Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
XII. fejezet. Víztározás és annak többcélú hasznosítása
szükséges 30 millió ms férőhely helyett csak 21,C millió ms áll rendelkezésre, az emeltszintű halastavakban: 14,0 millió m’-t a Cserebökényi (51), 4,0 millió m’-t a Szentesi (53) és 3,6 millió m’-t a Ludaséri tározó (52) tud biztosítani. A hiányt a szomszédos 12. sz. (Körösvidék) TVK területén lévő tározóból kell majd kielégíteni. Összes tározási lehetőségeink a hasznos tározott vízmennyiségre nézve a következőképpen oszlanak meg: A Tisza és Hármas-Körös terében: 163,1 millió m’ A Maros rendszereiben: 27,9 millióm’ összesen: 191,0 millióm3 Megjegyezzük, hogy táblázatunkban zárójelben tüntettük fel azokat az értékeket, melyekkel a nagylétesítmények keretében, vagy a szomszédos 8. sz. (Közép-Tisza és Mátravidék) ill. 12. sz. (Körösvidék) TVK területtel kapcsolatban is foglalkoztunk. A terület tározási igényét kielégítő súlypontot a komplex célkitűzési tározók és emeltszintű halastavak között kell keresnünk. Ezek képviselik ugyanis a helyi tározási lehetőségek túlnyomó többségét és hatásukat kizárólag a saját vízrendszer területén fejtik ki. A legjelentősebb tározó, az Alpári nyíltártér kiépítése a Tisza III. vízlépcső művei között fog megvalósulni. Ez típusos komplex feladatú tározó, mert 131,0 millió m8 hasznos térfogatával szolgálja a tiszavölgyi vízpótlást és ezzel a 8. sz. (Közép- Tisza és Mátravidék), 9. sz. (Alsó-Tiszavidék) és 12. sz. (Körösvidék) TVK területek vízellátását, hőerőtelep hűtőtavául, másodlagos halászatra és üdülési és sportcélokra is szolgál. A Duna—Tisza Csatorna III. ütemének kiépítésekor 2,6 millió m’, IV. ütemben 13,8 millió m' napi vízforgalom mellett hidraulikus energiatárolásra is felhasználható lesz. Ez a vízmennyiség nem vész el a vízmérlegből, mert a víz kétirányú napi mozgatásáról van csak szó. Az alpári komplex tározó jelentőségét mutatja, hogy területünkön a komplex tarozás 68,5%-át képviseli. További komplex célú tározók a Cserebökényi, Ludaséri Szentes-fertői tározók, melyek 7200 ha vízfelülettel teljesértékű halgazdálkodással egyesített művek és a Rákos—Ambrózfalvi, valamint Királyhegyesi tározók 3100 ha víztükörrel. Az utóbbiak esetében a halgazdálkodás egyelőre járulékos célkitűzés, mert itt egyéb vízpótlás nem lehetséges. Ezek a tározók 49,5 millió m3 felhasználható vízmennyiséget biztosítanak a mezőgazdasági vízhasznosítás részére. A területen belüli saját tározók a kapcsolódó öntözőrendszerek kereken 224 ezer ha területére, illetve ezen belül 134 ezer ha ténylegesen öntözött területre szolgáltatnak öntözővizet, ha túlnyomóan esőszerű öntözést alkalmazunk. A tározótér q= 0,28 1/sec/ha vízsugárral 17,7 teljes üzemnapra biztosíthat öntözővizet még akkor is, ha a természetes vízhozamokat figyelmen kívül hagyjuk. A tározókon felül természetesen az országos nagylétesítmények főművei is részt vesznek a vízpótlásban. 2.3 A javasolt megoldások sorrendje és a sorrend indokolása A folyómedrekben tervezett tározások szorosan összefüggenek a Tisza-csatornázás létesítési ütemével. E szerint az újbecsei bögében a jugoszláviai építkezésektől függő időpontban, a Tisza III. Vízlépcső felett 1972—75-ben várható a medertározás megkezdése. A holtmedrek tározóvá való kiépítésének sorrendje: Kurca tartány, — itt a kiépítés igénye már ma is fennáll és a közeli évek megkövetelik a kiépítést, — Alpári holtmedrek első lépcsője, Atkaszigeti holtmeder, Nagyfai holtmeder. A belvízi tározók kiépítése folyamatos és a belvízrendszerek csatornahálózatának kiépítésével párhuzamosan történik. A komplex célkitűzésű tározók sorrendjének megállapításakor nem lehet pusztán a gazdaságosság szerinti sorrendből kiindulni. A tározók létesítése ugyanis sokhelyütt alapvető feltétele az öntözés fejlesztésének, ezért létjogosultságuk az öntözés hasznosulásán keresztül fennáll akkor is, ha nem sikerülne is a legjobb gazdaságossági mutatókat előállítani. Ezek a tározók általában egyidejűleg és fokozatosan épülnek ki minden helyen olyan ütemben, ahogy azt az öntözés fejlesztésének üteme megkívánja. Ezek a tározók ugyanis előnyösen tagolhatok néhány száz ha területű szakaszokra, ami célszerű is felesleges eszközlekötések elkerülése végett. A komplex felhasználású tározók megépítésére legelsőnek a Cserebökényi tározók kiépítését javasoljuk, melyekre vonatkozólag az állami gazdaság már tett is kezdeményező lépést, egyelőre saját vízellátása érdekében. A Ludasér és a Szentesi-Fertő tározóinak kiépítése a mindszenti öntözőrendszer főműveinek kialakításakor jelentkezik. A Rákos-Ambrózfalvi és Királyhegyesi tározók kiépítésének időpontja a Csanádi öntözőrendszer főműveinek kiépítésével esik egybe. A síkvidéki tározók ütemezését célszerű úgy összeállítani, hogy a tározott öntözővíz igénybevétele előtt 4—5 talajkilugozásra mód legyen, mert a sokszor szikes talajok az öntözővíz minőségét rontják. Az előirányzott síkvidéki tározók kiépítésének végső ideje azonban legfeljebb az 1970 év lehet, mert a tiszai vízpótlás hiányában csak ezeknek a tározóknak megépítése esetén lehet betartani a mezőgazdasági vízhasznosításban előirányzott fejlesztési ütemet. Az Alpár-Bokrosi többfeladatos nagy tározónak kiépítése csak a Tisza III. vízlépcsővel együtt lehetséges, tehát az 1972—1975 évekre tehető. A nyárlőrinci hidraulikus tározók első üteme a Duna—Tisza Csatorna III. ütemével együtt szintén az 1970-es évek közepén, vagy végén, második üteme csak a nagyobb távlatban, 1980 év után esedékes. 286
