Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
XI. fejezet. Víziutak, kikötők
A TVK III. sz. fejezetében a Tisza Szeged— Csongrád közötti szakaszán szükséges folyamszabályozási (kisvízi) munkák költségeit 8,07 millió forintban állapítottuk meg. Ha ezt az összeget összehasonlítjuk a Szeged—Csognrádi szakaszra vasúti szállításról vízi szállításra átirányítható forgalomból 1980-ig várható 155,75 millió Ft-os megtakarítással, akkor arra a meglepő eredményre jutunk, hogy a kisvízi szabályozás a népgazdaság szempontjából rendkívül hatékony beruházásnak minősül. Ha a Tanulmány 1960. évi adatait vesz- szük figyelembe, amely szerint már 1960-ban a DTCs megépítése nélkül tiszai víziszállításra 42 100 tonna vasúti szállítás lett volna átterelhető, 57,07 Ft tonnánkénti szállítási költség megtakarítás mellett 2,4 millió Ft megtakarítást, vagy ha a hajózási idényt jégzajlás, rendkívül magas, vagy rendkívül alacsony vízállások miatt 260 napban, tehát 80%-ban állapítjuk meg, akkor is kereken évenként 2,0 millió Ft megtakarítás érhető el egyedül a víziforgalomra átterelt vasúti forgalomból. Ez az összeg a fejlődés figyelembevétele nélkül is 4— 5 év alatt fedezné a Szeged—Csongrád közötti gázlók rendezésének költségeit. A forgalom sűrűség viszonylag a Tisza Szeged —Csongrád közötti szakaszán a legkisebb, míg a felső szakaszok felé fokozatosan emelkedik. A Tisza csatornázása a gázlórendezés kérdését véglegesen megszünteti ugyan, azonban addig is, amíg a Tisza csatornázás kérdése teljesen megoldódik, a gázlórendezések kérdését előtérbe kell helyezni, mert azok komoly ütemben való folytatása nagyon is gazdaságosnak látszik. A Tisza folyó csatornázása a kisvízi folyószabályozást véglegesen nem fogja levenni a napirendről, mert a gátudvarban lerakódó hordalék elhelyezkedését kisvízi szabályozás útján kell biztosítani, különben a hordalék szeszélyes elhelyezkedése előbb a gátudvar felső végén, majd fokozatosan lefelé komoly hajózási zavarokat fog előidézni. A meglévő víziutakra mértékadó fő méretek szempontjából a Tisza Szeged—Csongrád közötti szakaszán a 300 m legkisebb görbületi sugarat, 80 m hajózási minimális szélességet és 2,50 m minimális vízmélységet biztosítani kell, ezen méretek mellett az évi 260 napi hajózási időtartamot vettük minimálisnak. A víziútnak csatornázatlan szakaszain a szabályozási munkákhoz előírt mederméreteket úgy kell kialakítani, hogy a Tiszán és Moroson a 80% tartósságú jégmentes vízszint mellett az előírt vízmélység és szélesség mint minimum mindig rendelkezésre álljon. A jelenlegi gázlóviszonyok mellett a Tisza 159— 333 km közötti szakaszán mértékadó 80 m széles, 2,50 m mélységű gázlók melletti 260 napos hajózási időtartam 10 éves átlagban mint a szegedi, mint a csongrádi vízmércék adatai alapján biztosított, azonban az alacsony vízjárású években 3 hónapos hajózási szünetek állnak be kisvízállás miatt. Különösen a Tisza Csongrád feletti szakaszának gázló viszonyai vannak kedvezőtlen kihatással a hajózás alakulására, mert gyakran előfordul, hogy a Szeged—csongrádi szakaszon a hajózásnak még komoly akadálya nincs, amikor a hajó- forgalom a Tisza középső szakaszán már megszűnik, ami fokozatosan magával vonja az alsó szakaszon is a távolsági hajózás szünetelését. Az 1959. évi Vízrajzi Évkönyv szerint pl. a Szeged—Csongrád közötti szakaszon 9 gázlóban, Szol- nők alatt 13 gázlóban, Szolnok felett 21 gázlóban nem volt meg a 2,5 m-es hajózási vízmélység. Gyakorlatilag szeptember 1—tői december 20-ig a Tisza Tiszafüred—Szeged közötti szakaszán csak korlátozással volt hajózható. A Szolnok feletti mértékadó gázló legkisebb vízmélysége 10 dm, a Szolnok alatti mértékadó gázló legkisebb vízmélysége 14 dm volt. Szolnok felett 128, míg Szolnok alatt 108 napon keresztül fordult elő 25 dm-nél kisebb vízmélység. A III. fejezetben betervezett kisvízi mederszabályozás folyamán a gázlók állapota a kívánalmaknak megfelelő állapotba hozható és az előírt 80 m iajózási szélesség és 2,50 m-es gázló mélység 260 napon keresztül biztosított lesz. A TVK jelentős folyószakaszok csatornázását fogja tartalmazni. Amennyiben a folyócsatornázás valamely szakaszon csak 1980 után készül el, arra a folyószakaszra a Kerettervben mindazon folyószabályozási munkákat is elő kell irányozni, amelyek a 2.123 pontban megadott minimális vízi- útméretek előállításához és biztosításához szükségesek. A Tisza folyó csatornázása az OVK szerint 1976 —80. évben a Csongrádi Vízlépcsőre vonatkozólag is befejezést nyer, ezért az irányelvek szerint a hajózás érdekében kisvízi szabályozást nem irányoztunk elő. A víziúthálózat mentén azokon a helyeken, ahol a személyforgalom és a teheráru átrakodó forgalom gócpontjai kialakulnak és a forgalom bizonyos minimális mértéket meghalad, kikötőket vagy rakodókat kell létesíteni. Rakodókra a minimális forgalom 10 000 t/év. A kikötők tároló és rakodó berendezéseinek létesítését egyedileg kell mérlegelni úgy, hogy az elérhető megtakarításból e berendezések beruházási költsége 10 év alatt megtérüljön. A 2.122 alatt a VII. sz. kimutatásban kidolgoztuk a Tisza és Maros menti kikötők várható forgalmát a vasútról víziútra átiráyítható forgalom, a MAHART 1960. évi datainak, a mezőgazdasági, valamint ipari fejlesztés és külföldi vonatkozású víziszállítás becsült értékei alapján. A kimutatás adatai alapján megállapítható az irányelveknek megfelelően, a minimális évi 10 000 tonna forgalmat figyelembe véve, a rakodók és kikötők építési programja, amelyet az alábbiak szerint állítottunk össze. Szegedi kikötő 1960. évi forgalma a nagyhajózás vonatkozásában 15 000 tonna volt. A kishajózás a rakodást úszó elevátorral látta el, ezért a kikötő fejlesztése szempontjából a forgalmát nem vesszük figyelembe. Jelenleg 1300 m hosszú függőlegese partfallal van ellátva, rakodó berendezéssel és vasúti csatla261
