Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
A tiszai védvonal hossza 27,4 km. Az árvízvédelmi töltés keresztmetszeti méretei: koronaszélesség 6,00 m, vízoldali rézsűhajlás 1:3, mentett oldali 1:2, a mértékadó árvízszint közelében 4,0 m-es padkával. A töltés előírt magassága nincs meg mindenütt. A gát alatti altalaj igen sok helyen vízáteresztő, a védvonal legnagyobb részén fakadóvizekkel kell számolnunk. A veszélyes szakaszok legtöbb helyén azonban a szorítógát és párhuzamos csatorna ki van építve. A töltéstest anyaga változó és főleg iszapos agyagból áll. A gát tömörsége helyenként nem megfelelő. Az öblözet területén a máriatelep—baksi műutat, a percsorai és a sövényházi keresztgátat lehet lokalizálásra felhasználni. A percsorai keresztgátnak 4,0 km-es szakasza kiépített, további 5,0 km-es szakasza kiépítésre vár. A sövényházi keresztgát a víz szegedi öblözet- be történő beáramlásának megakadályozására épült. Jelenleg alvógát jellegű. A szegedi öblözet területe 19 700 ha. Északi határa a sövényházi keresztgát, déli határa a paphalmi másodrendű védtöltés és a szegedi körtöltés déli szakasza. A fővédvonal hossza 16,3 km. Az öblözetben helyezkedik el Szeged várost körülölelő 11,9 km hosszú töltés. A védett városrész területe 1940 ha. A 11,9 km-es körtöltésen és 4,9 km-nyi fővédvonalon Szeged mj. város önállóan védekezik. A fővédvonalból 1,9 km árvízvédelmi fal. A területet legerősebben az 1879. évi árvíz súly- totta, amely Szegedet és a környező településeket elpusztította. A katasztrófális árvíz után épült meg a Szeged védelmét szolgáló körtöltés. A múlt század második felében az öblözet területén kisebb ármentesítő társulatok működtek. A század elején a szegedi társulat a sövényházi keresztgátig építette ki védelmi vonalát. A védtöltés jelenlegi méretei: koronaszélesség a 29,500—30,900 km közötti szakaszt kivéve 6,00 m. A vízoldali rézsű 1:3, a mentett oldali 1:2 és 1:3, a korona alatt 2,00 m-rel, 4,00 m széles padkával. Szegednél a korona szélességének legkisebb mérete 10,00 m. Az árvízszint felett előírt 1,50 nies túlemelés a legtöbb helyen nincs meg, helyenként az csak 60 cm. A töltés anyaga túlnyomórészben homokos, iszapos agyag, kisebb szakaszon szikes agyag. Az altalaj több helyen vízáteresztő, legerősebben a 23 250—24 600 km szelvény között, ahol a töltés szikes talajra épült. Ez a rész csúszásra hajlamos. Szeged város belsőségi területét körtöltés védi. A töltést fő védvonali méretűre építettéle ki és külső rézsűjét részben téglával burkolták. A szegedi öblözetet az Algyő—szegedi vasútvonal kettészeli. A vasútvonalat Algyőtől Baktóig, Baktótól pedig a körgátig az ún. Sárgatöltést fel tudjuk használni lokalizálás céljára. A Gyálai öblözet Szegedtől délre a jugoszláv határig terjed. Területe 3800 ha. Az öblözet az ország legmélyebben fekvő területei közé tartozik. A védtöltés 1876-ban, 1877-ben és 1888-ban szakadt át és az egész öblözet víz alá került. A védvonal hossza 11,00 km, keresztmetszeti méretei: koronaszélesség 6,00 m, vízoldali rézsű 1:3, a mentett oldali 1:2, a koronaszint alatt 2,00 m-rel, 4,00 m-es padkával. A töltés anyaga homokos agyag, szivárgásra hajlamos. Az altalaj helyenként vízáteresztő és buzgárképződésre hajlamos agyagos iszap. Különösen veszélyes a 6,200—6,500 és 7,450—7,600 km-ek közötti hajdani Tisza-meder áttöltött szakasza. A töltés előírt magassága nincs meg. A magassági hiány 30—70 cm. A Tiszántúli öblözet a Tisza balpartján a Hármas-Körös és Maros között fekszik. Területe 212 300 ha. Töltéseinek mai formáját legnagyobbrészt az 1886-ban alakult Körös-Tisza-Marosi Armentesítő és Belvízszabályozó Társulat adta meg. A mezőgazdasági jellegű területet védő töltések összhosszúsága a Sámson—apátfalvi védszakasszal együtt 181,174 km. A töltéskorona a mértékadó árvízszint felett a Tiszánál és Hármas-Körösnél 1,00—1,50 m-re, a Maros mentén pedig 0,5—1,10 m-re van. A töltés anyaga a Tiszánál és Hármas-Körösnél általában iszapos agyag, a Maros mellett pedig iszapos homok és iszapos agyag fordul elő leggyakrabban. A Tisza és Maros töltéseinél találunk szikes szakaszokat. Az altalajnál kötött agyagféleségek és áteresztő homokrétegek váltogatják egymást, helyenként szikes rétegekkel. A Tiszántúli öblözetben a szentes—kunszentmártoni, a szentes—csongrádi, a hódmezővásárhely— makói vasútvonalat, a makói keresztgátat és a nagyfai holtág töltését használhatjuk fel lokalizáló gátnak. Az öblözetben fekvő Hódmezővásárhely városát elhanyagolt körtöltés védi. A körtöltés hossza 20,473 km. Mindszent és Mártély között a Tisza balparti hullámterén van a Gémestavi nyárigát, amely a helyi +650 cm vízállásig véd. A Maros jobbparti hullámterén van a Makói nyárigát, amely a helyi +430 cm-es vízállásig véd. A torontáli öblözet határa északon a Maros balparti, nyugaton a Tisza balparti védvonal, délről a jugoszláv, délkeletről a román országhatár. Magyarországra eső területe 25119 ha. A töltések hossza 41,040 km. Az öblözet első árvízmentesítési kísérlete a XIX. Ármentesítő és Belvízszabályorzó Társulat adta meg. A töltések mai formáját a volt Felsőtorontáli folyószabályozás által kívánt módon hajtottak végA védtöltés koronaszintjét a Tisza mellett az 1919. évi árvízszint fölé 1,50 m-re, a Maros mellett pedig 1,20 m-re tervezték. A töltések azonban a terv szerinti méretre még sok helyen nincsenek kiépítve. A szélesésgi méretből igen sok, a magassági méretből pedig átlagosan 30—50 cm hiányzik. A töltések anyaga az alsóbb rétegeknél kötött talaj, a felsőbb szinteken homokos. Az altalaj több 103
