Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
XI. fejezet. Víziutak, kikötők
Szeged 1300 fm partfal rakodó berendezés nélkül, közúti csatlakozással. Vasúti csatlakozása az alsó rakpart megcsúszása miatt megszűnt. A hajók kirakása általában kézi erővel kombinált szállítószalagsor útján történik. Fő forgalmát a Tiszából kotrás útján kitermelt homok képezi, ami általában helyi értékesítés útján kerül forgalomba. Egyéb forgalma nagyon kevés tűzifa. Hódmezővásárhely 250 fm hosszan kiépített partfallal és rakodó területtel rendelkezik. A kikötő 1949-ben épült, azonban kedvezőtlen elhelyezése miatt mindeddig egyetlen hajó sem vette igénybe sem kirakodás, sem berakodás céljából. Csanytelek A hajóállomás környéke kövezett partfal, alkalmas teherforgalom lebonyolítására is, megfelelő tömegáru hányában azonban forgalom nincs. Szentes A hajóállomás a múltban személyforgalmat is bonyolított le, burkolt rézsűs partfala a közúti forgalomba be van kapcsolva, azonban a Szentestől való nagy távolság miatt teherforgalma nincs. Csongrád A hajóállomás környéke és közúttal való kapcsolata lehetővé tenné mind a ki-, mind a berakodást, áruhiány miatt azonban a kikötőben rakodás egyáltalán nincs. A szeged—csongrádi szakaszon lévő községekben termelt cukorrépa berakodása általában rakodásra alkalmas partok mentén történik, minden különösebb rakodó berendezés nélkül, teljesen kézi erővel. A forgalmi kikötőkön kívül Tápén 2 ha víztükörrel rendelkező téli menhely áll a jégzajlás elől menedéket kereső hajók, úszókotrók és egyéb járművek részére. A téli menhely mellett van a MAHART hajójavító telepe is, amely téli állás alatt lehetőséget nyújt a javításokra szoruló hajók üzemképes állapotba való helyezésére. Mind a téli menhely, mind a Hajójavító telep sólyatérrel is rendelkezik, ahol a nagyjavítást igénylő hajók partra húzhatók, és a szükséges fen ék javítási munkákat is el lehet végézni. A hajójavító telep foglalkoztatása egész évben biztosított, mert nemcsak javításokat végeznek, hanem új vízijárművek is épülnek. A múlt és jelen hajózási viszonyait összefoglalva elmondhatjuk, hogy a tiszai hajózásnak csak múltja és siralmas jelene van. A Tisza völgyében tömegszállítást igénylő termelés folyik és olyan feldolgozó ipar is van, ami tömegszállítást igényelne. A hajózás bizonytalansága miatt azonban a víziúton való szállítást nem veszik igénybe. A második világháború alatt elpusztult az egyetlen szegedi gőzmalom is, ami a gabonaneműeknek a víziútón való szállítását és a készárunak víziúton való elszállítását gazdaságossá tette, azonban ennek elpusztulása miatt a gabonaneműek forgalma is kiesett a tiszai víziforgalomból. A Tisza mentén lévő tokaji kőbánya a múltban csaknem kizárólag a tiszai vízimunkálatok kőszükségletét látta el, ma azonban a Tiszán lévő hajópark arra sem képes, hogy az amúgy is szűkre szabott folyamszabályozási munkák kőszükségletét ellássa. Ennek egyik legfőbb oka az, hogy a Tisza felső szakasza az év legnagyobb részében nagyhajók részére járhatatlan, tehát az egyetlen, hajón gazdaságosan szállítható. és az év egész folyamán rendelkezésre álló tömegcikk sem tudja az itt lévő hajóparkot megfelelő mennyiségű áruval ellátni. A mezőgazdasági termékek közül az őszi idény alatt csak cukorrépa szállítása folyik, azonban ennek a szállítása is az őszi alacsony kisvizek miatt állandó zavarokkal küzd. Egvedül a helvi homokkitermelés folyik zavartalanul. Távolsági forgalom viszont ebben az áruban nincs, mert falazó homok a Tisza völgyében általában helyben mindenütt megtalálható, távolsági szállítása pedig a kereslethez viszonyítva igen nagy hajóparkot igényelne, ami ugyancsak kis mértékben lenne kihasználva. A marosi hajóforgalom úgyszólván a makó— apátfalvi szakaszon végzett homokkitermelésből nyert anvag partraszállításából áll. ami évenkint cca. 100 00 tonna helvi forgalmat jelent, továbbá a marosi folyamszabályozási munkákhoz Makóra vasúton szállított évi 1000—1500 tonna vízépítési terméskőnek víziúton a beépítés helyére történő szállításából áll. Nemzetközi kapcsolataink haiózási vonatkozásban egvedül Jugoszlávia felé vannak, mert a Tisza jugoszláv szakaszán keresztül jönnek a Dunáról a Tiszára érkező szállítmányok, valamint a Jugoszláviából érkező tűzi- és ipari fa. Ez azonban jelenleg igen kis mennyiség és éves viszonylatban 1000—2000 tonnánál többet nem tesz ki. 1.3 A vizintak és a. kikötők fejlesztésének szükségessége Kétségtelen, hogy jelenleg a legolcsóbb szállítási mód a víziszállítás. de csak abban az esetben, ha annak legelemibb feltétele, a víziót biztosítva van. Ez a feltétel jelenleg sem a Tisza Szeged— Csongrád közötti szakaszán, sem a csongrád—ti- szalöki szakaszon nincs biztosítva, mert a kisvíz miatti nagyhajózási kisesések teljesen bizonytalanná teszik a hajózás rentabilitását. Ez a körülmény akadályozza a hajópark megfelelő kifejlesztését, megfelelő hajópark hiányában pedig a víziszállítás tervszerűen nem bonyolítható le, ami áruhiányhoz vezet, az áruhiány pedig végeredményben a hajózás elsorvadásával jár. A tiszai víziút fejlesztésének megjavítására két lehetőség kínálkozik. 1. A Tisza kisvízi szabályozásának nagyobb ütemben való folytatása, 2. a Tisza csatornázása. 244
