Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban
hatjuk. Szennyvizét pedig úgy kell megtisztítanunk, hogy azt a vízfolyás alsóbb szakaszán települt ipari üzem ismét felhasználhassa. Így befolyásolhatja a helyes vízgazdálkodás a népgazdaság arányos fejlődését. A vízgazdálkodásnak elvitathatatlan jelentősége van az életszínvonal emelkedésében. Ma már általánosan elfogadott a mezőgazdaságban, hogy biztonságosan és többet termelni csak öntözéssel lehetséges. Az így nyert terméstöbblet kedvezően hat a mezőgazdasági termények elosztására és áralakulására. Ez pedig emeli az általános életszínvonalat. A lakosságnak és ipari üzemeinknek jó ivóvízzel való ellátása, a fürdés és általában a tisztálkodás biztosítása védi egészségünket, és emeli az átlagos életkort. A hőforrásoknak fürdők és üdülői’: céljára való felhasználása, továbbá ásvány- és gy Щ fürdők feltárása, a vízi sportlétesítmények ii ézmé- nyes elősegítése, mind a dolgozók testi és szellemi felfrissülését szolgálják, és beszédes bizonyságai életszínvonalunk emelkedésének. A népgazdaság és vízgazdálkodás kölcsönhatásban van egymással. Az utóbbi tervszerűen elősegíti az egyes népgazdasági ágak fejlődését. Ug /anak- kor a népgazdaság gyors fejlődése visszahat a vízgazdáik odásra, és parancsolóan követeli, hog / a vízgazdálkodási feladatokat is távlatokban, vei amen,y- nyi népgazdasági ággal összefüggésben v г sgáljuk és tervezzük meg, és a vízzel kapcsolatos minden kérdést felölelő terveket bocsássunk a : '.özponti tervező szervek rendelkezésére. 2. A KÖZÉP-TISZA- ÉS MÂTRAVIDÉK VÍZGAZDÁLKODÁSÁNAK kialakulása E területnek vízgazdálkodási egységét az szabja meg, hogy egész terjedelmében a Tisza és mellékfolyóinak zárt vízgyűjtőjére esik. A Tisza jobb oldalán ugyanis a Zagyva és Gerje vízgyűjtője, bal oldalán pedig a Hortobágy-Berettyó-főcsatoma és a Hármas-Körös által ékszerűen bezárt területet foglalja magában. A terület északi csúcsát a Zagyva farrásvidéke jelzi, melynek legyezőszerű vízgyűjtőjét keletről a Tárná, nyugatról a GaOga szorosan lezárja. Északnyugaton a Cserhát gerince a vízválasztó, így tehát e hegységnek déli lejtői tartóznák a területegységhez. A Zagyva és a Tárná pedig az egész Mátra- vidéket valósággal körülölelve láncolja ugyanide. Délnyugaton a Gödöllői Homokdombság két kisebb vízfolyása, a Tápió és Gerje vízgyűjtője vonja meg a határt. A Tisza túlsó oldalán pedig nincs is más folyója, csak a határt kelet és dél felé lezáró Hortobágy-Berettyó és a Hármas-Kőrös. A területegységnek mintegy ötödé a Cserhát déli lejtőire a Mátra hegyvidékéhez tartozik. Északnyugati részébe itt-ott áthúzódnak a Duna—Tisza közi homokdombok, nyúlványai, s a Jászság és a Heveskörnyéki homokbuckák szelíd hullámai jelentenek még némi változatosságot, egyébként azonban sík alföld a terület többi része. Jellegzetes vidékei a Mátnaalja, a Gödöllői Horn ok dombság nyúlványai, a Jászság, s a Tisza túlsó oldalán a Tiszazug, és a Nagykunság, mely északkeleten már a Hortobággyal ölelkezik. Közigazgatásilag kiterjed Szolnok megye egészére, s Heves1, Nógrád, Pest és Bács-Kiskun megyék egy részére. Vízügyigazgatási szempontból a Közép- tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság (Szolnok) egész területe mellett az És zak ma,gyár országi (Miskolc) és a Középdunavölgyi (Budapest) Vízügyi Igazgatóságok osztoznak rajta. Vízgazdálkodási szempontból a Cserhát és Mátra hegyvidékein a kisvízfolyások rendezése, az erózió elleni küzdelem, továbbá az ipari üzemeknek ivóvízzel és ipari vízzel való ellátása,, a szennyvíztisztítás és a vizek tisztaságának védelme szabja meg a tennivalók főbb irányát. A Mátraalján már komoly gondot Okoz a hegyekről lerohanó árvizek elleni védekezés is. A terület nagyobb részén pedig szembe találjuk magunkat a vízgazdálkodásnak szinte minden ágával, a folyamszabályozással, ár- és belvízvédekezéssel, nyomatékosan az öntözéssel, víztározással és tógazdaságokkal, hajózással, az ivóvízellátás és szennyvízelvezetés kérdéseivel, valamint az ásvány-, gyógy- és hőforrások hasznosításának kérdéseivel. A komplex vízgazdálkodás elveinek gyakorlati alkalmazására tehát 'bő alkalom kínálkozik területegységünkön. A népgazdasági ágak közül a Mátrában jelentős a szén- és ércbányászat. Ugyanitt számottevő ipart is találunk, melynek Salgótarján, Selyp és Hatvan jelzik súlypontjait. A területegység legiparosabb városa egyébként Szolnok, de mindinkább szerepet kap Jászberény és Nagykőrös is. Találunk gyorsan iparosodó községeket is, melyek közül Martfű külön is említést érdemel. A terület természeti adottságainál fogva azonban legfejlettebb népgazdasági ág a mezőgazdaság. Ennek úgyszólván minden ágával találkozunk. A hegyvidékeken és a homokos dombhátakon igen jelentős a gyümölcs- és szőlőtermelés, valamint a kertészkedés. Az alföldi síkságon a szántóföldi termelés, és külön kiemelkedő az öntözéses gazdálkodás. Az ország öntözött területének több mintegy fele erre a területegységre esik, s a fejlődés ezen a téren évről-évre jelentős. A terület társadalmi fejlődése szoros kapcsolatot hozott létre a vízgazdálkodással. Ez legszembetűnőbb mezőgazdasági vonatkozásban. A terület túlnyomó részén már véglegesen kialakultak az állami és szövetkezeti mezőgazdasági nagyüzemek határai. Ez lehetőséget ad, hogy véglegesen megoldjuk ezeknek az üzemeknek összes vízgazdálkodási problémáit. Így a belvíz eHeni védekezést, öntözőcsatornák építését, öntözőtelepeik berendezését és öntöző 23
