életszínvonal emelése, amihez a halászat a hústermelés fokozásával járul hozzá. Ezt a népgazdaság arányos fejlesztésével, és a gazdaságosság messzemenő figyelembevételével kell előirányozni. A halászati vízhasznosítás tervezésénél követendő általános alapelvek a következők: telepek halasítását és a tervezett tározók járulékos halászati hasznosítását. Az arra alkalmas tógazdaságokban váltógazdálkodást kell előirányozni. A beruházás költségét a terepadottságok, a vízellátás, vízelvezetés körülményei nagymértékben befolyásolják. A tógazdaság helyének kiválasztásánál erre tekintettel kell letnni, és a terület, illetve a meglévő tervek ismeretében gazdaságossági értékelés alapján kell a kiépítésre javaslatot tenni. A többirányú hasznosításra tervezett létesítmények, tározók költségeit és munkamennyiségeit г hasznosulások arányában кеД szétosztani. Gazdaságosnak általában csak azok a tógazdaságok mondhatók, amelyeknek a megtérülési ideje a 15 évet nem haladja meg. 2.2 A halászati vízhasznosítás keretterve A 10. sz. TVK területén a természetes vizek (folyók, patakok, holtágak, bányászati tevékenység miatt visszamaradt tavak) jelenlegi összes kiterjedése. A jövőben ez a terület növekedni fog. A növekedést elsősorban a Tisza II. vízlépcső duzzasztó hatása idézi elő, de fontos szerepet játszik ezen a téren a nyékládházi kavicsbányászat fejlesztése, az alsózsoleai és miskolci új kavicsbányák létesítése, valamint a Szuha és a Tardana patak völgyében folytatotT külszíni szénkitermelés is. Ez utóbbi tevékenység egymagában több száz sporthorgászatra alkalmas vízfelületet eredményez. A 2.22 pontban ismertetendő nagy kiterjedésű halastavak feltöltéséhez szükséges vizet a Tiszából, illetve a Bodvából még az öntözésül idény megkezdése előtt kell igénybe venni. 75 napos feltöl- 'tési idő esetén a Montáji tónál 0,675 m3/s, a délborsodi halastavaknál 5,30 m3/s, a tiszaluciaknál 2,40 m3/si, a felső Bódva völgyieknél pedig 0,280 m3/s feltöltő vízhozam szükséges. Ezek a vízmeny- nyiségek — minthogy igénybevételük a legkisebb vízfelhasználás időszakában történik — minden esetben biztosíthatók. A vízpótlás vízigényének kielégítése érdekében a tógazdaságokkal együtt ltesítendő öntözőtelepek vízikivételi műveinek üzemidejét кеД ■— esetleg napi 24 órára — meghosszabbítani. Amennyiben a vízpótlásra napi 6 óra üzemidő biztosítható, úgy a tervezett tógazdaságok frissvízszükséglete a következőképpen alakul: 2.121 A jelenlegi 1.4 fcg/fő országos halhúsfosyasztást a távlatban 5 kg/fö értékkel kell figyelembe venni A haltenyésztés fejlesztését főként a tógazdaságok számának növelésével кеД megoldani. A tógazdaságok helyéül elsősorban a mezőgazdaságilag kevésbé hasznosítható, mélyfekvésű, iszikes területeket kdl kijelölni. Tavasítani kell a holtágakat. Fel kell használni a jelentősebb kommunáhs és élelmiszer- ipari üzemek szennyvizeit. Elő kell irányozni a rizsMontáji tó Délborsodi halastavak Tiszaluci halastavak Felső Bódva-völgyi halastavak 0,25 m3/sec 2,30 m3/sec 1,10 m3/sec 0,12 m3/sec A tervezett halastavak kötött talaj úak, ezért szivárgási veszteségük kis mértékű. A frissvíz tehát főként a párolgási veszteség pótlására szükséges. A talajadottságok figyelembevételével a feltöltés fajlagos vízszükségletét 12 000 m3/ha/év, a vízpót245
