Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)

I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban

3. A VÍZGAZDÁLKODÁS jövöje A víz iránti igényeik, a termelőerők gyorsütemű fejlődése, a lakosság életszínvonalának, kulturá­lis és anyagi jólétének emelkedése következtében hatványozott mértékben növekedtek, a jövőben az igényeknek a fejlődéssel együttjáró további nagy­arányú emelkedésiével kell számolnunk. Ennek fel­ismerése szükségessé teszi, hogy a vízzel való gaz­dálkodást időbeli távlatokra, térbelileg átfogó mó­don, a komplex népgazdasági feladatok és termé­szeti adottságok szempontjából tervezzük. Tisztá­ban kell lennünk vízgazdálkodási lehetőségeinkkel, s a népgazdasági ágak részéről a víz iránt támasz­tott igényeket össze kell hangolni a regionális te­rületrendezés, a lakó- és ipartelepek s ezeken be­lül a kommunális intézmények szükségleteivel. A szükségletek kielégítése érdekében az eddiginél is nagyobb tervszerűséggel kell eljárnunk, azaz fej­leszteni kell vízgazdálkodásunkat. A vízgazdálkodás fejlesztésének kiindulási alap­jai a természeti adottság és a jelenlegi helyzet. Ebből folyóan: számításba kell venni, hogy ha­zánk legkisebb vízkészlete jó közelítéssel 1220 m3/ sec, csapadékosabb éviekben és rétegvízutánpótlást is figyelembe véve a közepes vízkészlet 4180 m’/sec. Ezzel szemben az 1961-ben támasztott vízigény 204,8 m3/sec. volt, azonban az eddigi növekedést és fejlődést véve alapul, az az igény 1980-ra már 660 m3/sec-ra növekedik. A vízkészlettel takarékoskodni kell és összhangba kell hozni az igényekkel. A takarékosságnak egyik módja a víztárolás, azaz a vízfbő időszakok vízfeles- legének kisebb vízhozamú időszakra való raktáro­zása. Rendkívül fontos továbbá, a vizek tisztasá­gának megóvása, vagy a már szennyezett vizek megtisztítása, újból való felhasználás végett. A víz­igények kielégítése szempontjából első helyen áll az ivóvízellátás, amit mindenütt és minden körül­mények között ki kell elégíteni. A mezőgazdasági és ipari vízszükségletekből elsősorban azokat kell kielégíteni, amelyek népgazdasági szempontból a leghatékonyabb üzemek ellátását biztosítják. E szempontból rendkívül fontos, hogy az egyes víz­ügyi építő munkák ne szétforgácsoltán', hanem egy­séges keret tervében, egymással összefüggésben ke­rüljenek megvalósításra, éspedig úgy, hogy alapul szolgáljanak a további fejlesztésnek is. Arra kell törekednünk, és el kell érnünk, hogy a különböző ipari üzemek, termelőszövetkezetek, állami gazda­ságok, vízgazdálkodási társulatok, tanácsok, stb. vízépítési beruházásaikat egymástól ne elszigetel­ten, hanem összehangolva, egységes terv keretében, s a területi és időbeli összefüggésekre tekintettel valósítsák meg. A terület fejlesztési tervének össz­hangban kell állnia a szomszédos terület fejlesztési tervével. Sőt ezen túlmenően, a szocialista orszá­gok közös vízgyűjtő területeit egységes egésznek kell tekinteni és a szükséges feladatokat közösen kell megoldani, amint erre már példa is van. Mindez megkívánja a helyi és országos felmérő munkát és ennek alapján összenhangolt távlati terv elkészítését. Ezt a célt szolgálja az Országos Víz­gazdálkodási Keretterv elkészítéséről szóló 2001/ 1961. Korm. számú határozat, s az ennek végre­hajtása érdekében kiadott 65973/1961. Országos Vízügyi Főigazgatósági rendelet, valamint a Fő- igazgatóság vezetőjének a 34/1961. számú utasítása. A Keretterv célja, hogy a vízgazdálkodást átfogó módon, távlati fejlődésének keretében, a komplex népgazdasági és természeti kihatások egységében szemlélje és irányítsa. E célból tartalmazza a víz- gazdálkodás múltjára és jelenlegi helyzetére vonat­kozó alapvető adatokat és hosszú távlatokra szó­lóan a műszakilag célszerű, gazdaságos vízgazdál­kodási fejlesztési lehetőségeket és az. egymással összefüggő művek esetében a megvalósítás ésszerű sorrendjét is. A Keretterv területi egységenként, de a szomszé­dos területekkel összhangban készül, s az egyes ke­rettervekből készül majd el az országos keretterv. A területi vízgazdálkodási kerettervek kidolgo­zásánál felmerülő nagyobb jelentőségű műszaki és elvi kérdések megtárgyalása, a tervek és javasla­tok bírálatára vízügyi igazgatóságonként Területi Vízgazdálkodási Keretterv Bizottságok alakultak, melynek elnöke a vízügyi, igazgatóság vezetője. A bizottságokban (TVKB) tagként szerepelnek a megyei párt, tanács képviselője, illetőleg végre- hajtóbizottságánák elnöke, a mezőgazdasági, épí­tés-közlekedési, ipari, egészségügyi és tervosztá­lyainak vezetői, továbbá az állami gazdaságok me­gyei igazgatóságának vezetője, tudományos kutató­intézetek vízgazdálkodással kapcsolatos munkakör­ben dolgozó munkatársai, a Hazafias Népfront me­gyei bizottsága', és a Magyar Hidrológiai Társaság helyi képviselője. A TVKB-nak nagy szerepe van a tervezésben, mivel lehetőséget ad tanácsi szakigazgatási szer­vek és a tudományos kutatóintézetek', valamint egyéb szervek szempontjainak érvényesítésére, táv­lati- és fejlesztési terveik, összehangolására. A Területi Vízgazdálkodási Kerettervet a terü­leten illetékes Vízügyi Igazgatóság vízépítésben jár­tas s kellő tapasztalattal és felkészültséggel ren­delkező mérnökei és technikusai készítették. A Vízgazdálkodási Kerettervvel kedődik a vízzel való tényleges gazdálkodás, amikor a népgazda­sági tervek alapján vizsgáljuk az ármentesítés, folyószabályozás, belvízszabályozás, kisvízfolyások és azok vízgyűjtő területének rendezését, az öntö­zést, víztárolást, halászat, ivó- és ipari vízellátás, a települések és ipartelepek csatornázása, a viziek tisztaságának védelme, a vízierőhasznosítás, a vízi- utak, kikötők, ásvány-, hév-gyógyvizek hasznosí­tása, az üdülés, vízisportok, és a természetvéde­lemmel kapcsolatos tervek összefüggéseit és köl­csönhatásait. A vízkészlet alapján kialakult vízgazdálkodási tervek megvalósításához hozzátartozik az építés, üzemelés és -ellenőrzési. E tevékenységeket együtt­véve vízügynek nevezzük. A 'irtai vízügyi szervezet a múlttal szemben hala­dást mutat, mert a vízgazdálkodási részegységek feladataikat a maguk területén a lehetőségekhez 31

Next

/
Oldalképek
Tartalom