Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
Bokor és Kutásó, valamint Kozárd határában nagykiterjedésű kopárok és vízmosások találhatók. 1888-ban Ecseg környékén pataktisztogatást, 1889- ben 1,2 ha-on alagcsövezést és Csécsén kisebb le- csapolást végeztek. Helyi nyomokból arra lehet következtetni, hogy a Szuha patakon időszakos tisztogatások voltak, de méretei nem lehettek kielé- gítőek. 1957-ben a torkolattól a vasútvonal keresztezéséig kikotorták a Szilhát, majd a 21. sz. útépítésekor a vasút feletti 600 fm hosszon áthelyezték. Zsunyi patak (32.) a Szuha patak leghosszabb mellékága. Ecseg felett csatlakozik hozzá, ezen felül még 5 időszakos jellegű patak (31, 33, 34, 35), továbbá több torrens jellegű mellékág tartozik a vízrendszerhez és így a fajlagos hálózatsűrűség 410 fm/km2. Csupán a Zsunyi patak állandó vízhozamú. Legkisebb vizie 5—6 1/sec. Hatvannál torkollik a Zagyvába a Herédi-Bér patak (36.) Kiterjedt vízhálózata, 3 egymással párhuzamos vízfolyásból és: mellékágaiból áll. Héha- lomnál torkollik bele a Bujáki patak (37.) és Heréd alatt egyesül vele a Nógrád patak (40.) Említésre méltó mellékágak a Sajóvölgyi patak (41.), a Cék- lásvölgyi (42.), és a Tárcsái patakok (38.) A fajlagos hálózatsűrűség 330 fm/km2. A mellékágak időszakos jellegűek. A Herédi-Bér patak kisvize Heréd alatt 20 1/s-ra becsülhető. Jellemzők a tavaszi hóolvadások alkalmával kialakuló nagyvizek, továbbá a csapadékosabb periódusok árvizei. A vízfolyások alul 0,4—l,0%o esésűek, a felsőbb szakaszon 5—8%o. Felfelé egyre jobban szűkülve kisebb-nagyobb vízmosásokba végződnek. A felületi vizek talajelsodró hatása számottevő. A hordalék jelentékeny mederelfajulásokat okozott. A patakok belterületeket is veszélyeztettek, ezért 1904. és 1921. közötti időben részleges medertisztogatások folytak Kálló, Szirák és Héhalom községekben a Herédi-Bér és Bujáki patakon. A depó- niákból arra lehet következtetni, hogy a múltban többször kerülhetett sor helyi jellegű mederrendezésekre. A torkolati szakasz jókarbahelyezése Herédig 1943-ban indult meg. A községen keresztül új nyomvonalon halad a meder. A mederfenék a Nógrád patakig 10,0 m, felette pedig 6,0—2,0 m. Az: oldalhajtás 1:2, illetve 1:1,5. Heréd felett a medrek elhanyagolt állapotban vannak, benőve sással, náddal, fűzzel. A középső patakszakaszok függő medrűek és környékük vizenyős. A vasutak és a műutak hidjai megfelelőek. 1886- ban Heréden és Malomsáp pusztán 42 ha-t, 1943- ban pedig a Heréd községtől keletre eső többi mocsaras területet csapolták le. Kartavölgyi vízfolyás (44.) belvízfőcsatorna jellegű. A számos, mellékággal rendelkező Boldog:— hatvani vízfolyással együtt Jászifényszaru felett torkollik a Zagyvába. Öblözete Kartaltól délre a Zagyváig terül el. A terület csaknem sík és szántóföldi művelés alatt áll. Mivel csak nagyon nedves években lépnek fel vízkárok, a vízfolyás el van hanyagolva. Rendezés 1925-ben történt. Galga patak (45.) 32 kisebb-nagyobb patakot és időszakos vízfolyást fogad magába. Fajlagos hálózatsűrűség 350 fm/km®. Vízigyűjtőjének felső szakasza az alacsonyabb hegyvidéki, középső része a dombvidéki zónáiba esik, míg alsó része már alföldi jellegű. A hegyektől és: domboktól körülvett 150—200 m szűk völgyben esése 4,0—6,0%o. Lejjebb a völgy mindjobban kiszélesedik. Aszódnál már 600—800 m széles. Esése lecsökken 1,3—3,5%o-re, sőt Túránál már l%o. Aszód felett több vízmosás van. Ezért is, meg a lejtők művelése miatt is: a nagyvizek mindig sok hordalékot szállítanak. A Galga mellékágai — az Egres patakot kivéve — időszakos jellegűek. Jellemzők a hóolvadáskor jelentkező nagyvizek, továbbá a csapadékos években kialakuló árvizek. A Galga kisvize Hévízgyörk- nél 20 1/s., amiben az Egres patak 6—8 l/'s.-ra tehető kisvize is benne van. A Galga hordalékos nagyvizei a szabályozás előtti időben teljesen szétterültek és valószínűleg nem is volt közvetlen lefolyásuk a Zagyvába. Az elmo- csarasodott alsóvölgy lecsapolása érdekében csa- tomajellegű mederágyat alakítottak ki 1884-ben a Túra—Jászfényszaru határban 2500 ha terület mentesítése érdekében. A Túra.—Püspökhatvan közötti Galga-szakasz mederrendezése 1881—85-ig folyamatos volt, mégpedig úgy, hogy minden partmenti birtokos saját területén, saját munkásaival dolgozott. A Pest megyei érdekeltség még 1885- ben „Galga-völgyi Vízitársulat”-tá alakult a végleges rendezés és fenntartás céljából. A Galga tervezett mederrendezése 1889-ben fejeződött be. A vízrendszer alsó szakaszán a Besnyői és Kis-Bagi (valószínűleg a mai Egres) patakon 1886-ban és még 1890—92. években történtek kisebb helyi tisztogatások. A Nógrád megyei részen 1897-ben kezdték meg a rendezést. A vízitársulat később nem gondoskodott a folyamatos fenntartásról, 1903-ban fel is oszlott. 1906-ban újabb terv készült az alsó 41 km-es szakaszra és a munkák végrehajtását 1908-ban elrendelték, de a kivitelre — a jászfényszarui rövi- debb szakasz kivételével — csak 1913—16-ban került sor. Az első világháború után a vízfolyás meder és a völgy ismét teljesen elfajult. 1935—1937 között a legelfajultabb mederszakaszokat karba- heiyezfék, ezek azonban időben és térben szétszórt munkák voltak és alig vezettek eredményre. A Nógrád megyei szakaszon 1927-ben került sor részleges tisztogatásokra. Az 1940—41 évi rendkívüli csapadékos időjárás jelentékeny vízkárokat okozott a Galga völgyében. Csökkentése érdekében a torkolattól Túra község nyugati határáig nagyobb jókarbahelyezési munkálatokat indítottak meg. A közvetlen veszély elmúltával a Galga-szaibályozás folytatása isimét időszerűtlenné vált. A második világháború, másrészt pedig a földosztások folyamán megváltozott birtokállapotok következtében a medrek és árkok karbantartásáról senki sem gondoskodott. Végül 1949-ben a befogadó Zagyva folyón olyan rendezési munkálatokat hajtottak végre, amelyek a Galga betorkoltatása szempontjából megteremtették a kedvező lehetőséget. A tervezés — amely az 1949- ben megindított folyamatos kivitelezéssel párhuzamosan haladt — kiterjedt a patak és vízrendszer 166
