Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
VII. fejezet. Halászati vízhasznosítás
VII. FEJEZET Halászati vízhasznosítás 1. BEVEZETÉS À feldolgozás során három időszakot különböztetünk meg. Az első időszak határa 1960. december 31-e, mely a szövegben megegyezik a jelennel és egyben elhatárolja a múltat. A második időszak 1960-tól 1980-ig terjed és ez szorosan kapcsolódik a népgazdaság 20 éves távlati fejlesztési tervéhez. A harmadik az 1980. év után következő és le nem határolt időszak. Ebben a részben kerülnek feldolgozásra a 20 éves tervidőszak utáni fejlesztési lehetőségek. 1.1 A témakör ismertetése A halászati vízhasznosítás címén a halászat három fő ágazatával: a természetes vizek halászatával, a tógazdasági, valamint a járulékos haltenyésztéssel foglalkozunk. A halászati vízhasznosítás feladata kapcsolódik a VI. Öntözés, IX. Települések, ipartelepek csatornázása és vizek tisztaságának védelme, továbbá a XII. Víztározás és annak többcélú hasznosítása című fejezetekhez. A természetes vizeink hasznosítása a halászatból, a halállomány növeléséből és a meglévő halállomány védelméből áll. A halászat — mint a tevékenység üzeme — magából a halfogásból, az ezt megelőző belterjes üzemelésből, előkészítő tenyésztési munkából és az ezt követő raktározási, szállítási és értékesítési tevékenységből áll. Tógazdaság alatt az olyan mesterséges halastavakból álló gazdasági egységet értjük, ahol tervszerű belterjes haltenyésztés folyik, és ahol annak a vízgazdálkodási feltételei biztosítottak. A tavak főbb tartozékai a töltések, a töltések hullámzás elleni védelmét biztosító művek, a víz beeresztésére és lebocsátására szolgáló (barát) zsilipek, az ezekhez csatlakozó táp- és lecsapoló csatornák, a közlekedést biztosító hidak, átereszek, továbbá bárkázó zsilipek, bekötő utak, gazdasági vasutak és távvezetékek. A tógazdasághoz tartozó magasépítmények: raktár, műhely, istálló, munkásszállás, őrház, iroda és lakóépület. A tógazdaságok műszaki megoldásukat tekintve lehetnek körtöltésesek, völgyzárógátasak és hossz- töltésesek. Járulékos haltenyésztésnek nevezzük, amikor az egyéb létesítmények főbb célja mellett haltenyésztést is folytatnak. Ilyen pl. az ivó-, ipari-, öntöző- és belvíztározókban, rizsföldeken folytatott haltenyésztés, vagy a tavakba bevezetett szennyvizek tisztításával kapcsolatos haltenyésztés is. 1.2 A múlt és a jelen 1.21 A TERMÉSZETES VIZEK HALASZATANAK MOLTJA ÉS JELENE A természetes vizek halászati joga 1954-ig, a parti birtokok tartozékaként, magántulajdon volt. 1870. körül a parti birtokosok halászati társulatokba tömörültek, halászati jogukat bérbe adták. 1954-ben a természetes vizek halászati jogát az állam összességében kisajátította és azt az akkori halászokból alakult szövetkezetnek adta bérbe. A bérlő szövetkezetek 1957-ben halászati termelőszövetkezetté (HTSZ) alakultak át. E termelőszövetkezetek teljesen megegyeznek a mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel, vagyis alapszabály szerint működnek, üzemi tervek szerint dolgoznak, jövedelmüket munkaegység szerint osztják ki, hiteleket vehetnek igénybe stb. A 8. TVK területe természetes vizeit öt HTSZ hasznosítja, közülük azonban három HTSZ vizeinek többsége a szomszédos TVK területére esik. Halászatilag hasznosított természetes vizeink összes területe 4048 ha. A Tisza területileg is a legjelentősebb folyó, Csongrádtól Tiszafüredig 3219 ha vízfelületével a természetes vizek mintegy 80%-át képezi, de a nyíltvízi halállománynak csak 50%-át szolgáltatja. A Tiszában a múlt század közepén megindult szabályozási munkák következtében, a rendkívül gazdag halállomány fokozatosan elsorvadt. Az ősi árterületek megszűntek, a meder majdnem a felére rüvidült, megnőtt az esés és a víz sebessége, az áradások gyors lefolyásúak lettek. Lezsugorodott a halak élettere, szaporodásuk kedvező feltételei megszűntek. Az utolsó évtizedben pedig a gyáripar fejlődésével az ipari vízszennyeződések az amúgy is rossz helyzetet tovább rontották. 1960-ban a Tisza mindössze 21—22 kg/ha halat szolgáltatott. Ebből 12—13 kg/ha az ún. „jó” hal, a többi keszegféleség. A Zagyva f oly ónak halászati jelentősége csak a betorkollás környékén van. A Tisza áradásos vize az alsó szakaszba visszaduzzad. Zagyvarékes fölötti szakasza halban igen szegény horgászivíz. Nyári kis- vize alig 0,1—0,2 m3/sec és ez is szennyezett. Jelentéktelenek és halászatilag nem hasznosíthatók a 221
