Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)

VII. fejezet. Halászati vízhasznosítás

Zagyvába torkolló Tápió és Galga kisvízfolyások, továbbá a Tama, Gyöngyös, Bene és Tarnóca patakok sem, mert nyári kisvízhozamaik a halak élet- feltételeit nem biztosítják.

A természetes vizek második főcsoportját a tiszai, valamint a Körös alsó szakaszán a jobbparti holtágak képezik. Ezek vízterülete 774 ha (az össz- víz 19%-a), a belőlük származó hal 1960-ban 654 q (az összes hal 48%-a). A holtágak átlagos halho- zama tehát 84 kg/ha/év. Egyes intenzívebben kezelt holt-ág hozama ennek csaknem a háromszorosát is: eléri. Ez azt bizonyítja, hogy holtágak hozamát jelentősen lehet növéLni. A holtágak halainak mintegy 35%-a nemes hal, 65%-a vegyes fehér hal, továbbá kárász és törpeharcsa.

A 8. TVK területére eső, a Középdunavölgyi VÍZ- IG-hez tartozó részterületen halászatilag természetes víz nincs. Nincs továbbá az Északmagyarországi VlZIG-hez tartozó részterületen sem. Itt ugyan található hat kisebb tó 3,7 ha összfelülettel, közülük a mátrafüredi „Sástó”-t és a „Káli-tó”-t a Horgász Egyesületek sporthorgászai használják. További négy kis tavacskát, a gyöngyössomlyói Cserkő tavat, az Apci-tavat, a parádi „Pisztrángos” tavat és a Szűcsi-tavat jelenleg nem hasznosítják.

A 8. TVK déli határát képező Hármas-Körös és a Hortobágy—Berettyó-főcsatoma medre a szomszédos TVK-ek területéhez tartozik.

A 2.4 I. sz. táblázat a természetes vizek 1960. évi állapotát tüntetik fel. Az ebben felsorolt néhány fontosabb, jelenleg még öntözővizet szállító belvízfőcsatornát ősszel lehalásszák, az elérhető halfogásnál azonban jelentősebb a csatornák békahalászata.

1.22 TÓGAZDASÁGI haltenyésztés MÚLTJA ÉS JELENE

A 8. TVK Középtiszavidéki VÍZIG-hez tartozó részén 1952—53-ban építettünk először halastavakat. Ezek tulajdonképpen a rizstelepi haltenyésztés általános elterjedésének érdekében létesültek. Ilyenek a kisújszállási, az álomzugi, a nagykunsági ÁG tavai. Halastavak és tógazdaságok létesítését az öntözés szélesebb körű elterjedése tette lehetővé. Az öntözés érdekében létesült csatornahálózat a halastavak vízellátását is biztosította. Több helyen keletkeztek elmocsarasodásnak indult területek, majd később kiöregedett, vékony termőrétegű rizstelepek, amelyek csak tógazdaságilag voltak hasznosíthatók. A fejlődést főleg termelőszövetkezeti vonatkozásban az állam hitelpolitikával is elősegítette.

A nagyobb tógazdaságok gazdaságosan üzemeltethetők, a kicsi és törpehalastavak többsége ráfizetéses. A ráfizetéses üzemelés oka az, hogy a kis tavaknál az állandó költségek emelik a fajlagos ráfordítást. Ezért kis halastavak létesítése — egyes kivételektől eltekintve — a most már naggyá fejlődött termelőszövetkezeteknél sem indokolható. Mindamellett 1960-ban 201 ha új halastó épült, a fejlődés tehát nem állt meg.

A 8. TVK-nak a Középdunavölgyi VlZIG-hez tartozó részén jelenleg két tógazdaság üzemel, kettőt pedig kikapcsoltak.

Az Északmagyarországi VlZIG idetartozó területén tógazdaság jelenleg nincs.

Tógazdasági haltenyésztésünk jelenlegi adatait a 2.4. III. sz. táblázat tartalmazza. Az egyes tógazdaságokat az alábbiakban ismertetjük:

Mezőtúri „Alkotmány” tsz 26 ha-os halastava 1960 tavaszán épült. Körtőltéses rendszerű, két termelő tóból áll. Tápvizét a Halásztelki öntözőrendszerből gravitációsan kapja, lecsapolása a VI. sz. belvízi főcsatornába szintén gravitációs. 1960-ban késői kihelyezés miatt csak gyenge eredményt ért el.

Mezőtúri „Alomzug” 42 ha-os halastó 1952-ben épült a túrkevei és mezőtúri tsz-ek rizsföldi, halainak továbbnevelésére és átteleltetésére. Rekeszelt érmeder, amelynek feltöltése és lecsapolása is gravitációs. Hat db közel egyforma nagyságú tóból áll. Jelenleg a Mezőtúri Hunyadi és a Túrkevei Táncsics Tsz-ek kezelésében van, azonban nem hasznosítják kellőképpen. A tavak egymástól függetlenül sem nem tölthetők, sem le nem csapolhatok, ezért helyesebb lenne, ha csak egy üzemeltetője volna. A tavakban sok a sekélyvízű szélvíz, emiatt a sás eluralkodott benne.

Túrkevei „Búzakalász” Tsz 17 ha-os halastavát

1953-ban építették. Kielégítő eredményekkel üzemelt, ezért bővítésre gondolva, 1955-ben teleltetők- kel egészítették ki. A tavak bővítése azonban elmaradt. Két körtöltéses termelő tóból, néhány ívató tavacskából és teleltetőkből áll. Tápvizét a Hortobágy—Berettyó-főcsatomából szivattyúzással kapja, lecsapolása gravitációs.

Nagykunsági ÁG 85 ha-os tógazdaságát az 1952— 54. években építették. Négy darab körtöltéses rendszerű termelő tóból áll, amelyhez öt teleltető medence tartozik. Táplálása szivattyúval a Kakati belvízi főcsatornából történik, lecsapolása gravitációs. A tógazdaság hozama kielégítő, bővítését tervezik.

Kisújszállási „Táncsics” Tsz 33 ha-os tógazdasága területünkön elsőként, 1952-ben épült meg. Eredeti célja a Kisújszállás—Karcag térségében lévő rizsföldi halak továbbnevelése és átteleltetése volt, erre azonban csak az első évben, és csak igen kismértékben került sor. Három körtöltéses tenyésztő tóból és két teleltetőbői áll. Táplálása a Kakati-belvízfő- csatornából szivattyús, lecsapolása ugyanoda gravitációs. Az első években az építtető „Táncsics” Tsz ráfizetéssel üzemeltette. 1957—60-ban a Nagykunsági ÁG bérelte és 7,3 q/ha eredményt ért el. 1960- tól a Keletmagyarországi Haltenyésztő Állomás (Szajol) üzemelteti.

Karcagi Tangazdaság 58 ha-os tógazdasága 1960 év végére készült el, így 1960-ban még nem volt üzemben. Két termelő tóból és teleltetőből áll. Tápvizét szivattyúzással a Karcagi II. sz. belvízcsatornából nyeri, lecsapolása ugyanoda gravitációs. A teleltetéshez szükséges vizet a tavakban vízvissza- tartásos módszerrel lehet csak biztosítani. Terüle tünkön eddig a legdrágább tógazdaság, fajlagos építési költsége mintegy 35 000 Ft/ha volt.

Karcagi „Lenin” Tsz 33 ha-os tógazdasága 1954— 55-ben épült. Két db közel azonos nagyságú tenyésztő tóból és 4 db teleltető medencéből áll. Körtöltéses rendszerű. Tápvizét a K rcagi II. sz. belvíz222