Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
XII. fejezet. Víztározás és annak többcélú hasznosítása
nagyságú üzemvíz állandó szolgáltatására kiépített tározót. Megjegyzés: A kizárólag tógazdasági célokat szolgáló és a jövőben is csak haltenyésztési célokat szolgáló víztározókat ebben a fejezetben tárgyalni nem kell, azokkal a VII. fejezet (Halászati vízhasznosítás) foglalkozik. 1.2 A múlt és jelen Területünkön a víztározásnak a múltban főként passzív célkitűzései voltak. A káros felszíni és csapadékvizek eltávolításánál a belvízátemelő szivattyútelepek teljesítményének kiegyenlítésére törekedtünk. Ritka kivételként e felszínen összegyülekezett vizet alkalmi öntözésekre is felhasználtuk. Kivételek az Alpári (1), Atkaszigeti (2), Gyála- réti (3) és Nagyfai (5) holttiszamedrek és az ún. Kurca-tartány (4) csatorna, melyek az élő vízfolyások felől, alkalmas árhullámok idején zsilipeken keresztül átmeneti öntözővíztárolást és hal- gazdasági célokat is szolgáltak. A Kurca-tartány csatorna a Hármas-Körösből úszó szivattyútelep segítségével kap állandó vízutánpótlást. A Kurca- tartány csatorna tározásánál fontosabb szerepe az, hogy természetes vízszállító mederként használtuk fel. A mellékelt dokumentációkban részletesen ismertetett öt holtmeder hasznos térfogata 5,3 millió m*. Ugyanezen medrek holtvíztérfogata kb. 9,5 millió m3. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy a Gyálaréti Holttisza 2,5 millió m3-nyi vize sziksókkal erősen fertőzött, azért csak korlátozott mértékben értékesíthető. A természetes mélyedésekben, semlyékben és övgátalt legelőkön kialakult belvízvédelmi és belvízgazdálkodási célkitűzéssel létesült kisebb tározók jelenlegi befogadóképessége mintegy 35,8 millió m8. A csatolt táblázatban ezeket egyenként nem tüntettük fel és a térképmellékleteken is csak a jelentősebbeket ábrázoltuk. Ezeknek a tározóknak a szerepe a Duna—Tisza- közti hátság keleti lejtőjén igen nagy, mert a belvízelhárításban és a belvizek alkalmi hasznosítása terén a szikes növényzet okszerű kezelésével jelentős zöldtakarmánybázist biztosítanak, annak ellenére, hogy használatuk esetleges és az időjárás szeszélyednek van kitéve. 1.3 A víztározás és annak többcélú hasznosítási fejlesztésének szükségessége A vizsgált területen folyóink általában fedezni tudnák az évi vízszükségletet, ha a vízhozamok eloszlása is kedvező lenne. A fellépő legnagyobb vízigény idején vízhozamuk nem elegendő. A júliusi és augusztusi csúcsigény idején szűkös vízkészletet szomszédaink is igénybe veszik, tehát emiatt is és természeti okokból is vízpótlásokról kell gondoskodnunk. A vízpótlások egyik módszere a tározás. A tározások túlnyomó részét a nagylétesítményekkel kapcsolatos létesítmények biztosítják. Ezeken túlmenően azonban területünkön rendkívül fontos a vízhasznosítási rendszereken belüli, helyi tározás. A helyi tározások előnyei mind beruházási, mind üzemi költségekben megnyilvánulnak, ezért törekedni kell ilyen lehetőségeink kihasználására. A kizárólagosan tározási céllal épített síkvidéki medencék a ritka igénybevétel miatt költségesek volnának, de a hátrányuk az is, hogy egyéb célokra csak másodlagosan használhatók fel. Törekvésünk, hogy a sokkal állandóbb hasznosítást jelentő halgazdálkodással olyan kompromisszumot létesítsünk, mely mellett teljesértékű halgazdálkodás és tározás egyidejűleg is lehetséges. Ha nem takarékoskodunk a vízzel, ez a módszer igen nagy területek igénybevételét jelentené, de a távlatban túlnyomórészt esőszerű öntözésekkel számolunk s így ezekkel az emeltszínű halastavakkal az igények kielégíthetők. Területünkön a meglévő holtmedrek tározási lehetőségeit és a folyó csatornázásokkal kapcsolatos medertározási lehetőségeket egyaránt ki kell használnunk. Az alkalmi jellegű belvíztározások kiépítését is célszerű gyors ütemben elvégezni, mert ez a belvízhasznosításnak rendkívül olcsó és hatékony módja olyan területeken, ahol jelenleg egyéb mezőgazdasági vízhasznosításra csekély lehetőség van. Kisebb-nagyobb belvíztározók kialakítására alkalmas terület mintegy 15—20 ezer ha terjedelemben nagyobbára a Duna—Tiszaközi hátság keleti lejtőjén áll rendelkezésre. , 2. A VÍZTÁROZÁS ÉS ANNAK TÖBBCÉLÚ HASZNOSÍTÁSÁNAK FEJLESZTÉSE. 2.1 A tervezés alapjai A tervezés alapjául vizsgálatokat végeztünk a vízkészlet, vízigény és vízmérleg időbeni alakulása és ezen keresztül a tározási igény meghatározása céljából. Ennek eredményeképpen vízrendszereken belüli tározókat is kell létesíteni a Hármas-Körösre támaszkodó öntözőrendszerekben 30 millió köbméter hasznos tározással és önellátásra kell törekedni a Maros Csanádi öntözőrendszerében, szélső esetben mintegy 28 millió köbméter igény figyelembevételével. 0 2.11 TUDOMÁNYOS MUNKÁK, FELTÁRÁSOK, ADATGYŰJTÉSEK ÉS TERVEZÉSI MUNKÁK ISMERTETÉSE A tározási célkitűzések meghatározásához átfogó, a célnak megfelelő tanulmány, vagy terv nem 284
