Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
Öntözővíz szikesedés/ tiányodoso Wmagyarazat '--------úco3-----------dC03 Sfy------------HCÛ3 Cl SÚi --------HC03-----------HC03S0i ------------HC03 CISOi 24 . ábra. Az öntözővíz só-koncentrációja és Na%-a nem szikes és szikes talaj esetén 5. A talaj kicserélhető Na-ionjainak mennyisége. 6. A talaj oldható sókészlete. 7. A talaj szódatartalma. Az előzőekben ismertetett öntözővíz minőségi követelmények közül az öntözővíz megengedhető maximális sótartalma alapvetően függ a talaj sóforgalmának jellegétől, melyet a talaj mechanikai összetétele, a talajvízszint mélysége, a vizetzáró réteg jelenléte és annak mélysége, valamint a talaj eredeti sótartalma szab meg. Az öntözővíz megengedhető maximális Na százalékánál figyelembe kell vennünk mind az előzőekben felsorolt tényezőket (mechanikai összetétel, talajvízszint mélység, vizetzáró réteg), mind a szikesedés mértékét kifejező kicserélhető Na-ionok mennyiségét, az öntözővíz sókoncentrációját és az oldott sók kémiai összetételét, az anionok milyenségének megfelelően. A felsorolt tényezők és az öntözővíz megengedhető Na százaléka közötti összefüggést a 24. sz. ábra mutatja. Az ábrában közölt összefüggés jelenti azt, hogy minél nagyobb valamely talaj kicserélhető Na tartalma, annál nagyobb lehet az öntözővíz maximálisan megengedhető Na százaléka anélkül, hogy a szikesedés veszélye fenn- állana. Hasonlóképpen mutatja az ábra azt is, hogy nem szikes talajok esetében annál kisebb az öntözővíz megengedhető Na százaléka, minél nagyobb a víz összes oldott sótartalma. Nem megfelelő kémiai összetételű öntözővíz esetén bizonyos körülmények között lehetőség nyílik az öntözővizek javítására. A javításnak két módja ismeretes jelenleg: a) A kis sótartalmú, de sok sót és esetleg szódát is tartalmazó vizek javítása közvetlenül az öntözendő táblára való adagolás előtt kémiai javító- anyaggal (gipsszel vagy más kalciumtartalmú anyaggal). b) A nagy sótartalmú vizek javítása hígítással, azaz kis sótartalmú, alacsony Na százalékú víz megfelelő arányú keverésével. Ez utóbbi eljárás főleg kétéltű csatornák, holtágak vizének javítására alkalmas. A fenti tényezőket figyelembevéve, az öntözővizek felhasználhatóságának a táblázatban foglalt csoportosítását alkalmazhatjuk (lásd 25. sz. táblázat). Halászati szempontból a vizek három kategóriába sorolhatók: I. Elsődleges, legnagyobbfokú vízminőségi igény; a víz természetes állapotát a legmesszebbmenően biztosítani kell. II. Vízszennyezésektől messzemenően megóvandó vízterületek; fontos halászati és horgászati érdekek fűződnek hozzájuk. III. Jelenleg többé-kevésbé súlyosan szennyezett vízterüeltek; fokozatosan biztosítani kell a szeny- nyezések megszüntetését, az ipari és halélettani szempontok összehangolását. A terület jelentősebb felszíni vizeinek kémiai és bakteriológiai jellemzése: Tisza (lásd 26. táblázat), összes keménysége 7—10 között változik. Összes oldott sótartalma 170—300 mg/l között van. Na%-a 15—30 között változik, pH-ja 7,6—8 között. Öntözés és ipari vízkivétel céljára mindig alkalmas. Bakteriológiai szempontból vize Tiszakécskétől 76
