Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
készleteink alakulásában. Felsőbb területei Romániában fekszenek; így nagy jelentőségű a román— magyar vízügyi egyezmény, mely a határvizek és a határ által metszett vizekre vonatkozó műszaki kérdések szabályozására jött létre. Ebben — többek között — a román fél biztosítja Magyarország számára a román területen levő vízkivételekből az előírt vízhozamok átadását, a vízfolyások egészségügyi feltételeihez és mederállapotához szükséges vízhozamokat, a határ által átmetszett vízfolyásokból táplálkozó, már működő vízhasználatokhoz szükséges vízhozamokat. A víz minősége szempontjából a Tisza általában elfogadható, ill. kissé szennyezett minőséggel érkezik, bár időszakosan szennyezett a 8. sz. (Közép- Tisza és Mátravidék) TVK-egység területén történő szennyezések (Szolnok stb.) miatt. A Marosban érkező víz szennyezett. 2.3132 A SZOMSZÉDOS TERÜLETEKRE TÁVOZÖ VIZEK A távozó vizek koncentráltan a Tisza folyóban hagyják el területünket és távoznak a Jugoszláv' Szövetségi Köztársaság területére. A területünkön végzett vízimunkálatok — figyelembe véve, hogy a Tisza ármentesítése már befejezettnek tekinthető és leginkább belvízgazdálkodási munkákról lehet szó, — a Tisza vízjárására nem jelentenek komoly hatást. Sokkal nagyobb súllyal veendő számításba a tervezett nagyarányú öntözésfejlesztés, mely vízigényével lényegesen módosítja a Tisza amúgyis kedvezőtlen vízmérlegét (lásd a 2.3141 pontban mondottakat). A továbbadott vizek minősége elfogadható. 2.314 A felszíni vizek jelentősége a terület vízgazdálkodásában Területünk felszíni vízkészeltét a Tisza és a Maros hozama képviseli. Augusztusi 85%-os tartós- ságú természetes hozamuk összege — 195 mVs — kb. 20-szorosa a terület felszínalatti készletének. (A szeptemberi 99%-os tartósságú készlet az előbbi értéknek kb. felére tehető.) A két folyót terhelő (kizárólag mezőgazdasági) vízigény a felszínalatti készlettel szemben támasztottnak 2,5-szerese: a minimális élővízigényt is figyelembevéve, arányosan megfelel a készletek eloszlásának. Az eddig elmondottakról egyébként a XVII. (Területi Vízmérleg) fejezet a hozzátartozó „Jelenlegi vízmérleg” c. táblázatokkal, és térképekkel együtt részletesen is tájékoztat. A felszíni vízkészlettel való gazdálkodás fejlődésének iránya területünkön a Tisza — meglehetősen korlátozott — és különösen a Maros jelentős készletének további hasznosítása felé mutat. (A felszínalatti vizekkel ilyen szempontból a 2.414 pontban foglalkozunk.) 9 2.32 VÍZÁLLÁS, VÍZHOZAM 2.321 Vízállás JELLEMZŐ ÉS SZÉLSŐSÉGES ÉRTÉKEK Területünk jelentősebb vízfolyásainak vízjárását — s ezen belül annak legközvetlenebb jellemzőjét, a vízállások alakulását — a 2.311 pontban általánosságban már leírtuk. A terület vízrajzi megfigyelésbe bevont vízfolyásainak összes — valamint a szomszédos egységek területünk vízjárását is jellemző egy-két — mércéjének szelvényére a szélsőséges vízállások értékét a 20. táblázatban is közöltük. Most a 21/a—/. táblázatban, — ezen általános és tájékoztató adatok kiegészítéseképpen — a területünk vízrendszerének gerincét képező befogadóknál egy-egy olyan mérce részletesebben feldolgozott vízállás-adatait közöljük, melyeknek vízállásai a vízjárásra jellemzők és így a jövőre nézve is meglehetősen biztos következtetések levonását teszik lehetővé. Azokra a mérceszelvényekre, ahol ezek az adatok — az észlelési időtartam rövidsége vagy az utóbbi időszakban bekövetkezett, a szelvény vízszállítóképességét egyirányba befolyásoló jelentősebb mederváltozások miatt — nemhogy jellemzők, hanem inkább félrevezetők lennének, a 20. sz. táblázatban közölt szélsőségeken kívül nem adunk meg további vízállás-adatokat. Azokat a régebben észlelt szélsőséges vízállásokat, amelyeknek előfordulása a vízfolyás (vízgyűjtő) életében bekövetkezett változások (pl. mederszabályozás, átvezetés) miatt jelenleg már nem várható, táblázatunk összeállításánál figyelmen kívül hagytuk. Az észlelés kezdete óta megváltozott nullpont-magasságú mércék változás előtti adatait a mai állapotra átszámítottuk. Táblázatunkban — csakúgy, mint a 20. sz. táblázatban — az egyes jellemző vízállás-értékek jelölésére a vízrajzi gyakorlatban szokásos szimbólumokat használtuk. Ezek a következők: KV, NV KKV, KNV LKV, LNV KÖV — a megjelölt időszakban észlelt legkisebb, ill. legnagyobb jégmentes vízállás; — a megjelölt időszakban (pl. 30 egymás utáni évben vagy 30 év azonos hónapjaiban) észlelt legkisebb, ill. legnagyobb vízállások középértéke, tekintet nélkül arra, hogy egyikük vagy másikuk jéggel befolyásolt volt; — az eddig észlelt legkisebb, ill. legnagyobb, a jelenlegi mederviszonyok közt is lehetséges vízállás; — a megjelölt időszak napi (reggeli) vízmérceolvasásainak számtani középértéke. (15 9 9 TVK
