Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
XII. fejezet. Víztározás és annak többcélú hasznosítása
« 3. BEFEJEZËS 3.1 A terv értékelése Megállapítható, hogy területünkön a különböző módszerű tározásokkal gazdaságosan 242,70 millió m" vizet lehet elraktározni. Ebből a mennyiségből leszámítva a szikes, fertőzött, tehát korlátoltan felhasználható vízmennyiséget és a medertározás- ból a szomszédos területegységek által valószínűleg igényelt vízmennyiséget, még mindig mintegy 194,42 millió ms, diszponibilis tárolt vízzel számolhatunk. Ez a vízmennyiség egy öntözési idényt kereken 107 sec üzemidővel számolva 19,44 m’/s állandó vízhozamnak felelne meg, ami önmagában is 78 600 ha esőszerű öntözés, vagy 40—50 ezer ha felületi öntözés vízigényét biztosítaná. Miután a tározás csak az időszakosan hiányzó vízmeny- nyiség pótlására szolgál és a tározókhoz csatlakozó terület mindössze 170 ezer ha-nyi, — a Duna— Tiszaközi hátság keleti lejtője ugyanis a Duna— Tisza Csatornából kapja az üzemvizet, — megállapítható, hogy területünk minden tározási igénye „kerítésen belül” megoldható. Lényeges változást jelenthet, ha az Alpári komplex tározó valami okból elmaradna, mert akkor a tározótér egyharmad térfogatra csökkenne. Ebben az esetben vagy általánossá át kell térni az esőszerű öntözésre és igénybe kellene venni további tározási lehetőségeket, vagy a Duna—Tisza Csatorna építési ütemét meggyorsítva kellene vízpótlásról gondoskodni. A tározás céljára igénybevett, egyébként általában alacsony értékű területek termelési energiájának pótlására öntözött takarmánytermelésről kell gondoskodni. A gazdaságosság alapfeltételét képező komplex halászati hasznosítás a halászat távlati célkitűzéseinek megemelését eredményezte. A körösvölgyi tározók kialakítását eleve úgy kell elvégezni, hogy azokban nagyon intenzív, majdnem teljes értékű haltenyésztés folyhasson. A marosi tározókban első lépésben csak járulékos halászati hasznosítást irányoztunk elő, azzal a feltétellel, hogy további művek megépítésével a belterjesség itt is fokozható legyen. A területek igénybevételénél érvényesülnie kell a fokozatosság elvének, azaz 5—6 évnyi előretar- tással mindig csak annyi tározóteret érdemes kiépíteni, amennyire az öntözés fejlesztése miatt ekkora távlatban szükség mutatkozik. Az 5—6 éves előzetes halászati üzem alatt a tározók töltései megállapodnak, szikes altalajukból az oldható sók nagy része kilúgozódik, így a tározott víz minőségi romlásától igénybevételük idején már alig kell tartani. A komplex tározás bevezetése a halgazdasági fejlesztésnél némileg magasabb, az országon belüli igényeket esetleg meghaladó halhústermelésre vezet. A fejlesztéssel egyidejűleg gondoskodni kell tehát nemcsak az igénybe vett területek pótlásáról öntözött legelőkkel, rétekkel, hanem export útján a termelt haltöbblet értékesítéséről is. A szarvasmarhahús és a halhústermelés érdekei tehát az igénybevett legelőkön keresztül nem ellenkeznek, hanem kiegészítik egymást. A terv az első vizsgálatok eredményei szerint alakult ki. Szükséges még az egyedi vizsgálatok, feltárások után a tervezés további folytatása. 3.2 A továbbfejlesztés érdekében végrehajtandó teendők Első teendő a kiszemelt területek részletes domborzati talajtani és talajmechanikai feltárása. Alapos vizsgálatokat kell végezni arra nézve, hogy a szikes területek még oly csekély takarmánytermését hol kell öntözött réteken keresztül visszaadni, sőt még fejleszteni is. Részletes fúrásokkal meg kell állapítani minden egyes esetben az altalaj víztartó, illetve áteresztő tulajdonságait. A fokozatosan kiépülő tározók beosztását gazdaságossági okokból célszerű előre megtervezni. Tanulmányi terveket kell készíteni minden esetben több alternatíva megvizsgálásával, és az egyes tározók kiépítésének hosszabb idejű beruházási programját is rögzíteni kell. Kutatási területen elsősorban a szikes altalajú tározók kilúgozásával kapcsolatos feltételeket kell meghatározni, mert ezeknek a tározóknak idő előtti üzembeállítása veszedelmeket is rejt magában. További kutatási feladat a nyílt víztükrök párolgásának vegyi úton való csökkentése a hal- biológiai érdekek sérelme nélkül. Ennek megoldása minden további beruházás nélkül a diszponibilis tározott vízkészlet megkétszerezését jelentené az emeltszintű halastavakban. Tározóinkat csak az általános domborzati és 'talajismeretek birtokában irányozhattuk elő. A részletes megtervezéshez még igen sok feltárásra, kutatásra, legfőképpen talajminták vételére és azok feldolgozására lesz szükség. 287
