Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)

III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása

szelvénytől a jugoszláv határig, balparti töltése a Körös betorkollásától ugyancsak a déli országhatárig, a Körös balparti töltése a 11,3 km-től a tiszai torkolatig és a Maros mindkét oldali véd- töltése a román határtól a torkolatig, a Dongaéri főcsatorna torkolati szakaszának töltése, valamint a Sámson—Apátfalvi főcsatorna gátja tartozik. Az

I. rendű fővédvonalak összhosszúsága 336,7 km. Folyószabályozás szempontjából a Tiszának a jugoszláv országhatártól a 158 fkm-től a Hármas- Körös torkolatáig a 242,1 fkm-ig terjedő 84,1 km hosszú szakasza és a Marosnak à torkolattól az 50 fkm-ig terjedő szakasza tartozik. Hatásköre alá tartozó összes folyóhossz tehát 134,1 km. E folyóhosszból a Tiszán a 158 fkm-től felfelé a

162,5 fkm-ig terjedő 4,5 km-en, a Maroson pedig a 29 fkm-től az 50 fkm-ig terjedő 21 km-en a mindenkori sodorvonal képezi az országhatárt és mindkét folyó e szakaszán csak a jobbpart áll kezelésünk alatt.

1.2 A múlt és a jelen

1.21 AZ ARVIZMENTESlTÉS ÉS ÁRVÍZVÉDELEM MÚLTJA ÉS JELENE

Évszázadokkal ezelőtt az árvízmentesítés előtti időszakban a folyóvölgyek területe nyílt ártér volt, melyet a magasabb szinten levonuló víz évről évre elöntött.

Később az árvizek elleni védekezés hosszú időn át a folyó mentén élő lakosság gondja volt s ezek tervszerűség nélkül, önállóan, sőt sokszor egymás kárára védekeztek.

A tervszerű árvízmentesítés feltételeit az 1815- ben létrehozott Vízépítési Igazgatóság teremtette meg. A XIX. század derekán elkészült a Tisza- szabályozás terve. A folyószabályozási munkák meg is indultak, de az ármentesítés ügye Vásárhelyi Pál halála (1846), a szabadságharc és az utána bekövetkezett osztrák önkényuralom miatt ismét gazdátlanná vált. 1885-ig megépült ugyan sok összefüggéstelen védtöltés, de ezek továbbra is csupán helyi érdeket szolgáltak s elégtelen méretűek és gyenge kivitelűek voltak.

Vásárhelyi Pál helyes elgondolásával ellentétben a folyókanyarulatok átvágását a felső szakaszon kezdték meg s ezzel az amúgyis nagyobb esésű folyómederben a víz számára még gyorsabb lefutást biztosítottak. Az alsó mélyártéri területeket viszont a végpusztulás veszélye fenyegette és minden bő vízjárású esztendő nagy kárt okozott s az önálló védekezés minden árvíznél összeomlott. Az érdekeltségek megpróbáltak ugyan tömörüléssel segíteni magukon, de nagyobb előrehaladást kormánytámogatás híján, ezzel sem értek el.

Eredményes munka az ármentesítő társulatok megalakulásával kezdődött. Azok munkája nyomán a terület védvonalai, töltései már századunk legnagyobb árvizei (1919. és 1932. évi) ellen is kellő biztonságot nyújtottak.

A fejlődést célszerűen öblözetenként követjük.

Az Alsó-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság hatáskörébe tartozó Tisza-jobbparti ártér négy öblö- zetre oszlik. Ezek: csongrádi, sövényházi, szegedi és gyálai öblözet.

A csongrádi öblözetet északról magas part, keletről a Tisza, délről a Dongéri főcsatorna töltése határolja. Az öblözet ármentesítése 1840 után kezdődött. Az időszakosan erősítet és magasított töltéseken az 1855., 1876. és az 1888. évi szakadások nagy pusztítást okoztak. 1888-ban az öblözet területét is magába foglalva megalakult a Csongrád- Sövényházi Armentesítő és Belvízszabályozó Társulat. A társulat 8 év alatt építette ki a védtöltést a szükséges műtárgyakkal, az 1881. évi árvízszint fölé 1,50 m-es túlemeléssel, 4—6 m-es korona- szélességgel, az árvízszintig felérő 4,0 m széles padkával, a vízfelőli oldalon 1:3, a mentett oldalon pedig 1:2 rézsűvel.

Az 1888., majd 1895. évi árvíz tanulságai alapján az 1910-es években a töltést megerősítették, majd az 1919. évi árvíz után 1920—1928 között a töltés koronaszintjét 1,50 m-rel emelték az 1919. évi árvízszint fölé, a vízfelőli oldalon általában 1:4 m, a mentett oldalon pedig 1:2 rézsűvel és az árvíz magasságában 4,0 m széles padkával. Az 1880-as években Csongrád városánál 4,5 km hosszban téglával burkolták a töltést. A megerősített töltés az 1932. évi, eddig tapasztalt legmagasabb árvíznek is sikeresen ellenállt.

Az árvízmentesített terület nagysága 17 560 ha. Az árvízvédelmi töltés koronája jelenleg a mértékadó árvízszint fölött 1,00—1,50 m-re van.

A töltés anyaga általában zsugorodásra hajlamos, iszapos agyag. Az altalaj sok helyen hosz- szabb szakaszokon vízáteresztő és csúszásra hajlamos szikes.

Csongrád városát északról magas part határolja, délről és nyugatról 8,0 km hosszú, elhanyagolt körtöltés.

Csongrád felett a magas part és a Tisza közötti 4600 ha kiterjedésű hullámteret az Alpári nyárigát védi.

Az árvízvédekezést a Csongrádi Szakaszmérnökség látja eL

A sövényházi öblözet a Tisza és a Dongér főcsatorna töltése és a sövényházi keresztgát között fekszik. Az öblözetben az 1850-es években alakult meg az első ármentesítő társulat. 1859-ben épült ki a percsorai keresztgá és Sövényháza között lévő ár- vízvédelmi töltés, amelyen az 1879. évi petresi szakadás Szeged elpusztulását okozta. A töltésszakadás, az altalaj hidraulikus talajtörése miatt következett be, mintegy 400 m hosszú szakaszon.

A nagy árvíz után 1888-ban Baross Gábor egyesítette a Csongrád és az algyői híd között alakult apró társulatokat Csongrád-Sövényházi Ármentesítő Társulat néven. Ez építette meg 1894-ig a mai vonalozású, de a mainál kisebb méretű töltést.

A mai védtöltést az 1919. évi eddigi legnagyobb árvíz tapasztalatai alapján építették ki az 1926— 1930 közötti években.

Az öblözet területének kiterjedése 19 710 ha, jellege mezőgazdasági.

102