Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
X. fejezet. Vízerőhasznosítás
töltés anyagának feltárására is végeztek fúrásokat. A közelmúltban a VITUKI végzett talaj feltáró fúrásokat a bögében, éspedig minden km-ben a töltés hullámtéri és mentett oldali lábánál. A Tisza vízjátékának hatását a környező talajvízszintre a VITUKI észlelő kutak segítségével figyeli, a tiszaszöllősi, tiszaderzsi, abádszalóki és tas- konyi talajvízkút szelvényben. A talajmechanikai és talajtani vizsgálatokat az 1953—58. közötti fúrások feldolgozása során részben a Földmérő és Talajvizsgáló Iroda, (1953. évi fúrási adatok feldolgozása), részben a VlZITERV végezte. A Tisza II. vízlépcső tiszabúrai elhelyezésével kapcsolatban (a 398,1 fkm szelvényben) az Építőipari és Műszaki Egyetem adott alapozási véleményt. Jóllehet, a vízlépcsőt jelenleg a kiskörei híd felett tervezik, a további talaj feltárások eredményei azonban felhasználhatók. Az 1961. év végén és 1962-ben végzett talajfeltárások kiértékelése folyamatban van. Hidrológiai vizsgálatokat eddig a vízlépcső tiszabúrai elhelyezésével kapcsolatban végeztek. Meghatározták a 398,1 fkm szelvényre vonatkozó vízhozamgörbét, a vízállások és vízhozamok szélső értékeit. A matematikai statisztika módszerével az 1901—50-es idősor alapján megállapították a különböző valószínűséggel várható vízhozamok értékeit, a hullámtér beépítése miatt bekövetkező túlduzzasztás értékét. Meghatározták a 88,50 m Orsz. duzzasztási szinthez tartozó duzzasztási görbéket. Hordalékmozgásra vonatkozó vizsgálatokat a VITUKI végezte el. Részletes talajhidrológiai vizsgálatokat folytattak a tiszabúrai vízlépcső elhelyezéssel kapcsolatban a vízlépcső környékén és a bögében. Megállapították, hogy az öblözetekben a duzzasztás következtében a talajba szivárgó vizek összegyűjtése és elvezetése okoz jelentős műszaki problémát, ha a duzzasztás előtti talajvízszintet kívánják továbbra is biztodsítani. Természetbeni kísérletet a Tisza II. vízlépcsővel kapcsolatban nem végeztek. Kisminta kísérletek a VITUKI-ban folytak, ezek a vízlépcső tiszabúrai elhelyezése során 'kialakuló áramlástani viszonyokra, továbbá a mederelzáró szerkezet és az utófenék kialakítására, valamint a vízlépcső általános elrendezésére terjedtek ki. A kiskörei elhelyezéssel kapcsolatban a VITUKI újabb kisminta kísérleteket indít el az áramlástani viszonyok meghatározására és a vízlépcső általános elrendezésére vonatkozóan. A Tisza III. vízlépcső létesítése érdekében feltárási és kutatási munkákat még nem végeztek. A Tisza III. vízlépcső környezetére, a vízlépcső helyére és bögére feltárási adatok nem állnak rendelkezésre. A duzzasztott térben a szivárgási veszteségek számításához 1961 évben az alpári hullámtéri tározóban 4 db, a Cibakházával szembeni hullámtéren 1 db, a vezsenyi öblözetben szintén 1 db fúrást végeztek. A feltárások alapján Csongrád térségében a vízvezető réteg átlagos vastagsága mintegy 15 m-ben állapítható meg. A szóbanforgó fúrások anyagának laboratóriumi vizsgálata alapján a szivárgási tényező értéke 0,25—1,0x10“5 cm/s. A talajréteg anyaga javarészt szürke iszapos homok. A vízlépcső szelvényében — a Tisza II. vízilépcsőhöz hasonlóan — a százéves valószínűséggel előforduló, mintegy 4 000 m3/sec mértékadó vízhozamnak kell levonulni. A Tisza III. vízlépcső csongrádi bogét felölelő szakaszán a kanyarulatokban a jég sokszor megáll és torlódik is, de káros torlaszok nem képződnek. A bögében a tiszai hordalék iszapos finom homok. A felette lévő Tisza II. vízlépcső megépítése változást fog előidézni a csongrádi böge hordalékjárásában. A Tisza III. vízlépcső megépítése után a bögében várható a hordalék lerakódása, azonban — a tisza- löki böge hasonló változásait ismerve — nem lesz nagyobb jelentőségű. A II. tiszai vízlépcső vízerőtelepe a duzzasztás eredményeképpen kialakuló eséssel hasznosítja a vízlépcső tovább bocsátott vízmennyiségét. Tekintettel arra, hogy a folyás irányában lejjebb fekvő vízlépcső duzzasztási szintjének emelése által elért energianyereség jóval több, mint a beduzzasztás által a felső vízlépcsőnél elvesztett energia, a II. tiszai vízlépcső duzzasztási szintjének emelése annak ellenére, hogy a Tiszalöíki Vízerőműnél sok évi átlagban 10 millió kWó energiaveszteséget okoz — a két vízerőművet együttvizsgálva — lényeges energiatöbbletet eredményez. A magasabb duzzasztási szint elősegíti továbbá a Tiszalöki Vízerőmű és a II. tiszai vízlépcső vízerőtelepének csúcsüzemét is azáltal, hogy Tiszalöknek kiegyenlítő tározójául, a II. Tiszai vízerőműnek pedig felső tározómedencéjéül szolgál. A vízlépcső 88,50—90,50 m duzzasztási szintje az átbocsátóit vízhozam függvényében 10,50—2,00 hasznosítható esést hoz létre. Nagy árvizek idején, amikor az esés 2,00 m alá csökken, a vízerőtelep üzemét leállítják. Az elmúlt 60 év hidrológiai megfigyelési adatai alapján és az öntözési idényben 90,50 m, az év többi részében 88,50, a duzzasztási szint, továbbá, naponta 1,5 órás csúcsüzem figyelembevételével az erőmű az alábbi teljesítmény és energiatermelési adatokkal jellemezhető. A beépített generátorok együttes teljesítőképessége 28 MVA A csúcsidőn kívüli időszak átlagos teljesítőképessége 12,4 MVA A folyamatos üzem (alaperőmű) átlagos teljesítőképessége 12,7 MVA Rövid idejű szabályozó teljesítmény 26,0 MVA Csúcsidőben szolgáltatott energiamennyiség 7,0 mill. kWó Csúcsidőn kívül szolgáltatott energiamennyiség 109,0 mill. kWó Évi átlagos termelhető energia- mennyiség 116,0 mill. kWó 282