Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)
VI. fejezet. Öntözés
VI. FEJEZET Öntözés 1. BEVEZETÉS Feldolgozás során három időszakot különböztetünk meg. Első időszak határa 1960. december 31-e, mely a szövegben megegyezik a jelennel és egyben elhatárolja a múltat. A második időszak 1960-tól 1980-ig terjed és ez szorosan kapcsolódik a népgazdaság 20 éves távlati fejlesztési tervéhez. A harmadik az 1980. év után következő és le nem határolt időszak. Ebben a részben kerülnek feldolgozásra a 20 éves tervidőszak utáni fejlesztési lehetőségek. 1.1 A témakör ismertetése Az öntözés a talaj természetes vízkészletének lehetőleg olyan mértékig való kiegészítése, amennyire a növényzet legkedvezőbb fejlődése azt megkívánja. Az öntözésnél a vizet természetes eséssel, vagy gép segítségével szállítjuk az öntözendő területre. A felületen sáncokkal, barázdákkal, vagy a talajban mélyszántással történő vízvisszatartást (skatulyázás) hazánkban nem soroljuk az öntözési módok közé, annak ellenére, hogy ezek a módszerek is teremthetnek a növényzet számára kedvező vízellátást. A vizsgált területen az évi csapadékmennyiség — eltekintve a terület északi részének néhány kisebb foltjától — a 600 mm-es értéket csak 50%- ban éri el. Ezen belül az időjárás — főleg a terület déli sávján — 60%-ban aszályos, a nyári hónapokban csak igen kevés csapadék hull. A helyesen végrehajtott öntözéssel a szárazgaz- dálkodásnál nagyobb és biztosabb termést érünk el, függetleníthetjük a termelést az időjárás szeszélyeitől és a talajok esetleges rossz vízgazdálkodási adottságaitól. Lehetőséget ad az öntözés a mező- gazdasági termelés belterjesebbé tételére, megteremti a feltételeket a nagy vízigényű növények (pl. rizs) termesztésére. Hozzájárul a korszerű állattenyésztés fejlesztéséhez és egyben a talajjavítást is elősegíti. Az öntözést a mezőgazdasági és műszaki szempontok legtökéletesebb összhangjával kell megvalósítani. Az öntözés1, mint a vízhasznosítás egyik ága, hazai viszonyok között nagy jelentőségű, mert az egyik legnagyobb vízfogyasztó. Az öntözésre igénybe vett víz legnagyobb részé a növényzet testét építi, elpárolog, vagy a felső talajrétegben marad és így az öntözés folytán a felszíni vízkészlet nagy mértékben csökken. Az öntözéssel kapcsolatos mezőgazdasági és műszaki ténykedések a következők: — a vízkész1 et és öntözővízszükséglet meghatározása. — a vízszükség’et biztosítása, — a víz kivétele, — a víz vezetése a felhasználás helyére, — a v'z szétosztása, tározása, — a fe’esleges vizek elvezetése, — a talajvízszint szabá’yozása. Ténykedések hatékony végrehajtása az érintett szervektől összehangolt kutatási, tervezési, építési, üzemelési, szervezési és hatósági tevékenységet kíván meg. Az öntözővíz adagolásának módja szerint beszélhetünk: — felületi öntözésről, melynek alkalmazásával a felszínen vezetett víz a talajt árasztással, csörge- deztetéssel, vagy áztatással nedvesíti, — altalaj öntözésről, melynél a talajba helyezett csövekben, vagy mélyvezetésű nyílt csatornákban vezetett víz az aktív termőréteget a talaj kapilláris erőhatásával nedvesíti, végül — esőszerű öntözésről, meynél az öntözővíz gépi berendezés segítségével, szórófejeken keresztül, mesterséges csapadék alakjában hull a növényre, illetve a talajra. Az öntözővíz beszerzése történhet — felszíni vizekből (vízfolyások, tavak), — felszínalatti vizekből, — szennyvizekből. A Keretterv összeállításánál alkalmazott néhány fontosabb fogalom értelmezése a következő: Öntözőrendszer az egy vízkivételhez tartozó, a domborzati viszonyok által meghatározott és csar- tomarendszerrel ellátott legmagasabbrendű, nagykiterjedésű vízgazdálkodási és üzemeltetési egység. Az öntözőrendszer kisebb önálló egységei az öntözőfürtök. A rendszeren kívüli öntözött területek jelentősebb számú helyi vízkivétellel rendelkeznek és- csak telepeket tartalmaznak, de öntözőrendszerbe nem tartoznak. Öntözésre berendezhető, vagy öntözhető terület az öntözőrendszernek öntözésbe távlatilag maxirná- lisa-n bevonható területe. Ennek nagyságát úgy 205
