Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)
VI. fejezet. Öntözés
A TRK/3. jelű terület 78 650 ha öntözésének megyénkénti megoszlása a következő: Borsod-Atoúj-Zemplén 72 295 ha Heves 6 355 ha A tárgyalt rendszerenkívüli öntözések megvalósítása elsősorban azokon a területeken szükséges, — ahol a meglévő főművek jelenlegi kihasználatlansága újabb belső berendezések építésével, illetve a régiek rekonstrukciójával megszüntethető (a Hemád és az Eger völgyében); — ahol más érdekeket is szolgáló művek az öntözés céljaira gazdaságos víznyerési lehetőséget biztosítanak (kesznyéteni, délborsödi és tiszavalki öntözőrendszer) ; — ahol a tározási lehetőségek gazdaságosan megvalósíthatók; — ahol az öntözéssel megtermelt mezőgazdasági termékek fogyasztói vagy ipari felhasználása gazdaságosan megoldható; — ahol a Tisza II. vízlépcső által okozott terméskiesés ellensúlyozása megkívánja. Ezek a szempontok szabják meg az öntözésfejlesztés alapvető irányvonalát. Azok az öntözési lehetőségek, amelyekre a felsorolt indokok nem vonatkoznak, valamint azok is, amelyek megelőzően vízrendezést kívánnak, csak később valósíthatók meg. A közölt gazdasági mutatók természetesen csak a helyi érdekekkel és a dinamikusan változó nép- gazdasági szempontokkal összehangolva értékelhe1- tők. 2.3 A javasolt megoldások sorrendje és a sorrend indokolása A 10. sz. TVK területén csak két országos öntözőrendszer fekszik. A tervezett öntözések döntő része (75%-a) mint rendszerenkívüli öntözés kisebb- nagyobb egységekben valósítható meg. Az öntözésfejlesztés ütemét és alapvető feladatainak sorrendiét ennek az adottságnak megfelelően kell meghatározni. A terület két öntözőrendszerének (Mátra-bükkal- jai és a taktaközi) kiépítése szorosan összefügg a tiszai öntözőrendszerek alapiát képező főművek megvalósításával, illetve a Tisza vízkészletének leghatékonyabb felhasználására szolgáló megoldásokkal. A Mátra—bükkaljai öntözőrendszer megvalósítása tehát csak akkor lehet indokolt, ha a Tisza II. vízlépcsőre elsődlegesen kapcsolódó öntözőrendszerek már jól ki lesznek használva. Mindkét öntözőrendszer kiépítésének időpontját alapvetően befolyásolja még az a szempont is, hogy a Tisza vízkészletét elsősorban azokon a területeken kell hasznosítani, ahol az öntözést az éghajlati, domborzati és termelési viszonyok a legjobban indokolják. A fentiek értelmében az öntözőfejlesztést a rendszerenkívüli öntözések megvalósításával kell kezdeni. Ezeknél a kiépítés sorrendjét nem szabad kizárólag a gazdasági hatékonyság mérlegelése alapján eldönteni, hanem figyelembe kell venni a helyi igényeket, a termelési viszonyokat és még egyéb olyan tényezőket is, amelyek számszerűen nem jellemezhetők. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a területen a meglévő öntözőművek jelenleg még kihasználatlanok. Ezért a fejlesztésit elsősorton ezekre kell koncentrálni. A tározókra támaszkodó öntözések sorrendjének megállapításánál — a kedvezőtlen gazdasági mutatók ellenére is — figyelembe kell venni azt, hogy ezek olyan vízkészletet hasznosítanak, amelyek a tiszai nagyművek üzembe helyezéséig az öntözésfejlesztés egyik fontos bázisának tekintendők. A szőlőöntözéseknél biztosítani kell az összhangot a Tokajhegyaljai rekonstrukcióval, a gyümölcsöntözéseknél pedig a telepítés általános fejlesztési tervével. Mindezek figyelembevételével az 1980-ig terjedő időszakon belül első ütemként — a Hemád-völgyi öntözőrendszer fejlesztését; — az Egér-völgyi öntözőrendszer fejlesztését, a monosbéli tározó megépítésével; — azoknak a gazdaságosan megvalósítható táro- zós, vagy más népgazdasági ágak fejlesztéséhez kapcsolódó lehetőségeknek a kiépítését, amelyek a kellőképpen megerősödött mezőgazdasági üzemek további fejlődésének alapjául szolgálhatnak; végül — a kesznyéteni & a füzesén öntözőrendszer kiépítését javasoljuk. A tározós öntözésekkel kapcsolatosan — a Lasíkó- völgyi, továbbá egyes bükkaljai tározókon kívül — szóba jöhetnek még a Bódva vízgyűjtőjének, valamint Özd vidékének tározói is. Külön megemlítjük a mádi tározót, amely oltványöntözést biztosít és a Tokaj-hegyaljai szőlőtelepítés fejlesztéséhez kapcsolódik. Az 1980-ig előirányzott öntözőfejlesztések második üteme szorosan, összefügg a Tisza II. vízlépcső megépítésével. Erre az ütemre — a délborsodi öntözőrendszer, továbbá — a bükkaljai öntözések közül a Tisza II. vízlépcső duzzasztott vizére támaszkodó kisebb lehetőségek megvalósítását tervezzük, aminek indokaként a vízlépcső káros hatásainak ellensúlyozását említjük meg. Az öntözőfejlesztés következő fázisában a Bodrogköz területét kell nagyobb arányban öntözésre berendezni. Ezen a vidéken az öntözéses gazdálkodás korábbi bevezetésiének — bár ez a gazdasági mutatók kedvező alakulása folytán egyébként teljesen indokolt lenne — komoly akadályát képezi az a körülmény, hogy a belvízrendszer kiépítése csak a 20 éves terv második felében jut a megvalósulás olyan stádiumában, mely nagyobb öntözési egységek kialakítását lehetővé teszi. Kisebb ön- álló egységek kiépítése természetesen addig is lehetséges és ezek hatékony működése a belvízrendszer jelenlegi állapotában is elképzelhető. A két nagy öntözőrendszer megvalósítása — a már említett okok miatt — csak a 20 éves tervidőszak végső szakaszában, közvetlenül 1980 előtt kerülhet sorra. Az előirányzott fejlesztés végrehajtásával a 10. sz. TVK körzetének jelenleg mindössze 2655 ha kiterjedésű öntözött területe 1980-ig 63 405 ha-ra és így 1980-ig a terület növekszik. A fejlesztés ütemét részletesen az 50. sz. táblázat tartalmazza. 229
