Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)

VI. fejezet. Öntözés

kapjuk meg, hogy az öntözőrendszer teljes kiterjedéséből levonjuk a mezőgazdasági művelésre nem alkalmas (csatornák, utak, belsőségek stb.), továbbá a különféle (mezőgazdasági, talajtani, topográfiai, műszaki, gazdaságossági stb.) okok miatt az öntözésből már eleve kizárt terület részeket és a megmaradó területet szorozzuk — talajkategóriánként — a megállapított öntözési százalékkal.

Egyidejűleg öntözhető terület az öntözésre berendezett területnek az a része, melyet a vetésforgók száraz szakaszában nem öntözött területrészek leszámításával kapjuk meg Az öntözőrendszer maximális vízigényét az egyidejűleg öntözhető terület- nagyság figyelembevételével kell meghatározni.

1.2 Az öntözés múltja és jelene

A TVK területén az öntözés múltját és a jelenlegi öntözések helyzetét. Heves és Borsod-Abaúj- Zemplén megyékre vonatkozóan külön-külön vizsgáljuk, mert — a két megye különböző természeti és egyéb adottságainak megfelelően — az öntözés sek jellege a két területen egymástól eltérő. Heves megyében az Egervölgyi öntözőrendszerben az öntözésnek több évtizedes múltja van. Ezzel szemben Borsod megyében az öntözések többségét szórványtelepek alkotják; a nagyobb egységet képező Hemádvölgyi öntözőrendszer tradícióval nem rendelkezik.

A két megye öntözéseinek közös vonása, hogy — eltérően az Alföldtől, ahol a rizstermelés volt az öntözés elterjedésének elindítója — ez a terület az öntözéses gazdálkodás főként kertészeti, rét-, legelő- és kisebb mértékben szántóföldi öntözésekkel kezdődött. M

Heves megyében összefüggő egység az Egér-völgyi öntözőrendszer. Az Eger patak malamcsatomá- jára, támaszkodó öntözőrendszer már 1895-ben szervezetten, társulati formában üzemelt. Vízellátását az Eger természetes vízhozama biztosította (95%- o® kisvízhazam 200 1/s, mely a felszabadulás előtt 849 ha öntözését tette lehetővé. Később az öntözések területe lecsökkent, — 1960-ig az 578 ha-t sohasem haladta meg, — mert az Eger patak vizét ipari vízhasználatok vették igénybe. Az öntöző- rendszer nem korszerű, mert — bár vízellátásét egységes főműrendszer biztosítja — az öntözőtelepek szétszórtak. Ennek ellenére az öntözésben szerzett kedvező tapasztalatok hatására a termelő üzemek törekedtek az öntözésre és a takarmánybázis növelése, a közeli fogyasztói igények kielégítése érdekében igyekeztek a lehetőségeket — a nehézségek ellenére is — maximális mértékben kihasználni.

Nehézséget okoz jelenleg az öntözés szempontjából az említett ipari vízfelhasználáson kívül az a körülmény is, hogy a monosbéli szénmosó, a bél- apátfalvai cementgyár és Eger város ipari üzemei szennyvizeiket az Eger patakba vezetik be.

Megemlítjük még a Heves megyei kutas öntözéseket, melyek szétszórtan kisüzemi lehetőségeket biztosítottak, de a nagyüzemi öntözés bázisául nem szolgálhatnak.

Borsod-Abaiúj-Zemplén megyében a legjelentősebb öntözhető terület a Hemád völgyében található. Vízellátását a Hermádból, a hemádszurdoki duzzasztó felett kiágazó Bársonyos csatorna biztosítja. A rendszer átfogó terve 1946-ban készült el, melynek alapján a legdélibb része 1949-ben kiépült. A meglévő művek 492 ha felületi öntözést tesznek lehetővé, mely terület — esőztető öntözési módszert is alkalmazva — 654 ha-ra növelhető. A fennálló lehetőségek kihasználása azonban eddig csak igen kis mértékben történt meg, aminek az oka részben az, hogy a rendszer területén a mezőgazdaság átszervezéséig főként kisparcellás gazdálkodás folyt, az állami gazdaságok pedig a környező ipari területek elszívó hatása következtében munkaerőhiánnyal küzdött. A nehézségeket növelte még az a körülmény is, hogy a berendezések létesítésénél a mezőgazdasáki követelményeiket és igényeket nem minden szempontból vették figyelembe. Mindezek ellenére a rendszerben megfelelő átalakítással hatékony öntözés biztosítható.

Rendszereken kívül a TVK területén csak szórvány öntözésekkel találkozunk, melyeknek legnagyobb része öntözésre szorítkozott. Közülük a Bódva völgyében, továbbá Miskolc környékén néhány kisüzemi kertészet és nagyüzemi rétöntözés mutatott fel jelentősebb eredményt.

Az elmondottakból világosan látható, hogy a terület régi öntözései — kisüzemi jellegüknél fogva

— a szocialista mezőgazdaság termelési viszonyaival nem álltak összhangban, a nagyüzemi igényekhez nem tudtak alkalmazkodni. Ezért az öntözésfejlesztés ezen a területen csak új alapokon válik lehetségessé. Az ezzel kapcsolatos problémák különösen 1957 után merültek fel, amikor a mezőgazdasági nagyüzemek részéről fokozatosan jelentkezni kezdtek a korszerű öntöző berendezések iránti igények. Ugyanakkor azonban érezhetővé váltak azok a káros hatások is, amelyek a terület vízfolyásainak a vizét — az iparfejlesztéssel kapcsolatosan

— mind mennyiségi, mind minőségi szempontból kedvezőtlenül befolyásolták.

1.3 Az öntözés fejlesztésének szükségessége

A vizsgált területen az öntözés fejlesztése a meglévő öntözőberendezések további fejlesztésével csak kis mértékben lehetséges. A szórványöntözések a fejlesztés bázisát nem képezhetik. Az öntözéses gazdálkodásnak minél nagyobb területen való bevezetését viszont több szempont indokolja,:

— Az éghajlati viszonyok, a csapadék eloszlása

— elsősorban a délborsodd területen — rendkívül kedvezőtlen, a helyi feltételek azonban több helyen kiválóan alkalmasak olyan növények termelésére, melyeknél az öntözés hatékonysága a legnagyobb. Ilyen szempontból a legfontosabb a Tokaj- hegyaljai borvidéken a szőlők, a hegyek lábánál pedig — főleg a lejtőkön — a gyümölcsösök öntözése.

— A terület Magyarország második legnagyobb iparvidéke, amely a mezőgazdasági termékek számára — elsősorban a közvetlen fogyasztásra kerülő zöldség- és gyümölcs tekintetében — fontos fel206