Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)

III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása

latos feladatokat. Jelenleg a Marossal is az Alsó- tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság kebelén belül az Árvízvédelmi és Folyamszabályozási Csoport fog­lalkozik. 1.3 A fejlesztés szükségessége 1.31 ARVfZMENTESlTÉS ÉS ÁRVÍZVÉDELEM FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE A terület árvízvédelmi töltéseinek anyaga és al­talaja általában igen változó összetételű. Azokon a szakaszokon, ahol a töltés átázásra, vagy meg­csúszásra hajlamos, erősítését a mentett oldalon a mértékadó árvízszint alatti magasságból kiinduló enyhébb hajlású rézsű kiképzésével tervezzük. A töltések megerősítését főleg a 7—8 hétig tartó ma­gas árvíz teszi indokolttá. A csongrádi öblözetben a védtöltés előírt magas­ságából helyenként 30—50 cm hiányzik, vonalazása általában jó. A 75,0—77,0 km-es szakaszon azon­ban, ahol nagyvíz alkalmával a víz csaknem me­rőlegesen ütközik a gátnak, áthelyezését tervez­zük. A Dongéri főcsatorna balparti töltésének ke­resztmetszete gyenge, erősíteni kell. A csongrádi körtöltés alvógát jellegű, pedig Csongrád város védelme szempontjából döntő je­lentőségű lehet. A töltés helyreállításáról feltét­lenül gondoskodni kell. Az árvízvédelmi töltés gyeptakarója és a hul­lámtéri véderdő több szakaszon hiányos, felújítás­ra szorul. Az alpári nyárigátat elégtelen méretei miatt 3,0 m koronaszélességre és mindkét oldalon 1:3 haj­lású rézsűre szükséges átépíteni. A Sövényházi öblözet védtöltése több helyen át­ázásra és csúszásra hajlamos, az altalaj pedig buz­gárképződésre. Ezeken a szakaszokon a töltés ke­resztmetszeti méretét növelni kell. A töltés alatti átfakadás csökkentése érdekében tovább fejlesz­tendő a szorítógát és a szivárgó csatorna 10,1 km hosszban. Meg kell erősíteni a Dongér főcsatorna jobb­per ti töltését is az 1,00—7,50 km szakaszon és meg kell erősíteni a Sövényházi keresztgátat. Az öblözetben történő töltésszakadás esetén ugyanis az árvíz a déli országhatárig lehúzódhat. Az árvíz lo­kalizálása érdekében ki kell építeni a percsorai II. rendű védvonalat is. A szegedi öblözetben a töltés koronaszintjének magassága al egtöbb helyen nem éri el az előírt biz­tonsági szintet. Szükséges a gát megerősítése a 22.300— 22,500, a 23,250—24,600, 27,300—27,500, 29,200—29,300 km közötti szakaszokon, ahol a töl­tés anyaga és az altalaj is erősen vízáteresztő és szikes. A szorítógátat és szivárgó csatornát össze­sen 8,6 km hosszban kell kiépíteni. Közvetlenül Szegednél az árvízvédelmi fal a 14.300— 14,400 km szelvények között süllyedés kö­vetkeztében megrongálódott. A 13,150—13,400 km- es szakaszon az alsó rakpart támfala csúszott meg a meder felé. Árvízvédelmi szempontból különösen az előbbi eset jelent közvetlen veszélyt, ezért a támfal sürgősen kijavítandó. Szeged város körtöltésének a 10,350—10,95 km közötti magassági hiányosságát pótolni kell, mert ezen a szakaszon a tiszai fővédvonal töltésszaka­dása esetén az árvíz betörhet Szeged belső ségi terü­letére. I •* j A Gyálai öblözet védtöltésének legveszélyesebb szakaszai a 4,400—6,800 és a 7,450—7,600 km kö­zött vannak. A töltés megerősítése ezeken a helye­ken a kedvezőtlen összetételű altalaj és a szivárgó talajú gáttest miatt szükséges. Az árvízvédelmi töl­tés koronaszintje 30—90 cm-rel végig alatta marad a biztonsági magasságnak. A lokalizációs töltésként két irányban használ­ható paphalmi töltés kevés munkával rendelteté­sére alkalmassá tehető. A Tiszántúli öblözetet védő 64,17 km hosszú ti­szai, a 11,3 km körösi és a 47,26 km-es marosi ár- vízvédelmi töltésen az előírt magasság és a 6,00 m-es koronaszélesség, a Körösnél a 2,8 km-en, a Tisza mentén csak a 17,98—18,20, 18,70—18,97, 30,98—39,78, 41,24—42,35, 53,18—53,53, 55,38—55,48 és 72,78—72,98 km szakaszon, a Maros jobbpartján az előírt keresztszelvény csak a 24,500—25,900 km szelvények között épült ki. A Maros jobbparti védvonalhoz tartozó Sámson- Apátfalvi főcsatorna töltései gyengék. Erősítésük feltétlenül szükséges. A lokalizálásra alkalmas gátakat, mint bizton­sági műveket az esetleges elöntésre kerülő terüle­tek kiterjedésének csökkentése, valamint a mentés és kiürítés végrehajtása érdekében fel kell újítaná. A hódmezővásárhelyi körtöltés elhanyagolt álla­potban van. Helyreállítása feltétlenül szükséges, mert töltésszakadás esetén a várost a víz elöntheti. Makó város védelmének érdekében helyre kell ál­lítani a nyugati határában húzódó keresztgátat. A torontáli öblözet Maros balparti töltésének vonalazása különösen a kiszombori és a klárafalvai szakaszon nem felel meg a helyes nagyvízi szabá­lyozás követelményeinek. A védtöltések jelenlegi biztonsága az 1932. évi árvízszint felett a Tiszán 1,10—1,30 m, a Marosnál 0,70—1,20 m. Tehát az előírt 1.50 m-s túlemelés nincs meg. Szélességi mé­retük sem mindenütt kielégítő, pedig a gát több szakaszon a szikes altalajon a víznyomás hatására a csúszás veszélyének, másutt átázásnak van ki­téve. Valamennyi öblözetet érintő feladat a töltésbe épített elavult és ezért az egész védvonal bizton­ságát veszélyeztető műtárgyak átépítése, a hullám­zást csillapító erdősáv és a töltés gyeptakarójának felújítása, a hullámtéri csatornák .kiépítése. To­vább kell fejleszteni a védelmi felszerelések kor­szerűsítését. Fokozni kell az árvízvédekezést ellátó szervezet szakmai felkészültségét, szorosabbá kell tenni a vízügyi szervek és a védekezésben részt­vevő egyéb szervezetek együttműködését. Az ár- vízvédelmi közerő kiállításának tervét mezőgaz­daságunk szocialista átszervezésének megfelelően át kell dolgoznunk. 106

Next

/
Oldalképek
Tartalom