Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
XI. fejezet. Víziutak, kikötők
mölcs talált Szegeden elhelyezési lehetőségre. A vasúti közlekedés fejlődésével a távolsági hajózás a Maroson már az első világháború előtt teljesen megszűnt. A Maroson jelenleg Makó környékén van valami kis hajóforgalom, a marosi homok helyi kitermelése és partra való szállításával kapcsolatban. A marosi homokkitermelők Apátfalváig' hajóznak kedvező homokkitermelési helyet keresve. Apátfalva felett azonban már minden hajózás szünetel. A Tisza szeged—csongrádi szakaszán a második világháborúig részint a felső Tiszáról érkező fenyő tutajon való szállításából, Jugoszlávia felől érkező tűzifa szállításból, Tokajból érkező folyamszabályozási kőszállításból, Szolnok felé induló cukorrépa szállításból és Szegedre érkező kender szállításból, valamint a helyben kitermelt folyami homoknak a szegedi rakpartra való szállításából tevődött össze. A fenti árukon kívül áruforgalom a Tiszán úgyszólván nincs. Erre a körülményre legjellemzőbb a MAHART 1958—60. évi forgalmi statisztikája, amelyik szerint a Tisza csongrád—szegedi szakaszára az alábbi áru érkezett 3 év leforgása alatt: Szén és brikett 1958—60-ig érkezett 2 818 t Kavics 1958—60-ig érkezett 133 t Homok 1958—60-ig érkezett — Cukorrépa 1958—60-ig érkezett — Tűzifa 1958—60-ig érkezett 2 157 t Ipari fa 1958—60-ig érkezett — Terméskő 1958—60-ig érkezett 19 491 t Egyéb áru 1958—60-ig érkezett 2 251 t A csongrád—szegedi szakaszról az adták fel: alábbi árut Kavics 1958—60-ig feladva 133 t Cukorrépa 1958—60-ig feladva 49 192 t Egyéb áru 1958—60-ig feladva 211 t A fenti forgalmi statisztika igen szomorú képet nyújt a Tisza hajózási viszonyairól. Nyugodtan azt lehet mondani, hogy a Tiszán a hajózás erősen szünőben van, a jelenlegi teheráru forgalom any- nyira jelentéktelen, hogy ezt hajózásnak nem lehet tekinteni. A Tisza a jelenlegi hajózási lehetőségei mellett annyira bizonytalan közlekedési út, hogy rendszeres forgalom nem is képzelhető el a Tiszán, mert soha nem tervezhető előre, hogy a Tiszán melyik időpontban van meg a hajózás lehetősége, a tömegcikket igénylő vállalatok pedig pl. szénellátásukat nem tervezhetik be egy bizonytalan szállítási lehetőségre. Emiatt a bizonytalanságok miatt a MAHART sem tart komoly hajóparkot a Tiszán, mert a hajózási idény alatt a hajóparkját megfelelően kihasználni nem tudja. A rendelkezésre álló statisztikai adatok szerint az áru- és személyszállításban már az 1930-as években megkezdődött az erős visszaesés. A Szegedre érkezett és a Szegedről elszállított áruk és utasok forgalmát az alábbi táblázat tünteti fel: Az elszállított áru összetételét tekintve túlnyomó részben mezőgazdasági termékekből (búza, Év Érkezett 1 Elszállított Utasok száma fő áru tonna 1925 11 560 32 863 25 287 1926 23 654 71 840 16 998 1927 49 749 65 299 11 033 1928 40102 85 170 10 760 1929 93 038 169 336 9 178 1930 52 693 124 335 10 805 1931 85 703 119 478 9 094 1932 15 063 71 481 6 839 rozs, árpa és egyéb szemes termény) tevődött ösz- sze, amely túlnyomó részben a Tiszán lefelé vagy tengeri kikötőkbe, vagy dunai forgalomban Ausztria felé nyert szállítást. Jelentős forgalmat képezett még a lisz, korpa, cukorrépa mint feladott és kender, szén, koksz, tűzi- és épületfa és egyéb építési anyag mint érkező áru. Az 1932. évi gazdasági válság a víziforgalomban is lényegesen éreztette hatását mind a feladott, mind a leadott áruk forgalmában. 1929-hez viszonyítva 1932-ben az elszállított áru mennyisége 58%-kal, míg az érkezett áru mennyisége 84%-kal csökkent. Ez a csökkenés különösen a kishajósokra volt súlyos hatással. A kishaj ósok hajói úgyszólván kivétel nélkül fából épültek, amelyek 4—5 évenkint felújításra, 8—12 évenkint teljes átépítésre szorultak. A kevésbé tőkeerős kishajósok az áruforgalomnak ilyen nagymértékű visszaesését megrázkódtatás nélkül nem bírták elviselni és nem rendelkeztek annyi tartalék tőkével, hogy hajóikat a pangás időszaka alatt is megfelelően karban tudták volna tartani. A második világháború kezdetekor már úgyszólván csak a homokszállítást lebonyolító kishajósok hajói voltak üzemben, míg a háború folyamán ezek hajói is teljesen elpusztultak. Semmivel sem jobbak a személyforgalmi viszonyok sem. A fenti kimutatásból megállapítható, hogy 1925 óta a személyforgalom úgyszólván évről évre csökkent. Jelenleg a MAHART a Tisza Szeged—Csongrád közötti szakaszán mindössze egy rendszeres hajójáratot tart fenn. Szeged, Algyő, Mártély, Mindszent, Csanytelek és Csongrád megállókkal, azonban ez a hajó járat is csak szerdán, szombaton és vasárnap, a szegedi piacos napokon közlekedik. A személyhajójárat igen erős versenytársra talált az autóbusz-közlekedésben, mert ma már úgyszólván minden község rendelkezik autóbusz-já- rattal, ami lényegesen gyorsabb és jobb időkihasználást biztosít, mint a hajón való utazás. Jelenleg a hajójáratot már csak azok a községek veszik igénybe, amelyek sem vasútállomással, sem autóbusszal nem rendelkeznek. Ha az autóbusz-járat lehetővé teszi a nagyobb kézi csomagok szállítását is, abban az esetben a piacra igyekvők sem fogják a személyhajó-járatot igénybe venni és az utas hiányában fog megszűnni. Jelenleg teheráru rakodásra az alábbi kövezett parttal kiépített kikötők alkalmasak: 243
