Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
eiü^zsjos KÖQ — középvízihozam (az érkező napi középvízhozamok sok évi számtani középértéke). Táblázatunkban a hosszabb észlelési múlttal rendelkező állomásoknál ezt az értéket általában az 1931—1960. időszakra adjuk meg; a részletes megfigyelésbe be nem vont, vagy csak újabban bevont vízfolyások esetében elméleti úton levezetett érték lévén, időszakhoz nem rendelhető; NQmo/,, — a 10 évenkint átlag egyszer eléírt, ill. meghaladott magyvízi hozam; NQ3o/0 — a 33 évenkint átlag egyszer elért, ill. meghaladott árvízi hozam; NQ2o/0 az 50 évenként átlag egyszer elért, ill. meghaladott árvízi hozam; NQío/6 a 100 évenkint átlag egyszer elért, ill. meghaladott árvízi hozam; Az ismétlődési gyakorisághoz kötött hozamérté- kekkel kapcsolatban rá kell mutatnunk,: a matematikai statisztika csak arra adhat feleletet, hogy változatlan éghajlati- és mederviszonyokat feltételezr- ve, végtelenül hosszú idő átlagában mekkora egy meghatározott ismétlődési gyakorisághoz kötött árvízhozam, de nem mondhat semmit az események bekövetkezésének valószínű időpontjáról. (Sokszor határozottan megfigyelhető pl. a katasztrofális árvizeknek bizonyos halmozódása.) d) Hangsúlyozzuk, hogy a vízhozamokat — különösen a szélsőséges értékeket — ugyanabban a szelvényben is különféle tényezők, mindenekelőtt a hazai és külföldi vízhasználatok és vízimunkák befolyásolják. A jellemző vízhozamok megadásánál (ellenkező értelmű megjegyzés hiányában) igyekezz tünk az állandónak nevezhető tényleges! helyzetet feltüntetni: így a megadott értékek a folyamatos vízhasználatok, szenny- és esetleges bányavízbevezetések, árapasztók hatását általában tartalmazzák. Ezzel szemben az idényjellegű vízhasználatok (pl. öntözés, időszakos ipari vízhasználat) hatását igyekeztünk kiszűrni, tehát ezek esetében, az (elméletben rekonstruált) természetes állapot megállapítására törekedtünk. Az árvízi hozamok értékeit a meder (árvízi meder) kiépítettsége, ill. állapota döntően befolyásolhatja. Itt azt a célt tűztük ká, hogy a nagyvízi értekék általában a jelenlegi mederkiépítettségnél jobb, de még nem gyökeresen megváltoztatott helyzietre vonatkozzanak. Az olyan csatornáknál, amelyek rendeltetésszerűen csak árvíz idején; szállítanak vizet, csak a maximális vízszállítást tüntettük fel. e) A határt szelő és azt képező vízfolyások rendszerében a múltbeli (és a tervezett) külföldi beavatkozások megfelelő ismeretének hiánya különös nehézségeket és bizonytalanságokat eredményez. Egyes vízfolyásoknál a több évtizedre visszanyúló megfigyeléseink ennek folytán inhomogének és így 77 Jellemző vízhozamok Kóka (322) Tá piószentmárton Tápiószele Gyoma (329) Csongrád Karcag (350) M ezőtúr Felső-Tápió Haj ta ér Há rmas-Körös Hortobágy- Be rettyó főcs. Alsó-Tápió Alsó-Tápió Alsó-Tápió Tisza Tisza Hármas-Körös Hármas-Körös
