Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)

XIV. fejezet. Vízparti üdülés, fürdés, vízisportok és természetvédelem

1.22 A TERMÉSZETVÉDELEM MÜLTJA ÉS JELENE

Területünkön ősi állapotban háromféle jellegű táj volt: a vízjárta Tisza-völgy, a löszhátságok fü- ves-fátlan mezőségei és a buckás semlyékek homokvilága. Az ősi tájat zömmel a XIX. század során elvégzett folyószabályozással, lecsapolással és homokmegkötésekkel, valamint a legelők feltörésével a mai értelemben vet műtájjá változtatták át. Az átalakítások következtében a felszíni víz a tájban fokozatosan, de nagy mértékben teret vesztett. A tájkép elsősorban az árvizek és belvizek gyors levonulásával, de nem kevésbé a légnedvesség erős csökkenésével változott meg. Mindezek alapján a mikroklíma alakult át gyökeresen, s ez idézte elő a volt vízjárta területek fás növényzetének, továbbá az egyéves vízparti növényzetnek, valamint a puszta flórájának nagyfokú megritku- lását, egyes fajoknak az eltűnését és az egész tájkép teljes átalakulását.

Ennek következtében a tájhoz kötött növény- és állatvilág pusztulása is megindult: sok faj meggyérült vagy teljesen kiveszett (mocsári tölgy, fehér nyár, boróka, kökény, tavi rózsák stb., a pusztai növényzetből az árvalányhaj, egyes perjefajok, szalmavirág-félék stb.).

A mocsári erdők pusztulásával tűntek el a nyugodt tájak fészkelői, nagy ragadozó madarai és vizimadarai (rétisas, halászsas, fekete gólya, daru, gödény, kárókatona-telepek stb.). Az egykori hatalmas méretű madártömeg ma már sehol nincs meg. A vízborított területek megfogyatkozásával indult pusztulásnak a parti tájak növényzete, aminek következtében több állatfaj megritkult, illetve ki is veszett (hód, nádi farkas, vidra stb.). Óriási mértékben csappant meg az egykori gazdag halállomány. Az eltűnt, illetve megfogyatkozott, s ma már ritka állatfajoknak területünkön számtalan, főleg vízzel kapcsolatos helynév őrzi az emlékét (Hattyas, Gödénylapos, Darvasszék, Vidraér, Sasér stb.).

A homokvidékek és a löszön kialakult füves pusztáknak szintén folyamatosan pusztul el az ősi növény- és állatvilága (gulipán, gólyatöcs, sárszalonkák, széki csérek, számos széki madárfaj stb.).

Természetvédelmi szempontból igen lényeges tény, hogy biológiailag a felsorolt három táj élővilága egymásra utalt.

Az 1879. évi vadvédelmi törvény területünket előnyösen érintette. A mezőgazdasági szárnyas vadak védelme a mezőgazdaságra jelentett hasznot, s az egyre csökkenő halállomány további pusztulását is megakadályozza. Az erdő- és természet- védelemről szóló 1935. IV. te. azonban a felszabadulásig csak formális intézkedés volt a magántulajdonon alapuló társadalmi rendszer következtében. Ezt bizonyítja, hogy a már 1933-ban városi, majd 1935-ben állami védelem alá került Szegedi- Fehértó természetvédelmi területére még őr beállításáról sem történt gondoskodás.

Szegedi-Fehértó (Szatymaz)

Természetvédelmi objektumaink közül legnagyobb múltú és a legfontosabb tudományos szempontból is. Biológiai értékét magyarázza szikestó jellege, összefüggő, egységes, nagy kiterjedése és fekvése mellett, hogy a vízimadarak Tiszát követő vonulási útvonalának szomszédságában van. Kö- zép-Európának egyik legnagyobb tudományos jelentőségű madárvédelmi területe; 67 fészkelő madárfajta közül sok a hazai ritkaság, átvonuló madárfajainak száma pedig 249.

A fehértavi medence -f- 6,20 m-es tiszai vízállás esetén gravitációs úton feltölthető a Tisza vizével. Ez korán felvetette a Fehértónak halgazdasági célú felhasználását.

Az 1932-ben elkezdett halgazdasági üzemeltetés a felszabadulás után öltött nagyobb méreteket, és 1960-ra oda vezetett, hogy a rezervátum teljes területét igénybe vették halgazdasági cálokra. A ritka madarak fészkelő rezervátuma a táj átalakulásával jelenleg megszűnt, és ezzel együtt a szikes mocsárterület tudományos kutatásának lehetőségei is elvesztek. A halastónak átalakított Fehértó ma csupán vadászatilag védett terület. (A Fehértóval kapcsolatban tervezett természetvédelmi intézkedéseket a 2.22 pontban tárgyaljuk.)

Tiszai-Sasér (Sándorfalva)

A rezervátum réttel tarkított erdőrész a Tisza hullámterében. liánom oldalról — az élő folyó és holtági szakasz — víz övezi. Ez óvta meg e táj növény- és állatvilágát mai törvényes védettségéig. A rezervátum a nagy vízszabályozások előtti ősi Tisza melléki tájnak fennmaradt részleteként fogható fel. A a nyár- és fűzerdő áthatolhatatlan sűrűségű szedres aljnövényzete, a korhadó fatörzsek odvai, a fák sűrű lombozata sok értékes emlős- és madárfajnak nyújt életlehetőségeket (nyest, görény, hermelin, vidra, denevér-fajok, rétisas, több bagolyfajta és odulakó fészkelő madár stb.). Legértékesebb madara a hófehér kiskócsag és a rétisas. Tudományosan feldolgozott terület; jelentősége szakkörökben ismert.

A Fehértóról és a Sasérről eddig több száz tudományos dolgozat jelent meg. A szegedi múzeum ismert gyűjteménye: „A Fehértó élővilága”, az ismeretterjesztő népnevelés ügyének jelentős tényezője. A fehértavi kutatóház a szegedi egyetem hallgatóinak, továbbá bel- és külföldi szakembereknek nyújt kutatási lehetőségeket a terepen. Ismeretes a Fehértóról készült „Vadvízország” c. film tudományos világsikere.

1.3 A fejlesztés szükségessége

1.31 A VÍZPARTI ÜDÜLÉS, FÜRDÉS

ÉS VIZISPORTOK FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE

Az Alsó-Tiszavidéki TVK területére nézve a fejlesztési javaslatokat indokolt általánosan előnyben részesíteni, azaz országos viszonylatban is előtérbe hozni.

310