Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

a) Hőfok. Ivóvíz céljára legmegfelelőbb a 6— 12 C° közötti vízhőmérséklet. Ipari célra a fel- használás módjától függően változik a hőmérséklet-igény. Meleg szennyvizek bevezetése a vízfolyásba nem kívánatos, mert az öntisztulást károsan befolyásolja.

b) összes oldott sók. Optimális mennyisége 300— 600 mg/1 között van- Ilyen érték mellett agresszív szénsav nem várható és a vizek lágyításának költsége még nem magas. Ha a só mennyisége növekszik, a víz ipari, mezőgazdasági és házi célokra mind kevésbé válik alkalmassá.

c) összes keménység. A víz keménységét a benne oldott kalcium és magnézium sók okozzák. Háztartási és ipari célra a lágyvíz a legalkalmasabb, ivásra viszont a 10—20 nk°-ú. Egységes vízellátásnál legcélszerűbb, ha a víz 5—15 nk°-ú, mert az ipari-, ivó- és használati vizekkel szemben támasztott követelményeknek ez felel meg legjobban.

d) Ammónia, nitrit, nitrát. Ammónia és legközelebbi oxidációs terméke, a nitrit jelenléte friss fekáliás szennyeződésre, nitrát jelenléte régebbi eredetű szennyeződésre mutat. Tiszta vízben nitrit és ammónia nem mutatható ki.

e) Mérgező anyagok. Lényegesen befolyásolja a vízben élő mikroszervezetek életét a víz többi alkotórészéhez képest mennyiségi értékben kifejezve elenyészően csekély, néhány tized vagy század mg-nyi mérgező anyag; (pl. dán, fenol, nehézfémsók, szulfát stb.)

f) Oxigénháztartás. Oldott oxigéntartalom. A víz a hőmérséklettől függően bizonyos mennyiségű oxigéngázt tud oldani. A nem szennyezett felszíni vizek oldott oxigéntartalma 100 (telítettségi) % körül van. A növényzet asszimiládója következtében — a napszak függvényében — időnként túltelítettség áll be, amikor a telítettségi % meghaladja a 100-at; ilyenkor az oxigéntermelés nagyobb, mint az oxigénfogyasztás. Az oxigéntelítettség tehát annak függvénye, hogy milyen mértékben terhelt egy víz organikus szennyeződésekkel és ezek milyen mértékben fogyasztják az oxigént. Oxigénhiánynak nevezzük a hőfokhoz tartozó telítettségi érték és a tényleges oxigéntartalom közötti különbséget. Ez a különbség minél kisebb legyen. Alsó (még tűrhető) határ általában 60—70%.

Biokémiai oxigénigény. A BOI5 mutatja azt az oxigénmennyiséget, mely a vízben oldott anyagok biokémiai úton való oxidálásához szükséges írész- letesen lásd TVK IX. fej. 1.22).

Oxigénfogyasztás. Mutatja azt az oxigénmeny- nyiséget, amely a vízben levő anyagok kémiai úton való oxidálásához szükséges (lásd TVK IX. fej. 1.22).

Értékelés az oxigénháztartás alapján. Bár a tervezésnél leggyakrabban használt mutató a BŐI,, a felszíni vizek szennyezettségének és terhelhetőségének értékelésére egymagában nem használható. Következik ez a fentebb leírtakból. Az oxigénfogyasztás gyorsabb, magas hőmérsékleten végrehajtott kémiai szerves anyagtartalom meghatározás, amely magába foglalja a víz valamennyi különféle oxidátíós igényű összetevőit és ezeknek együttes értékét adja, mint relatív érték. Értékelésnél jól használható szennyvizek és felszíni vizek szennyezettségi mértékének összehasonlítására, tájékoztató értéknek tehát egymagában a legjobban megfelel. Messzebbmenő következtetéseket lehetővé tevő értékeléshez azonban mindhárom oxigénháztartáshoz tartozó érték (oxigénfogyasztás, BOI6 és oldott oxigéntartalom) elbírálása szükséges.

Közegészségügyi szempontból a minősítés, Ш. a határértékek megállapítása az oxigénfogyasztás figyelembevételével, a coli szám alapján történt. A négy kategória az alábbi:

I. tiszta 0—10 coli szám/ml

II. kissé szennyezett 10—100 coli szám/ml

III. szennyezett 100—1000 coli szám/ml

IV. erősen

szennyezett 1000— coli szám/ml

Ipari vízhasznosításnál a minőségi igények igen különbözőek; az élelmiszeripar pl. ivóvízminőségű vizet igényel, más iparágaknál a keménység, pH érték, stb. szabják meg a követelményeket. A vizek öntözésre való felhasználásánál figyelembe kell venni mind a vizek kémiai sajátságait, mind az öntözendő talaj tulajdonságait.

Az öntözésre felhasználandó víz minőségének elbírálásánál a következő kémiai tulajdonságokat kell figyelembe venni:

a) A vizek összes oldott sótartalma mg/l-ben kifejezve.

b) A vizek típusa, tehát az, hogy milyen az oldott sók kémiai összetétele: pl. Ca, MG-HC03 típusú az a víz, amelyben az oldott sók többsége kaldumhidrokarbonát és magnéziumhidrokarbonát.

c) A víz Na%-a amely megadja azt, hogy a vízben oldott sók hány egyenérték százaléka nátriumsó.

d) A víz fenolftalein lúgossága szódában kifejezve mg/1.

e) A magnézium viszonyszám, mely megadja, hogy az összes oldott kalcium és magnézium só hány egyenérték százaléka a magnéziumsó.

f) Ha a víz kémiai javítást igényel, úgy a javítóanyagok mennnyiségének kiszámításához megadandó a vízben levő lúgossá váló sók mennyisége (szóda egyenérték).

Az öntözővíz és talaj kölcsönhatását két alapvető csoportra bonthatjuk. Ezek:

1. Az öntözővíz közvetlen hatása a talaj tulajdonságaira, mely abban nyilvánul meg, hogy az öntözés, ill. az öntözővíz biztosítja a növény életéhez optimálisan szükséges vízmennyiséget.

2. Az öntözővíz közvetett hatása, azon fizikai, fizikomémiai, kémiai és biológiai folyamatokon keresztül nyilvánul meg, melyek az öntözés következtében fellépő levegő, víz- és sóforgalom megváltozásának eredményeképpen hatnak s melyek együttes hatása végső eredményként átmenetileg vagy véglegesen a talaj termékenységét is befolyásolhatja, megváltoztathatja.

Az öntözést befolyásoló talajtani tényezők közül a következő főbb tényezőket kell kiemelnünk:

1. A talaj genetikus típusa

2. A talaj mechanikai összetétele

3. A vizetzáró réteg jelenléte és felszíntől való távolsága.

4. A talajvízszint mélysége

75