Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
2.432 A terület víztartó rétegeinek vízföldtani jellemzése A terület magában foglalja a Közép-hegység két igen jelentős karszt-vidékét, amelyeknek kifejlődése tipikus. A karsztos területek túlnyomórészt mezozodkus mészkövekből, kisrészben dolomitból épültek, jól karsztosadtak:, és elősegítik a beszivárgást a mélyebb szintekre. Az első, nagykiterjedésű karsztos egység a Bükk hegység. A másik, ugyancsak fontos terület az Aggteleki hegység karsztvidéke. A bányák csak nem karsztos kőzetekből emelnek vizet, tóhát mesterséges megcsapolást karsztos területen a bányászat nem végez, így semmi nem veszélyezteti a vízháztartási egyensúlyt. Ez a helyzet igen kedvező, mert a jövőben sem várható jelentős beavatkozás a bányák részéről. Mesterséges megcsapolást jelenthet az, hogy néhány helyen szivattyúzással mélyebb szintről emelnek vizet időnként (Miskolc-Tapolca: Vízműforrás, Hámor: Szánva főforrás, Diósgyőr: Tapolca forrás), de ezek nem olyan mértékűek, hogy a természetes egyensúlyt megbontanák; inkább vízhozam-kiegyenlítésnek nevezhetők. A Bélapátfalva határában lévő víztáró sem hoz létre depressziót, mert belőle nem szivattyúznak, csak a természetes vízhozamot gyűjti össze. A szil- vásváradi Szalajka és Szikla-forrásoknál sem történt küszöbsüllyesztés, de Mónosbélen sincs számottevő leszívás. A Berva völgyében mélyített karsztaikna is forrás helyén települt és távoli hatása nincsen. Az egész területen szembetűnően jelentkezik a földalatti lefolyás és szivárgás útján mozgó víztömegek közötti különbség. Ezeknek a jelenségeknek vizsgálatára kiváló lehetőségeket nyújtanak a víznyelőktől a forrásokig járható karsztos barlang- rendszerek, amelyekben végig követhejük a csapadék útját a lehullástól a forrásban történő megjelenésig. Ezek a vizsgálatok azért is nagyjelentőségűek, mert hangsúlyozottan hívják fel a figyelmet arra, hogy a föld alatti lefolyás közben szinte teljesen szüretlenül, bakteriológiailag mindig kifogásolható módon jut a forrásig a víz. A források egy része nagy mélységbe süllyedt mészrögön keresztül kapja vizét és ezért meleg. A legjelentősebb ilyen források Egerben, Miskolc-Tapolcán vannak, de Kácson is van melegvíz feltörés. 2.433 Karsztvízszintészlelő kutak A területen sem a VITUKI által létesített, sem rendszeresen észlelt karsztvízszint-megfigyelő kút nincs. Ennek magyarázata abban lelhető, hogy mesterséges megcsapolás' itt nem befolyásolja a természetes vízháztartást. A karsztvízszint természetes változásainak vizsgálata megkívánná ugyan itt is kutak létesítését, de más — a bányák által befolyásolt — területek karszvízszintjének megfigyelése, mindezideig lekötötte a rendelkezésre álló fúrási kapacitást. 2.434 A karsztvízszint A főkarsztvíz úgynevezett „nyugalmi” szintje a területen több, egymástól többé-kevésbé független víztükröt alkot. Mindenekelőtt a Bükk két fennsíkját kell itt megemlíteni, majd az Aggteleki hegységet és a hozzászámítandó kisebb foltokat. Ahol a hegység túlnyomórészt mészkőből épült, ott a karsztvízszint nem domborodik feltűnően a vízutánpótlást biztosító, felszínre bukkanó karsztos vízgyűjtő területek alatt, mint dolomitos kőzetből álló helyeken. Álalánosságban mégis azt mondhatjuk, hogy a karsztvíz felszíne követi a domborzati adottságokat és az erózióbázist elérve bukkan elő. A területen fakadó források magassága — tehát a karsztvízszint — a Bükkben igen változatos, mert a szeszélyesen elhelyezkedő vízzárókőzetek réteg- források létrejöttét is lehetővé teszik. A hegylábnál fakadó források, melyek a főkarsztvízből származnak: 120—500 méter közötti magasságban fakadnak (Miskolc-Tapolca, Garadna), tehát ugyancsak nagy különbséggel. Az Aggteleki hegységben: 180—400 m közötti értékek fordulnak elő. Az itt levő legjelentősebb fakadásök 190—220 m között találhatók. 2.435 A karsztíorrások vízhozamviszonyai A területen nyilvántartott karsztforrások részletes vízhozam adatait a VITUKI forrásnyilvántartásában és a Vízrajzi Évkönyvekben megbízhatósági értékelésüket az Országos Forrásnyilvántartás (VITUKI 1959.) c. kiadványában találjuk meg. Néhány fontos forrás jellemző adatait a 28. táblázatban tüntettük fel. A rendszeres hozammérések általában szárny- méréssel történtek, vagy köbözéssel, bár ezen a területen több bukógát szolgál állandó mérésre. Ki kell azonban hangsúlyozni, hogy a vízellátási célokra igénybevett forrásoknál az esetek túlnyomó többségében nem gondoskodnak a további mérési lehetőségek biztosításáról. Nem terveznek be olyan mérőberendezéseket a forrásfoglalásokba), amelyek nemcsak a fogyasztott, hanem az összes termelt vízmennyiséget mérik. Ajánlatos lenne ezért a forrásfoglalásoknál a mérési lehetőségeket rendeletileg biztosítani. Nagy általánosságban azt mondhatjuk, hogy a terület forrásainak vízjárása kevéssé kiegyensúlyozott, de elapadásának veszélye sehol sem fenyeget. 2.436 A karsztvízkészlet mesterséges megcsapolása A területen fakadó forrásoknál történő ideiglenes vízhozam-kiegyenlítésen kívül mesterséges megcsapolásról, melynek káros kihatása lenne: nem beszélhetünk. A mesterséges megcsapolások közül egyetlen fúrást kell említeni: a Zsóri fürdőt, Mezőkövesdnél. Az itt feltörő víz 1961-ben 364 000 m3 volt és a sokéves átlagban kitermelhető vízmennyiség is ugyanennyire tehető, tehát ez a természetes víz- háztartás zavarása nélkül használható. 106
