Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
XII. fejezet. Víztározás és annak többcélú hasznosítása
állott rendelkezésre* A feladat méreteinek meghatározása végett célvizsgálatokat kellett végeznünk, melyeket a mezőgazdasági vízhasznosítási és egyéb vízigényeknek megfelelően kellett kialakítani. A meglévő tervekben helyenként érintett táro- zási elgondolásokat az egyes tározók egyedi, dokumentációs vizsgálatoknál felhasználtuk. A munka második lépése volt területünkön valamennyi tározási lehetőség részletes vizsgálata és az egyes tározók szerepének, lehetőségeinek és gazdaságosságának meghatározása. Az összes lehetőségek felmérése után, mint maximális lehetőséget állítottuk össze a területi adottságok mellett elképzelhető legnagyobb kiépítést, mely a kívánt gazdaságossági mutatók szerint még megvalósítható. A Tiszavölgy vízmérlegének megállapítása, illetve a komplex vízpótló nagylétesítmények figyelembe vétele után megállapítottuk a helyi és időbeni igényeket és ezeknek megfelelően válogattuk ki a lehetőségek közül az alkalmas megoldást. A vizsgálatok eredményeképpen a tározók fontosságát kihangsúlyozza a Tisza III. Vízlépcső kései létesítése. A mellékelt táblázatokban megadtuk a tározók hasznos térfogatát. A tározással képviselt m'/s vízhozam megállapítása nem egyértelmű feladat, mert ez az igénybevétel időtartamától függ. 2.12 A TERVEZÉSNÉL FELHASZNÁLT FEJLESZTÉSI ALAPELVEK A tervezésnél a tározókat négy főbb típusra osztottuk. Ezek az alábbiak: 1. Élő vízfolyások medertározása. A vizsgálatokat csak a helyileg javasolt folyócsatornázási esetekre végeztünk el nagy vonalakban, becsléssze- rűen, mert a szükséges medernyilvántartások kellő sűrűségben nem állottak rendelkezésre. Ennek a tározási típusnak értékelése tehát csak tájékozódó és feltételes jellegű. 2. Tározás a holtmederben. A holtmedrek közül csak az árvédelmi töltések mentett oldalára esőket irányoztuk elő. mert a töltéseken be1 űrieket a belső, medertárolásokkal hoztuk kapcsolatba, még akkor is, ha egyes helyi esetekben a töltésen belüli tározó vízszintje meghaladná a folyócsatornázás vízszintjét. Az ilyen tározó bizonyos tekintetben többet jelent a medertározásnál és megfelelő összeköttetés esetén helyi szempontokból meghatározója lehet a szomszédos vízgazdálkodási területegység kialakításának. A holtmedrek tározási kérdéseivel együtt vizsgáltuk az ősi folyómedrek mélyedéseiből adódó lehetőségeket. 3. Belvíztározás a semlyékekben. A tározásnak ez a módja vidékünk speciális természeti adottságaiból származik. Jelentősége a 9. sz. (Alsó-Tisza- vidék) területén olcsó üzeme, csekély beruházási igénye, belvízelhárítási és talajjavító hatása, de azonkívül a belvízgazdálkodás időszakos jellegű komoly haszna miatt nagy. Ilyen tározás sokszáz kisebb semlyékben lehetséges. A semlyékek egyi- ke-másika már ki van építve, de többségükben még ősállapotban vanhak. Egyedi tárgyalásuk nagy számuk miatt lehetetlen, ezért csak vidékenként összesítve és csak a jelentékenyebbeket vettük figyelembe. 4. A komplex tározás fejlettebb formái a vízhasznosítási egységeken belül egy-két fordulóra létesített teljesértékű halgazdálkodással együttes medencék, az ún. emeltszintű halastavak. Ilyen komplex tározásra mindazokat a vízzáró altalajú területeket figyelembe vettük, melyeknek leghatékonyabb hasznosítási formája a haltenyésztés. Ezek közül választotutk ki a szükségletnek és a helyi adottságoknak egyaránt megfelelő területeket. 2.2 A víztározás és többcélú hasznosításának keretterve A mellékelt táblázatban felsorolt és előzetesen egyidejűleg vizsgált tározási lehetőségek a folyók csatornázásával kapcsolatos medertározások formáiban területünkön 9,0 millió, a holtmedrekben 3,42 millió. Az Alpári holtmeder (1) 1,0 millió ms hasznos térfogata 2,0 millió m3-re emelhető, nyárigátak védelme mellett. Szerepe 1975 után megszűnik, a III. tiszai vízlépcső megépültével. Az Atkaszigeti Holttisza (2), 92 millió m8 hasznos térfogatra kiépítését ipari létesítmények sürgetik. A Gyálaréti Holttisza (3) fertőzött szikes vize miatt csak a halászat szempontjából jön számításba. A Kurca-tartány csatorna (4) tározó szerepe alárendelt, elsősorban vízszállító mederként jelentős, a jelenlegi hasznos térfogatához képest 0,5 millió m*-rel fejlesztett. Ezek alapján a 3,92 millió m* holtmeder tározásból 1,62 millió m3 a jelenlegi állapothoz képest a fejlesztés. A komplex célú tározókban és emelt szintű halastavakban 191,0 millió m3, összesen 194,42 millió m3 víz elraktározását teszik lehetővé. A fenti mennyiségben benne van az Alpár- bokrosi (49) tározó és a Duna—Tisza Csatornával kapcsolatos Nyárlőrinci hidraulikus energiatározók (50 a, b) is. Az előbbi 131,0 millió m8, az utóbbi 10,5 millió m3 víz elhelyezésére alkalmas. Az Alpári tározó az országos vízpótló rendszerhez tartozik és csak részint szolgálja a 9. sz. (Alsó-Tisza- vidék) TVK igényeit. A hidraulikus tározás nem jelent vízpótlást, hanem vízenergia nyereségére szolgál. A belvíztározás és belvízgazdálkodás esetleges vízhasznosításának lehetősége mintegy 44,54 millió m3 térfogattal, mint nem teljes értékű tározás- sal egészíti ki víztározási rendszerünket. A kimutatásban tételesen fel nem sorolt, három csoportba osztott belvízi tározók (10—48) jelentősége csak a passzív vízgazdálkodás, illetve a korlátozott, esetleges belvízhasznosítás céljait szolgálja. Ilyen természetű tározást 6216 ha vízfelülettel irányoztunk elő. A víztározás lehetőségei általában kielégítik a 9. sz. (Alsó-Tiszavidék) TVK igényeit, de a Hármas-Köröshöz csatlakozó öntözőrendszerekben a 285