Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
XVI. fejezet. A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai
kapcsolatban duzzasztóművek építésével és szivaty- tyús vízkivételekkel kell számolni. e) Halászati vízhasznosítás. Halászati vízhasznosítási kapcsolat a román féllel az Alsó-Tiszavidéki területen nincs. A természetes vizeken fejlesztés nem várható. Halastavak létesítése egymástól függetlenül történhetik. f) Ivóvíz- és ipari hasznosítás. Ivó- és ipari vízellátás terén jelentőséggel bír a mezőhegyesi Cukorgyár ipari vízzel való ellátása. A Szárazéren elhelyezett ún. É-tiltó révén a víz román területről az Élővíz csatornába jut és üzemvizet szolgáltat a mezőhegyesi Cukorgyár és Kendergyár, valamint a nagylaki Kendergyár részére. A megállapodás értelmében a román fél térítés ellenében 100 lit/s vizet tartozik szolgáltatni a határnál, mely vízmennyiség a Cukorgyár őszi üzemének idejére 300 lit/s-ra növekedik. Ipari vízellátás terén a magyar félnek megoldást kell találni a mezőhegyesi Cukorgyár üzemvíz- szükségletének az ország határain belül való biztosítására. Egyébként is várható mindkét fél iparának nagyobb arányú fejlesztése, mely a Maros vízkészletének nagyobbmérvű igénybevételét fogja eredményezni. g) Szennyvízelvezetés és a vizek tisztaságának védelme. Ennek érdekében a közös zónában, a két fél kötelezte magát a vízfolyások vizei tisztaságának a megóvására. Az egyre jobban fejlődő iparosodás miatt, fokozott gondot kell fordítani. h) Vízerőhasznosítás jelenleg nincs. Magyar területen a Maros egyenetlen vízhozama miatt egyelőre a vízerőhasznosítás nem kerülhet előtérbe. A 17 km-szelvénynél előirányzott ferenc- szállási vízerőműnek kiépítése csak az 1980. év utáni időszakban reális. Román területen a Maros felső szakaszán vízerőhasznosítás lehetősége fennáll. i) Vízi utak és kikötők jellegű közös érdekű vízépítési kapcsolat az Alsó-Tiszavidéken a felek között nincsen. Hajózás tekintetóben a Tiszán és a Maroson előbb-utóbb építésre kerülő vízlépcsők és a folyók csatornázása fognak lehetőséget nyújtani a fejlesztésre. Az Alsó-Tiszavidék keleti és részben déli lehatárolását képező magyar—román Országhatár szakaszt az alábbi belvízcsatornák és vízfolyások metszik. Csatornák, Kutasér, Cigányka, Turnu—Doroban- ti—Cigányka összekötő, Szárazér, Krack és magyar területről román terület felé Kocsóháti és Porgányéri csatornák, 7 db. Folyók: Maros 1 db. Országhatárt képeznek: a Maros 20 km hosszban, a Szárazér 2 km hosszbem. 3.2 Jugoszláv viszonylatban Az Alsó-Tiszavidéki és a jugoszláv vízügyi kapcsolatokat első ízben a Trianoni Békeszerződés állapította meg. Ennek eredményeképpen történt meg, hogy az első világháború utáni években a volt szegedi Ar- mentesítő Társulat átadta a jugoszláv félnek a jugoszláv érdekeltségi terület térkép- és irattári anyagát. A továbbiakban ugyancsak az első világháború utáni időben jött létre egyezség a jugoszláv területen lévő Ördöglyuki szivattyútelep révén magyar területre szolgáltatott belvíz befogadására, melynek üzemi és szivattyúzási költsége címén a jugoszláv fél 800 Pengő évi átalányösszeget fizetett. A második világháború utáni időkben a közvetlen kapcsolatok egy ideig szüneteltek, mígnem első ízben 1945, majd 1947. évben került sor az Ördöglyuki belvízszivattyúzásra vonatkozó egyezmény felújítására, melynek eredményeként a jugoszláv fél évenként és jelenleg is 35 000 Ft hozzájárulást fizet. A további évek tapasztalatai kényszerítőén mutattak rá arra, hogy a vízügyi kérdések rendezésére mindkét fél érdekében szükség van. Ennek jegyében jött létre 1955. augusztus 8-án az új egyezmény, mely mindkét fél részéről 1956. május hó 19-én nyert kicserélést. Az egyezményben foglalt előírások alapján az e célra megalakított magyar—jugoszláv vízgazdálkodási vegyesbizottság hozza meg határozatait a felmerült kérdésekkel kapcsolatban az évenkint megtartott ülésszakok keretében. A bizottság az esetenkint felmerült kérdések előkészítése céljából albizottságokat alakít, melyben mindkét félnek a helyi viszonyokkal ismerős szakértői vesznek ’■észt. Az egyezmény értelmében a közös érdekű zónában kivitelre kerülő munkák terveit a vízgazdálkodási vegyesbizottság esetenkint elbírálja és a kivitelezést csak az előzetesen elfogadott műszaki tervek vagy szabályzatok alapján lehet végrehajtani. Határmenti vonatkozásban az Alsó-Tiszavidék a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság a Zentai és Nagykikindai Vízközösségi Társulatokkal van kapcsolatában. Ezenkívül a Duna—Tisza—Duna Csatorna vízrendszer tervezőivel. Szakágazati vonatkozásban magyar—jugoszláv viszonylatban az alábbi közös, nemzetközi kapcsolatok, illetve vízgazdálkodást érintő kérdések merülnek fel. a) Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása. A Tisza jobbpartján árvízvédelem szempontjából a múltban egy egységet képezett a Szeged alatti öblözet, a jugoszláv területen fekvő magyarkanizsai magas partokig. Ezt az öblözetet csupán a Martonos—Papahalmi magasvezetésű csatorna térszint feletti szelvénye osztja meg. A Tisza balpartján a marosi védtöltés folytatólagos egészet képez a Tisza balparti védtöltésével, mely az országhatárnál a térvári magaspartba köt be. A magyar—jugoszláv vonatkozásban létrejött megállapodások szerint a Tisza jobbpartján a véd- művek a Csanytelek térségében elvonuló Dongéri főcsatornától kezdve vannak közös érdekeltségű340
