Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
XI. fejezet. Víziutak, kikötők
XI, FEJEZET Víziutak és kikötők 1. BEVEZETÉS A feldolgozás során három időszakot különböztetünk meg. Az első időszak határa 1960. december 31-e, mely a szövegben megegyezik a jelennel és egyben elhatárolja a múltat. A második időszak 1900-tól 1980-ig terjed és ez szorosan kapcsolódik a népgazdaság 20 éves távlati fejlesztési tervéhez. A harmadik az 1980. év után következő és le nem határolt időszak. Ebben a részben kerülnek feldolgozásra a 20 éves tervidőszak utáni fejlesztési lehetőségek. 1.1 A témakör ismertetése Víziközlekedés alatt áruknak és személyeknek vízi szállítását értjük. A víziközlekedés útvonalai a víziutak. Magyarországon nagyhajózásról, Duna—tengeri hajózásról és kishajózásról beszélünk. A nagyhajózás lehet nemzetközi, átmenő és belső hajózás, összefoglalóan a nagyhajózást és kishajózást belhajózásnak nevezzük. Nagyhajózás alatt a 250 tonna teherbíróképességű vagy ennél nagyobb, kishajózás alatt pedig csak az ennél kisebb vízijárművek közlekedését értjük. Egyes vízfolyásokon, illetőleg azok szakaszain csupán kishajózás lehetséges. A belhaj ózásra alkalmas víziutak alkotják az ország víziúthálózatát. A kishajózás esetében országos víziúthálózatról nem lehet beszélni, hanem csak össze nem függő, különálló kishajózási utakról. Avíziúthálózat természetes (folyók, tavak) és mesterséges (hajócsatomák, csatornázott folyók) víziutakból áll. Hajócsatorna alatt olyan csatornát kell érteni, amely méreteinél és kialakításánál fogva alkalmas arra, hogy a víziközlekedés útjaként használják. Csatornázott folyónak azt a folyót nevezzük, amelyen a víz természetes lefolyási szintjét műtárgyak (duzzasztómű) segítségével legalább olyan magasra duzzasztják, hogy az a vízijárművek közlekedéséhez a duzzasztómű felett megkívánt vízmélységet és hajóút szélességet biztosítsa. Vízeróhasznosítási és vízkivitéli stb. okokból természetesen ennél magasabb vízszint is létrehozható. Kikötők — nyílt és medencés változatban — a víziutak olyan állomáshelyei, ahol a hajók személy- vagy áruforgalom lebonyolítására biztos, védett helyen tartózkodhatnak. A kikötőkben — céljuk és nagyságuk szerint — forgalmi (csatlakozó utak, vasutak stb.) rakodó (partfal, daruk stb.) és tároló berendezések, tárházak szükségesek. Rakodónak nevezzük a víziútmenti olyan nyílt partszakaszokat, amelyek teheráruk rakodására alkalmasak és erre a célra esetleg berendezésekkel is ellátottak. A kikötők rendeltetés szerint lehetnek: személy- forgalmi, sport-, teherforgalmi és hajózási üzemi kikötők, ezek közé tartoznak a téli kikötők és a téli menhelyek is. A TVK-nak ebben a fejezetében a sportkikötőkkel nem kell foglalkozni, mert ez a témakör a XIV. Vízparti üdülés, fürdés, vízisportok és természetvédelem című fejezetben kerül kidolgozásra. A természetes víziutak medrében a hajóutat — amennyiben az természettől fogva nem állana rendelkezésre — szabályozási módszerekkel állítják elő. Ezért a folyókon kisvízi szabályozást végeznek. Tavakon a minimális víziút^méreteket kotrással állítják elő. A TVK-nak jelen fejezete a szóban- forgó minimális víziút-méreteket írja elő, a szükséges munkálatok a III. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása című fejezetben kerülnek kidolgozásra, mert ezek a mederszabályozás munkálataihoz tartoznak. A fejezet tárgyalja a víziutak vízszint feletti űrszelvényének, a mesterséges víziutak medrének, továbbá a hajózsilipeknek a minimális méreteit is. A víziutakat a KGST I—IV. kategóriába sorolja. Az Alsó-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság a Tiszán a jugoszláv országhatártól, a 158 skm-től a 252 skm-ig terjedő 94 km-es szakaszon látja el a folyamszabályozási munkákat, biztosítja a hajóút használhatóságát, ennek érdekében végzi a hajóút kitűzését, gondoskodik a meglévő kikötők, valamint a Tápéi téli menhely fenntartásáról és használhatóságáról. A Tisza Csongrád—Szeged közötti szakaszán az év legnagyobb részében a nagyhajózás biztosítva van. A kishajózás eltekintve a rendkívül alacsony víz járású éveket, általában mindenkor biztosított. Még a rendkívüli alacsony vízállású években is 10—12 dm merülésű kishajókkal a teher- és személyszállítás lebonyolítható. A Maros folyó a torkolattól a román határig 50 km hosszan tartozik az Igazgatóság felügyelete alá. 31 9 TVK 241
