Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
XVI. fejezet. A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai
nek minősítve az országhatárig, illetve azon túl az előbbiekben említett magyarkanizsai magas partokig. A Tisza 'balparti vonatkozásban a közös érdekeltségű védtöltés a Maros és a Tisza már említett balparti védtöltése. A közös érdekek kölcsönös egyeztetése céljából a magyar, illetve jugoszláv szakértők évenkint albizottság keretében kölcsönösen vizsgálják felül a közös érdekű árvízvédelmi műveket. Az árvízvédelmi műveken mindkét fél igyekszik a védművek erősítésvei az árvízvédelmi biztonságot növelni. Magyar részről a fejlesztés alapelvei ki vannak dolgozva. Ügy a magyar, mint a jugoszláv fél árvízvédelmi távbeszélő vonalát a határig kiépítette. így árvíz- védekezés idején az összeköttetés könnyen megteremthető. Folyamszabályozás terén különösebb érdekkapcsolatok nem állanak fenn, mindegyik fél a maga szakaszán végzi a folyamszabályozási munkálatokat. A Tisza szabályozását jövőben a csatornázás folytán előálló magasabb vízszint miatt az eddigi kisvízi szabályozások helyet a középvízi szabályozások fogják jellemezni. b) Belvízgazdálkodás. A természeti adottságok miatt a belvizek a magasabb fekvésű magyar területekről vonulnak le a jugoszláv területekre. A vízrendszerek a következők: A Gyálaréti Holt-Tisza közös befogadója a magyar területről levonuló Matyér—Nagyszéksóstó térségéből származó belvizeknek. Jugoszláv terület felől a Horgosi rétnek a vizét is a Gyálaréti Holt- Tisza fogadja be az Ördöglyuki zsilip, illetve az ugyanitt létesült szivattyútelep révén. A Gyálaréti holt mederben összegyülemlett belvizek a magyar fél területén lévő Lúdvári szivattyútelep nyomócsövén át nyernek lefolyást a Tiszába. A víz- kibocsátás alacsony tiszai vízállás mellett gravitációs úton magas vízállás esetén pedig szivattyúzás révén történik. A szivattyútelep teljesítőképessége maximálisan 4 m8/s. A jugoszláv fél a felmerült szivattyúzási költségek címén a már említett korábbi egyezségek alapján évenkint 35 000 Ft térítést fizet a magyar félnek. Az 1940—42. évi rendkívüli bel víz járás idején a szivattyútelep megterhelésének könnyítése érdekében szükséges volt, hogy az akkor átmenetileg magyar fennhatóság alá tartozó, horgosi határba eső Holt-Tisza töltés depóniájára egy magasvezetésű csatorna épüljön, mely Martonosnál vezeti be a Madarásztó—Széksóstói vízrendszer belvizeit, jelenleg már újra jugoszláv területen a Tiszába. A csatorna teljesítőképessége, mintegy 3,4 mVs és elvileg a 8,50 m tiszai vízállás idején is gravitációs kibocsátást tesz lehetővé. A zsilip zárvatartása csak a maximális árhullám csúcsidejére esik. A magasvezetésű csatorna jugoszláv területen fakadó vizet eredményez, és ezért a jugoszlávok más megoldást igyekeznék keresni a víz elvezetésére. Annak érdekében, hogy a jugoszláv területen fekvő horgosi rét a magasvezetésű Martonos— Paphalmi csatorna fakadóvizeitől és a saját belvizeitől mentesíthető legyen, a jugoszláv fél elkészítette a Horgosi rét víztelenítési tervét, mely esetben az Ördöglyuki szivattyútelep üzemeltetése is elkerülhető lesz. Az ezzel kapcsolatban kidolgozott „ördöglyuki Zsilip” közös kezelési szabályzatát a magyar—jugoszláv Vízgazdálkodási Bizottság 1961. június havi ülésszakán hagyta jóvá. A jugoszláv fél a továbbiakban arra törekszik, hogy a Martonos—Paphalmi csatorna jugoszláv területen fekvő magasvezetésű szakaszát is felszámolhassa. Ennek érdekében a jugoszláv kezdeményezésre elkészült a Vöröskereszt—Madarásztói csatorna terve. A terveket az érdekelt felek közösen készítették el és azt a magyar—jugoszláv Vízgazdálkodási Bizottság ugyancsak az 1961. évi június havi ülésszakán hagyta jóvá. A szabályzat szerint a jugoszláv fél a magyar területről maximálisan 4 mVs vizet tartozik befogadni. A Körösér néven ismert vízfolyás magyar területen Kunfehértónál ered és a kelebiai halastavak szakaszát elhagyva, a magyar—jugoszláv közös határon, de magyar területen vonul tovább, mígnem Asotthalom térségében jugoszláv területre lép és Adorjánnál torkollik a Tiszába. A Köröséri főcsatornán az érvényben lévő kezelési Szabályzat értelmében a magyar fél területéről a jugoszláv fél maximálisan 7 m’/s vízmennyiséget tartozik befogadni. A Szabályzatot a Magyar—Jugoszláv Vízgazdálkodási Bizottság 1960. évi június havi ülésszakán hagyta jóvá. Amennyiben sor kerül az óbecsei vízlépcső megépítésére, úgy a megemelkedett vízszint miatt a védtöltésbe épített egyes zsilipeknél a belvíz gravitációs levezetése korlátozódik, sőt egyes helyeken esetleg meg is szűnik. Az ily módon érintett zsilipeknél a szivattyúzással való átemelést kell biztosítani. c) Kisvízfolyások. Az Alsó-Tiszavidék területén jugoszláv viszonylatban kisvízfolyások nincsenek. d) öntözés. Jugoszláviával kapcsolatban öntözési kérdések egyelőre nem merültek fel. Az egyre növekvő öntözési igények kielégítése a Tisza vízkészletének nagyobbarányú igénybevételét fogja eredményezni. Ennek biztosítását fogja jelenteni a Tisza tervbe vett csatornázása, illetve a Tisza vizének más vízkészletekből való pótlása. A vízhasznosítással kapcsolatban a belvizek tárolásával is számolni kell. e) Halászati vízhasznosítás. Halászat szempontjából nemzetközi viszonylatban csak a Tisza közös Országhatárt képező, mintegy 3 km hosszú szakasza és a Gyálaréti Holt- Tisza Röszke—Lúd vár közötti szakasza bír jelentőséggel. A közös mederszakaszon a halászatot a magyar és jugoszláv halászok közösen gyakorolják. f) Ivó- és ipari vízellátás. Ilyen vonatkozásban közös kérdések nem merültek fel. Az ipar várható fejlesztése nagyobb mérvű 341
