Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése
teljesítménye felnőtt 56,4 m3/s-ra. Az esésnövelő telepek teljesítménye 4,0 m'/s lett. A csatornahálózat fejlesztéssel újabb 190 000 kh volt mentesíthető a káros vizektől. Az előadottakból megállapítható, hogy az Igazgatóság jogelődei, a társulatok, koruk műszaki fejlettsége szintjén látták el az anyagiaktól függően feladataikat is iparkodtak korszerűen megoldani a belvízrendezési kérdéseket. Alkalmazták — ahol az kivihető volt — a gravitációs és övcsatornás megoldást, kihasználták a tárolás adta előnyöket, jó érzékkel átvették a mezőgazdaságtól a legelő- gátalási technikát és a vízhasznosítási igények felléptekor már önmaguktól hozzákezdtek kisebb- szerű öntözési feladatok megoldásához (Brunner- féle öntözés, sirtosszéki legelőhasznosítás, szegedi halastó). Nem idegenkedtek a korszerű megoldásoktól, mert hiszen a Szegedi Társulatnál épült meg dr. Benedek József tervei alapján Magyarországon az első vasbetoncsuklós zsilip. Műszakilag kissé merésznek mondható vállalkozásba is belekezdtek, amikor a gyálaréti holttisza töltésének felhasználásával + 8,20-ig gravitációs lehetőséget biztosítottak 3,4 ms/s víz gravitációs kivezetésére (Bokor M.). Mint már említettük a KTM az általános gyakorlatbavétel előtt készített műtárgyakat kész elemek felhasználásával. Az államosítás után az Igazgatóság adott lehetőséget az ÖRKI-nek a Kondorosvölgyben mintaöblözet kiépítésére. A Fehértó- Majsai öblözetünk folyó évben épült ki mintaöb- lözetté (VITUKI). A társulatok, majd utána az Igazgatóság nemcsak belvízvédelmi szempontból, hanem vízkincs megóvás érdekében is vízvisszatartásra alkalmas módon képezi ki a csatornahálózatot, s mindenütt érvényesíti azt az elvet, hogy a semlyékek oldalán vezetett főcsatornákkal lehetőséget biztosít a semlyékek feltöltésére, illetőleg leürítésére a főcsatorna vízforgalmától függetlenül. Igazgatóságunknál került első ízben alkalmazásra az úszó csatorna iszapkotró (Ritscher). A fenti szempontok és körülmények mellett végrehajtott munkák eredményeképpen a termelési feltételek a működési területen jelentősen megjavultak s csupán az anyagiakon múlik, hogy a javulás még nem teljes. Ennek többek között a belvízícsatornák öntözésre való felhasználása is akadályát képezi. Csatornahálózatunk a hóolvadástól kezdődően egész október közepéig állandóan víz alatt van, a rézsűk eláznak, a gyep kivakul s egyre másra jelentkeznek olyan mértékű rézsű rogyások, amiket csak rézsűlaposítással lehet megszüntetni. Ugyanez magasvezetésű öntözőcsatornákon nem jelentkezik, mert ott az átázott rézsűk nem a talaj vízszintje alatt fekszenek. Belvízrendszereinkre jellemző számértékeket és mutatókat az 1-es számú melléklet 2,41 Belvíz- gazdálkodás, belvízvédekezés című táblázaton adtuk meg. A táblázatban a területadatokat a statisztikai évkönyv adatai felhasználásával állítottuk össze. A belvíz hasznosítás múltja és jelene. A 9. sz. (Alsó-Tiszavidék) TVK területén — a 40 km hosszú Kurcameder és az ehhez csatlakozó Vek er és Kórógy főcsatornák szolgálnak öntözővíz biztosításra,részben a lefolyó belvizek visszatartása útján. A nagyfai 6,5 km-es a serházi 7,2 km-es, az Atka szigeti 6,0 km-es és a 9,3 km-es gyálaréti holttisza tavaszi vizekkel való feltöltésével biztosítunk holtmedri halászatnak üzemvizet. E medrek tavaszi feltöltése a belvíz kimaradása esetén a Tiszából csak a nagyfai és az atkai holtmeder esetében lehetséges. A gyálaréti holttisza alsó szakasza magyar—jugoszláv határt képezvén, a halászat által igényelt szintre nem tölthető fel. Mindezen holtmedreket a belvizek késleltetése céljából is, sőt elsősorban ebből a célból vesszük igénybe. A védekezésre való előkészület idején a várható időjárási viszonyoktól függően a tavaszi olvadást előzőleg ki szoktuk üríttetni s ez általában ellentétes a halászat érdekeivel. Ugyanez a helyzet a 2,700 kh-as szegedi Fehértóval, amely az előző fejezetben már említett módon fennsíki vizekből gyűjti össze üzemvizét. A nagyobb mérvű belvízjárás idején a halastó csak féltároló térfogatig tölthető fel a téli időszakban lefolyó vizekből, s a hiányt a belvízlevonulás utolsó hullámából pótolhatja. Vízellátása kimaradó belvizek esetén a Tiszából az Algyői főcsatornán keresztül úszó szivattyúval biztosítható. A legelőgátalások a 77-es belvízrendszerben Pankotán 1800 kh, Fertőn pedig 3000 kh terjedelemben állanak a belvíz késleltetés rendelkezésére. A 79-es vízrendszerben, illetőleg a 80-ban a Pusztafennsíkon 600 kh-nyi tároló helyet jelentenek. A 36-os Percsora—Sövényházi rendszerben az ilonasíki és temetőalj i legelőgátalások összterülete 210 kh. A Tápé—Vesszősi rendszerben a szegedi Fertő területén kialakult legelőgátalás 420 kh-t tesz ki. Ezek közül a fertői, a pankotai és a szegedi fertői kedvező helyen alakíttattak ki, mert hozzájuk olayn nagyságú vízgyűjtő tartozik, hogy feltölthetek a legtöbb esetben odavezetett vízzel. A többi tárolóknál ugyanez nem áll fenn. Általában célszerű a tárolók minél biztosabb vízellátásáról esetleg külön odavezetett csatornával gondoskodni. Igazgatóságunk területén kialakulóban van az 1.1 témakör ismertetése belvízhasznosítási részében már közölt gyepjavítási módszer, amelyet dr. Prettenhoffer Imre javasol, hogy az elegendő vízgyűjtő háttérrel rendelkező gyepeken rétegvonal menti terephullámot létesítsenek 15 cm körüli magasságban anélkül, hogy a gyepszőnyeget eltávolítanák. Ezt a műveletet egy traktorvontatású buktatóekével hajtják végre, ami a gyepet felhasítja, egyik terelőlemeze felemeli a kb. 10 cm vastag gyepes réteget, a másik pedig alátorlaszt földet, hogy fennmaradjon. Ezzel az eljárással, ha a kellő műszaki előkészítés megvan, igen gyorsan lehet apró bakhátakat létesíteni. Ilyen rendszerű sáncolt terület létesült a pankotai övgátalt területen belül a 77-es rendszerben, a mártélyi legelőn a 78-as vízrendszerben és a kingéci legelőn a 79-es vízrendszerben, a 39-es vízrendszerben a rónaszéki 125
