Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)

XIII. fejezet. Ásványvizek, gyógyvizek és hévizek hasznosítása

Ilyenek területünkön nem állnak ugyan rendelkezésre, de a szakrendelőintézeti orvosok becslése alapján tudjuk, hogy az Alsó-Tiszavidék TVK egység 1960. évi mintegy 800 ezer főnyi összlakosságának kb. 10—15%-a szenved kopásos, kis résziben gyulladásos izületi, valamint egyéb mozgásszervi betegségben. A beteglétszámból mintegy 8000 fő szorul állandó kezelésre.

Ezek a számok hozzávetőleges alapot nyújtanak arra a következtetésre, hogy a mozgásszervi megbetegedések népbetegség jellegűek, azaz a lakosságnak nagy tömegét (nemre és foglalkozásra való tekintet nélkül), a legkülönbözőbb életkorban megbetegítik, igen nagy munkakiesést okoznak és a társadalomra jelentős terhet rónak. Bár a mozgásszervi megbetegedések területünk szakorvosainak becslése szerint a lakosságnak 10—15%-át érintik, a régebbi nyomasztó szociális viszonyok közt élő és nehéz földmunkát végző szentesi és környéki kubikus-lakosság körében a szám közel 20%-ig emelkedik fel. A megbetegedettek 50—60 %-a a kopásos gerinc- és izületi, 5-a gyulladásos izületi, a többi pedig nem Ízülethez kötött, de mozgásszerveket érintő betegségekben (idegzsábák, érbetegségek, izom- és csontbetegségek) szenved. Tapasztalat szerint a táppénzes betegek és rokkantak 10—10%-a mozgásszervi beteg. Ezenkívül terhet ró a népgazdaságra a távoli fürdőhelyekre történő utazás is. Minthogy a népgazdaság valamennyi ágában folytatott rendszeres munka okozhat mozgásszervi megbetegedéseket, területünkön nemcsak a már megbetegedett kb 80—120 ezer, hanem az ennek esetleg többszörösét is kitevő lassan megbetegedő dolgozó kezeléséből, illetőleg bajának megelőzéséről kell gondoskodni. A probléma nem oldható ugyan meg kizárólag fürdőhelyek létesítésével, mégis a termál gyógyfürdők fejlesztésére kell hogy ösztönözzön.

E nagyszámú beteg gyógykezelését a területünkön rendelkezésre álló feltárt gyógyjellegü hévíz- készlettek jórészt biztosítani lehetne megfelelő számú és felszerelésű gyógyfürdő létesítésével. Ilyenekben azonban területünk erős hiányt szenved. Különösen nagy hiányosság, hogy sem gyógyfürdő-szállónk, sem pedig gyógyfürdő-kórházunk nincs, s emiatt a sok fürdőkórházi kezelést igénylő beteget nagy távolságra (Budapest, Hévíz, Hajdúszoboszló, Harkány stb.) kell intézetbe utalni.

A felsorolt szempontok, egybevetve a helyi fürdőkezelési lehetőségek ki nem elégítő voltával, a fürdőgyógyászat fejlesztésének feltétlen szükségességét írják elő.

Lehetőséget kell teremteni — elsősorban a központi jellegű helységek fürdőiben — az iszap- és súlyfürdőkezelésre, így Szeged bővítésén kívül nemcsak a gyógyerejű hévízzel rendelkező Szentesen, Makón, Hódmezővásárhelyen, Mórahalmon, de a jelenleg megfelelő gyógyvízzel nem rendelkező Kecskeméten, Kiskúnbalason, és Kiskúnfél- egyházán is. — Ahol a víz kémiai összetétele és bakteriológiai lehetőségei megengedik, ivócsamo- kokat és palackozóhelyeket kell létesíteni. — Végül a betegségmegelőző tisztasági és strandfürdő294

két a gyógyfürdőkkel párhuzamosan ki kell építeni.

Fürdőink hiánya, a meglévők korszerűtlensége és az elszállásolás nehézségei az okai annak is, hogy bár fürdőzésre és gyógyfürdőzésre alkalmas vízkincsünk bőségesen van, ez nagyobb kapacitással idegenforgalmi célra sem használható fel.

1.32 AZ ÄSVÄNY-, GYÓGY- ÉS HÉVIZEK

EGYÉB HASZNOSÍTÁSI FEJLESZTÉSÉNEK , SZÜKSÉGESSÉGE

Az Alsó-Tiszavidék TVK területén a hidrogeológiai adottságok folytán nem csupán a jelenleg kiaknázás nélkül elfolyó hévíz és a meddő olajkutak jelentős számának megnyitása, hanem új termálvíz fúrások vize révén is további nagy egyéb hasznosítási lehetőségek várhatók. Ezek a természet egyéb kedvező adottságaival (napfénygazdaság, sok jó talaj, hosszú tenyész időszak), továbbá település- és gazdaságföldrajzi kedvezésekkel (Szeged, mint fejlődő nagyváros, ezenkívül még nyolc város és egyéb hleységek iparosodása, gyümölcs- és primőr-export gyors szállítására alkalmas utak és vasutak kiépítettsége) egyesülten megadják a lehetőségét annak, hogy a hévízkincset igen változatos módon építsük gyümölcsözően a jövő népgazdaságába. Ezáltal egyébként — legalábbis részben — kiküszöbölhető a területünket terhelő energiaszegénység és a távolról történő szénszállítások költségének egyrésze is. Emelkedő termelékenység, fokozott munkaalkalom várható a hévizek intenzívebb kihasználásától: mindez együttesen indokolja a betervezett nagyobbarányú egyéb hasznosítás népgazdasági szükségességét.

A hévizeknek a lakosság ivóvízellátási céljaira történő — már megindult — felhasználása és annak továbbfejlesztése feltartóztathatatlan folyamat, amely egyfelől a felsőbb víztartó rétegek fokozatos kimerülésével (pl. Szeged), másfelől a bő vízszolgáltatású modem kutak építésével, valamint a nagyobb települések vízigényének ugrásszerű növekedésével függ össze, Makón a Patay téren, Csongrádon, Szentesen a Berki-iskolánál, Orosháza—Gyopároson stb. és a kisebb településekben az elfolyó alacsonyabb hőfokú hévíz egyéb célú hasznosításának legkézenfekvőbb megoldása a lakosság ivóvíz ellátásába történő bekapcsolás. Szorosan összefügg ugyanezen helyeken az ivóvízigény kielégítése után fennmaradó vízmennyiségnek vagy fűtésre már alkalmazott termálvíznek (pl. Szegeden a Haladás és Felszabadulás Tsz-ben) a lakosság tisztasági fürdővel és használati melegvízzel való ellátását szlogáló hasznosítása. Az ipái-' céljait szolgáló hévízfeltárások közül számos kút (pl. Szeged-Konzervgyár, Eperjes, Hódmezővásárhely—Vajhát stb.) kihasználtsága csupán időszakos. Ezért az ipar és más hévízhasznosítási lehetőség egybehangolásával meg lehet oldani a jobb kihasználást (pl. Eperjes és Hódmezővásárhely— Vajhát kendergyári áztatókutainak vizet a lakosság személyi céljait szolgáló tisztasági fürdő és melegvízellátás vízszükségletének fedezésére vegyék igénybe).

Л