Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
reális következtetések levonására aligha alkalmasak. f) Műcsatomák, holtmedrek, zsilipekkel ellátott vízfolyások (malomcsatornák, alföldi csatornák és kisebb vízfolyások) esetében a jellemző vízhozamok egyáltalán nem értelmezhetők, vagy legalábbis hidrológiai megfontolások alapján nem adhatók. Táblázatunkban ezért ezekkel nem foglalkozunk. Hasonlóképpen olyan csatornáknál, melyek rendeltetésszerűen csak árvíz idején szállítnak vizet, csak a maximális vízszállítást tűntettük fel. A különböző tervezések során, csak ritkább esetben van szükségünk hidrológiai adatokra épp az észlelőáll omások szelvényében.. Ezért elkészítettük a terület főbefogadómak hidrológiai hossz-szelvényét is (19. sz. ábra), melyről a vízfolyás tetszőleges szelvényére leolvasható a közepes és két szélsőség ges vízhozam, továbbá ezek fajlagos értékei. 2.3222 KEVÉSBÉ JELENTŐS VÍZFOLYÁSOK A víznajzilag nem tanulmányozott — táblázatainkban sem szereplő — általában III. kategóriába sorolt vízfolyások középvízhomának meghatározásában (egyéb adat híján) a kerettervezés számiára a 20. ábra. nyújthat segítségét. Ha az ábráról leolvasott fajlagos lefolyás^értéíkeket a vízgyűjtőterülettel szorozzuk, a sokévi középvízhozamot kapjuk. Erről a hidrológiai analógia elvén, a 22. táblázatban szereplő, részletesebben is tanulmányozott környékbeli kisvízfolyások viszonyszámainák értelem- szerű felhasználásával térhetünk át a különböző nevezetes kisvízhozam értékeikre. Felhívjuk azon>- ban a figyelmet, hogy az alföldi területeken, ahol a belvízrendszerek méretezéséhez elsősorban a lefolyás csúcsértékeinek ismerete fontos, ez az átlagos lefolyása térkép közvetlenül nem használható fel. A táblázatban nem szereplő vízfolyásokra az árvízhozamok tájékoztató megadása ugyancsak a táblázatban szereplő környékbeli vízfolyások megfelelő értékeinek értelemszerű felhasználásával, a vízgyűjtőterületek kb. négyzetgyökeinek: arányában történő átszámítással, azonban mindig a helyi adottságok figyelembevételével végezhető el. 2.323 Hidrológiai előrejelzések Hazánkban az árvízi előrejelzések a legismertebbek. A folyami duzzasztóművek és a tározó- medencék gátszerkezetéinek kezeléséhez folyamatos, naponkénti előrejelzésekre van szükség. Az öntözést és a különféle más vízhasználatokat — különösképpen, ha víztározással párosulnak — a lefolyó vízhozamok és a forráshozamok hosszúidejű előrejelzése teheti a szó valódi értelmében vízgazdálkodási tevékenységgé. Az 5—15 napos kisvízi előrejelzések a gázlós folyószakaszokon előfeltételei a biztonságos és gazdaságos hajózásnak. Főként a hajózási üzem tervszerű irányítását szolgálják a jégjárásra vonatkozó rövid és hosszúidejű előrejelzések is. Néhány éve rendszeresen készülnék a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben hoszr szúidejű előrejelzések a talajvíz (lásd 2.426) és a tavak tavaszi legmagasabb vízállására, és folynak az előkészítő kutatások a mederalakulás előrejelzése terén. A területen ez ideig a Tiszára készültek előrejelzési segédletek. A Tisza Tiszafüred és Csongrád közötti szakaszán 5—12 nappal és 15—40 cm pontossággal lehet előre- j elezni az árhullámok tetőzését. A területen a hidrológiai előrejelzések fejlesztése terén az alábbiak a főbb feladatok, illetve lehetőségek: Árvízi előrejelzési módszerek kidolgozása és a víz jelzőszolgálat megszervezése a Zagyván, Tárnán és a főbb kisvízfolyásokon. A vízhasználatok szempontjából jelentős vízfolyások és források nyári kisvizeánek hosszúidejű előrejelzésére szolgáló segédletek kidolgozása (pl. Salgótarján, Hatvan és környékük vízellátása számára). Folyamatos, naponkénti vízh02am-előrejelzések segédleteinek kidolgozása a Tiszai, Tiszafüred és Csongrád közötti szakaszán a hajózás és a parti vízhasználatok számára. A belvízi tájékoztatás és előrejelzés segédletednek kidolgozása, illetve fejlesztése és a jelentőszolgálat megfelelő bővítése a belvízöblözetekben. 2.33 VlZHÖMÉRSÉKLET A gyakorlati vízgazdálkodás álló- és folyóvizeink hőmérsékleti viszonyainak ismeretét is egyre inkább megköveteli. Számos vízhasznosítási tevékenység a felhasznált víznek nemcsak mennyiségével és összetételével, hanem hőfokával szemben is határozott igényeket támaszt. (A nyári hónapokban pl. az öntözővíz megkívánt hőfoka 20—28 C°, a halastavaké 16—18 C°, de nem közömbös az ipari vízigények legjelentősebb hányadát kitevő hűtővizek beszerzési hőfoka sem.) Fontos a vízhőmérsékleti adatok ismerete a jégviszonyok előrejelzésével és a folyók, tavak öntisztulásával foglalkozó vizsgálatoknál is. Bár a vízhőmérsókletre vonatkozó adatgyűjtés még csak kereken 15 éves múltra tekinthet vissza, a következő törvényszerűségek máris megállapíthatók : a) Míg állóvizeinkben általában hőmérsékleti rétegződés figyelhető meg (télen a fenék felé haladva melegebbek a rétegek, nyáron fordítva), a folyóvizek hőfoka — gyakorlatilag — a keresztszelvény minden pontjában egyenlő. b) A víz nagyobb fajhőjéből következik egyrészt, hogy tavasszal sokkal lassabban melegszik fel, mint a levegő, és ősszel lassabban hűl le annál, — tavasszal és nyáron tehát melegebb, ősszel és télen hidegebb a levegő, mint a víz; — másrészt, hogy ugyanez az eltolódás a lég- és vízhőmérséklet napi menetében is jelentkezik. A víz hőmérsékleti görbéje általában sokkal kiegyenlítettebb a levegőénél. Azok a vízfolyások, melyek hozamának jelentékeny hányadát talaj- és mélységi eredetű vizek te78
