Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

Vízminőségvizsgálatok

A felszíni vizek vízminőség-vizsgálatának célja a szennyezettség mértékének megállapítása, a szeny- nyezés okának felderítése, továbbá a különböző vízhasznosítási célok szempontjából való minősítés. Ez utóbbi cél a vízkémiában használatos majdnem valamennyi komponens meghatározását szükségessé teszi. Pl. ivóvíz minősítésnél legfontosabb az oxigén- és nitrogénháztartás, valamint a coli- titer és a lebegőanyag, az öntözésnél az összes oldott só és Na %-a, kazántápvíznél a keménység, stb. ismerete. Minden vizsgálatnál meghatározzák tehát a következő komponenseket: vízhőfok C°; pH; lúgosság W°, vezetőképesség 106 -1-cm-1; összes keménység nk°; kalcium, magnézium, kálium, nátrium, vas, szulfát, foszfát, klorid, ammonia, nitrit, nitrát, oxigén fogyasztás, oxigéntartalom mg/lit.; oxigén telítettségi %; karbonát, szabad C02, BOI5, HC03; összes száraz anyag, összes oldott anyag, összes lebegő anyag, összes szerves anyag, oldott szerves anyag, lebegő szerves anyag, összes ásványi anyag, oldott ásványi anyag, lebegő ásványi anyag mg/lit. A vízminőség vizsgálatával egyidőben szükséges megállapítani a vízhozamot is. Esetenként szükség van különleges szennyeződések (fenol, króm, cián, stb.) ismeretére is.

Vízmintákat általában hossz-szelvényszerűen (szelvényenként egy-egy pontban), különlegesebb esetekben ezen kívül kijelölt keresztszelvények több pontjában is vesznek. A hossz-szelvény mintavételi helyeit úgy jelölik ki, hogy a beömlő vízfolyások és szennyező források okozta változásokat, és a vízfolyás öntisztító képességét követni lehessen. A keresztszelvény-vizsgálatokat a szennyező források felett és alatt jelölik ki, hogy a szeny- nyeződés egyenletes elkeveredéséről kapjanak képet. A rendszeres ellenőrző vizsgálatok végzésénél a vízmintákat a felszíntől számított 30 cm mélységből veszik. Nagyobb vízfolyások keresztszelvényvizsgálatánál esetenként, a felszíntől a fenékig mélységi mintákat is vesznek.

A vízminták feldolgozását laboratóriumban végzik, erre a célra 2 liter vizsgálandó vizet szállítanak be. Helyszínen történik az oldott oxigén lecsapása, a szabad C02 és az ammónia ill. oxigénfogyasztás meghatározása. Különleges esetekben a vízminőség napi ingadozását 48 órán át óránként ellenőrzik.

A jelenlegi felszíni vízminőségi ellenőrző hálózat gerince a Vízügyi Igazgatóságoknál működő 12 minőségvizsgáló laboratórium. Ezek évszakonként egy alkalommal — vagy az adottságoknak megfelelően ettől eltérően, — tervszerűen vizsgálják a vízfolyásokat kb. 600 mintavételi helyen hossz- szelvényszerűen és kb. 20 keresztszelvényben.

A meghatározásokat a VITUKI által összeállított vízvizsgálati módszerek szerint végzik, országosan egységesen. Ezeket a módszereket az Intézet a közös csehszlovák—magyar felszíni vízvizsgálatok végzésénél a Csehszlovákiában használatos módszerekkel egyeztetve alakította ki.

A rendszeres felszíni vízminőségvizsgálatok további feladatai: még több adat gyűjtése a vízminőség ingadozásának megállapítására a különböző vízhozamok függvényében, továbbá adatszolgáltatás a vízjogi engedélyek kiadásához és a meglévő vízjogi engedélyek felülvizsgálatához, adatszolgáltatás az 1/1961. Korm. sz. rendelet végrehajtásához, végül a vízfolyások (szennyvíz) terhelhetőségének megállapítása.

2.313 összefüggés a szomszédos területek felszíni vizeivel

Területünk felszíni vízkészletét a Tisza és a Maros folyók vize alkotja. A Tisza a 8. sz. (Közép-Tisza és Mátravidék) TVK-egység területéről érkezik, szállítva a Kárpátmedence északkeleti részein, valamint az Alföldön összegyűlt vizeket, míg a Maros Románia területéről, az erdélyi medencében összegyűlt vizeket továbbítja.

A távozó vizek koncentráltan a Tisza folyóban hagyják el területünket, egyben hazánkat is és jutnak Jugoszlávia területére. Az alábbiakban a fenti kettős bontásban tárgyaljuk a szóbanforgó kérdéseket.

2.3131 A SZOMSZÉDOS TERÜLETEKRŐL ÉRKEZŐ VIZEK

A Tisza vízjárását döntő módon kialakító felső vízgyűjtői a Szovjetunió, Románia, valamint Csehszlovákia területeire esnek. A Tisza vízjárásának lényeges megváltozására — a kisvízi tartomány kivételével — a közeljövőben számítani nem lehet. Kisebb területekre kiterjedő vízrendezések — mivel a Tisza és mellékvizeinek ármentesítése általában befejezettnek tekinthető — valamint a felsőbb szakaszokon tervbevett néhány tározó építése nem gyakorol számottevő hatást területünkön. Nagyobb tározók építésével (pl. Visóvölgy) a kis- vízhozamokat —tehát a kritikus időszak vízkészletét — lényegesen lehet növelni. Az árvizek csökkentését azonban csak több, nagybefogadóképességű, nagy vízgyűjtővel rendelkező árvízi tározó építésével lehetne biztosítani, de ilyenek közeljövőben történő építéséről nincs tudomásunk. A Tisza vízkészletét jelentősen csökkenthetik a felsőbb szakaszokra, valamint a mellékfolyókra telepítendő öntözések. E csökkenés ellensúlyozására épülne a harmadik ötéves tervben Tiszaburánál a

II. Tiszai Vízlépcső, illetve a későbbi jövőben a

III. Tiszai Vízlépcső (Csongrád), a Duna—Tisza Csatorna és esetleg a Körösök további lépcsőzése.

Itt kell megemlíteni, hogy 1958. júliusában a Tisza folyó völgyének érdekelt (Szovjetunió, Csehszlovákia, Románia és Magyarország) vízügyi szerveinek vezetői Kievben a „Tisza folyó medencéje víztartalékainak komplex kihasználási sémájának összeállítására vonatkozó kérdések” megbeszélésére összeültek. Megállapodás született, hogy a Szovjetunió tervező szervei elkészítik a séma típusprogramját, melynek alapján a további távlati tervezések folyhatnak. A sémával kapcsolatban több nemzetközi tárgyalást is tartottak, de az elkészült tervezetek végleges, elfogadott formát még nem öltöttek.

A Maros folyó az erdélyi medence vizeit hozza és vízmennyiségével igen jelentősen vesz részt víz64