Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
XII. fejezet. Víztározás és annak többcélú hasznosítása
követő években tettek, a felszabadulás utáni hatalmas fejlődés ellenére 1960-ig mindössze két tározó épült. A meglévő két tározó adatai az alábiak- ban foglalhatók össze: Bikk pataki tározó (29) a recski ércelőkészítőtől nyugatra mintegy 200 m-re helyezkedik el. A tározó 1924-ben épült a Bikk patak völgyében, és kiépítésekor területe 6,5 kh volt. Kiépítésekor a tározó térfogata 60 000 m3. A medence átlagos mélysége 2 m. A tározó rendeltetése a recski ércelőkészítő üzem vízellátása, másodlagos funkciója haltenyésztés. A medencét az ércelőkészítő üzem rendszeresen iszaiptalanítja. A tározó vízellátását a Bikk patak vizéből biztosítja. Az üzemi vízkivétel gravitációs úton történik a tározóból 600 mm 0-jű acélcsővezetéken, majd 3 db 600 1/perc teljesítményű szivattyú nyomja az üzemi vizet felhasználási helyére. A kivett vízmennyiség az üzemben felhasználást nyer, s mint szennnyvíz kerül a recipiensbe. A tározó rendszere vögyzárógátas. A völgyzárógát hossza 50 m, koronaszélessége 3,0 m, anyaga földgát. Az árvizek levezetésére burkolt árapasztó csatorna szolgál. A tározó halászati hasznosítója 1955-ig maga a recski ércelőkészítő üzem volt, 1955-től pedig a helyi „Vöröshajnal” Tsz.. A tározó természetes halhozama jó. A Salgótarjáni Erőmű tározója (30). Az erőmű építését 1912-ben kezdték, és a hűtővíz ellátásához Zagyvaróna területén a Zagyva vízgyűjtő legfelső részén 1920-ban létesítettek tározót. A tározó egyszerű földgát, melyen keresztül az üzemvíz-kivétel és a túlfolyás egyszerű módon van megoldva. A tározó megépülése után hamarosan eliszapolódás veszélye mutatkozott, mert a Felső-Zagyva vízgyűjtője kopár, laza homokköves terület, ahol az erózió igen nagy mértékű. Az eliszapolódás miatt a tározó fölé előbb egy durva, majd később még egy finom hordalékfogó épült. 1950-ben megkerülő csatornát és alagutat építettek, hogy a hordalékos árvizeket ezen elereszthessék. A szűk vízháztartás azonban általában nem engedi meg a vízkészlet eleresztessél történő kockáztatását, és ezért ezek az új művek használatban sohasem voltak. Így a tározó hordalékfogóit rendszeresen és hatalmas költséggel kotorni kellett. Ma már időszerű a tulajdonképpeni tározó kotrása is, mert tározóterének egy- harmada megtelt. A tározó vízszolgáltatása kielégítő. A hordalék elleni védelmet a vízgyűjtő erdősítésével és a vízmosások megkötésével kell megteremteni. A tározó túlfolyója 4 m 0-jű betomnyelő, mely a gát előtt helyezkedik el. 1.3 A víztározás és annak többcélú hasznosítási; fejlesztésének szükségessége A múlt és jelen állapot értékelése alapján és a jövő vízigényeinek ismeretében a tározás fejlesztése tekintetében állást lehet foglalni. A 8. TVK terület tiszai részének vízigénye jóval magasabb, mint azt az óvatos becslések előirányozzák. A rendelkezésre álló vízkészlet nem elegendő, és joggal beszélhetünk vízhiányról. A vízhiány pótlása a rendelkezésre álló felszíni vizekkel még a gazdaságosabb tározásokat kiépítve sem oldható meg megnyugtatóan. Ezért a víz pótlása idegen vízgyűjtőkből elengedhetetlen. Vízpótlás szempontjából elsősorban szóba kerülhet az Ipoly vízkészlete, melyet vagy a Nógrádszakáli (Rárosi) tározóban gyűjtené- nek össze és a Mihálygergelyi vízjárást kiegyenlítő tározón keresztül juttatnák a Zagyva völgyébe. A Zagyva-völgy jelenleg kimutatott ipari és ivóvíz- igénye 520 lit/s, a távlatban a fejlődő iparra, az igényes mezőgazdaságra és a közegészségügyi kívánalmakra való tekintettel legalább 1 000 lit/s állandó vízsugár előkészítése lenne megnyugtató. Ebből a legfelső Zagyva-vidék (Salgótarján, Zagy- vapálfalva, Kisterenye és Nagybátony) 500 lit/s-ot használna el. Mivel az Ipolyból ekkora vízmennyiséget kivenni nem tudunk, feltétlenül szükséges ezen felül a Zagyva és mellékágai vízfeleslegének felfogása, és tározással történő adagolása. Felmerült gondolat a Zagyva vízpótlása a Tama felől, mely főleg azért kecsegtető, mert aránylag rövid csővezetékkel megoldható. Itt azonban a Tar-völgy vízigényét tekintetbe kell venni. A Közép-Zagyva fejlődő ipara (cukorgyárak, hőerőművek, cementgyár, stb.) vízellátása Apc és Hatvan között síkvidéki tározók létesítését teszi, szükségessé. Az öntözéses gazdálkodás egyre gyorsabb kifejlődésével a terület keleti (Tiszai, illetve Körös-menti) részein, is egyre inkább vízhiány mutatkozik. Az öntözéses gazdálkodásba bevonandó újabb területek megöntözéséhez szükséges öntözővíznek csak egy része biztosítható élővízfolyásból. Az öntözéses gazdálkodás jelenlegi fejlettségi fokánál is üzemelési időszakban a Tisza öntözésre felhasználható vizének mintegy 90%-a kerül kiadagolásra. A Körös mentén nagyjából hasonló a helyzet, míg a Zagyva alsó szakaszán úgyszólván semmi sem áll már rendelkezésre. Még ha figyelembe vesszük is a Tisza II. és Tisza III. vízlépcsők létrejöttével kialakuló medertározókat is, a Keretterv távlatában mintegy 40 000 ha-nyi terület megöntözése csak rendszeren kívül, részben tározók vizével lehetséges. A 40 00 ha rendszeren kívül létesítendő öntöző terület a VI. fejezet anyagában szerepel. A 8. TVK területe Közép-Tiszavidék keleti részén levő holtágak és egyéb tározók az ehhez szükséges víznek csak egy részét képesek jelenlegi állapotukban tárolni. Ez szükségessé teszi, hogy jelenlegi tározóink tározóképességét növeljük. A 8. TVK északi, mátravidéki körzetében a megnövekedett és újonnan létesített ipari üzemek, valamint városok nagymértékben fokozzák a különben is vízhiánnyal küzdő vidék ipari- és ivóvízellátási problémáit. A körzetben aránylag sok mezőgazdasági szempontból értéktelen, vizenyős, mélyfekvésű völgy van. Ezek alkalmasak tározók építésére. Nagyobb vízigényű ipar- és, öntözőtelepek létesítése a területen csak tározók építésével együtt képzelhető el. A mátravidéki körzet közművesítése az ország más vidékeihez viszonyítva, elmaradottnak mondható. A közművesítés a városokban is csak részlegesen 301
